Felavatták a Generációkat

Az Okos-család (Tibor, Gergely és Viola) közös muzsikájával vette kezdetét a felsővárosi ünnep, amelyen Habis László polgármester Rejtő Jenőt idézve úgy fogalmazott: „az embert saját jól felfogott érdekében úgy teremtették, hogy ne lásson a jövőbe”, ám mégis mindig igyekeztek előrepillantani, s látni egy olyan Egert, amelynek valamelyik terét Piros szobra szépíti.

– Ha csak a szikár számokat nézzük, egy 35 esztendős művész 33. köztéri alkotását adjuk ma át. Két, egyenként 20 tonnás mészkőből faragta az egykori 3-as iskola udvarán… azt azonban meg sem tudjuk számolni, hányszor hangzott el az elmúlt években, mikor lesz már végre szülővárosában is szobra Rostás Beának – mondta, majd megköszönte: a „renitens és rendetlen” alkotónak, hogy soha nem tett le arról, Egerben is látható legyen egy köztéri alkotása. Az egész ünnepség igazán baráti hangulatban telt, Piros gyakorlatilag egyenként köszönte meg mindenkinek, a darustól, a parképítőkőn és hangosítókon át a barátoknak a segítséget és a támogatást. Sőt, még azoknak is, akik csak egy jó fröccsel, szalonnával vagy egy-egy jó szóval bátorították.

Antall István műkritikus, a Kossuth Rádió irodalmi szerkesztője elmondta: Rostás Bea a hagyományból teremt újat és eredetit, és szobrai által mi is ott vagyunk szerte a világban. A leleplezést Takáts Eszter erre az alkalomra írt dala kísérte, majd következett a performansz: Czövek Andrea, Fodzsa, Andriska és Piros részvételével.

A gyerekek pedig birtokba vették a placcot. Rajta a szoborral, amely 33 nap alatt készül, s amelyet Bea 33 éve elhunyt édesapja emlékének ajánlott, éppen névnapján, Jánoskor. Mert Rostás Beának régóta helye van Egerben, s most végre teret is kapott.