A mai nappal, hamvazószerdával kezdődik a negyvennapos böjt, amellyel a keresztények húsvétra, Jézus feltámadásának ünnepére készülnek.
A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. Mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig éppen negyven a böjti napok száma – olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményében.
A XI. századig a böjt olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit nem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak.
Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól. E két napon és nagyböjt többi péntekén a 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
A görögkatolikus egyházban már a hamvazószerda előtti hétfőn megkezdődik a nagyböjti időszak.
Jézus tanítása szerint a böjt „Isten iránti szenvedély, szeretet és mélyebb önátadás. A lemondásnak önmagában nézve kevés értelme van, célját csak akkor éri el, ha pozitív tartalmat hordoz: a cél nem a kevesebb súly vagy az egészségesebb test, hanem amolyan negyvennapos lelki méregtelenítés, melynek végén Istenhez kerülök közelebb”.
A hústól való tartózkodás nem önmagában tekinthető böjti cselekménynek. A hús fogyasztása az ókori, középkori ember számára ritka, ünnepi alkalomnak számított, vagyis az erről való lemondás valóban a bánat és az önmegtagadás kifejezőeszköze volt.
A modern ember nemcsak a hústól való tartózkodással böjtölhet, hanem lemondhat például a dohányzásról, az édességről, a szórakozásról is, miközben nagyobb figyelmet fordít embertársai szükségleteire.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
