Rostás Bea, becenevén Piros az elmúlt 10 évben 34 nagyméretű köztéri kő (márvány, gránit, andezit, homokkő, mészkő) szobrot faragott a világ számos pontján, és két monumentális terrakotta szoborcsoportot alkotott Szerbiában és Törökországban. Idén júniusban első magyarországi szobrát – a Generációkat – is felavatták szülővárosában, Egerben. Jelenleg Egerben, illetve Törökországban, Ankarában él, ahol a HACETTEPE Egyetem Szobrász Tanszékének Doktori Iskolás hallgatója. Pár napja Egerben sikerült összefutnunk vele: „Cseboxról”, „Generációkról”, alkotói kulisszatitkokról beszélgettünk.
Számomra az egyik legmegrendítőbb, egyetemességet, mindenséget is kifejező köztéri alkotásod a törökországi Orduban kiállított Secure – Az Őrző. Általában a téma, az anyag (mészkő, homokkő, gránit, terrakotta) választ Téged, esetleg fordítva történik a dolog?
Mindenkinek más tetszik, nyilván az, amiben lát valami közöset, a saját életével, gondolataival összefüggő, azt kifejező szobrot. Így van ez a verssel, dallal is. Először jön a gondolat, az formát talál, majd ahhoz a formához választom az anyagot. Sokszor ez a része már technikai kérdés, mást lehet megvalósítani bronzból, agyagból, és mást kőből, szappanból, szénából… Egy szobrász azzal dolgozik, amilyen anyagot talál, vagy ami adott, az anyaghoz is formázható maga a forma. Mindkét lehetőséggel találkozunk. Helyzettől függ. „Egy szobrász mindent megold!” – tanította a mesterem.
Számos nagy sikerű kiállításod nyílt (pl. Test-Vér, Aranykor, a Vágy Vánkosai), amely nem szobrokat, hanem illusztrációkat, rajzokat, grafikákat tartalmaz. Miért mégis a szobrászat a tökéletes kifejezési forma számodra?
A szobrász is rajzol! Sőt! A három említett kiállításon például más-más műfajban mutatkoztam meg, más az illusztráció, más a grafika, és más az úgynevezett szobrászi elgondolás, projektrajz. A gondolat először apró skiccként, rajzként, majd projektként készül el, azután jön az anyag. Persze alkotója válogatja, különböző koncepcióval dolgozunk. Amiben a szobrász különbözik a festőtől, az a kifejezés igénye 3 dimenzióban, és az anyaghoz való elválaszthatatlan vonzódás az érintéssel, tapintással, formázással.
„The Man whose stomach is full of population”, „Lea Goddess”, „Venus factory”, „Connections”. Ezekbe a szobrokba belecsempésztél humort, ironiát is? Egyáltalán mennyire fontos a játékosság, az irónia a műveidben?
Aki ismeri a munkáimat, látja, hogy szobraim sokszor általános szituációkat ábrázolnak, mégis a jelen problémáit közlik. Az általad felsorolt művek közül, ebben a fő gondolatiságban készült „Az ember, akinek megülte gyomrát az emberiség”, vagy például a Hon- talan és a Generációk. Ezek már erőteljesen, humoros iróniával jelzik a mai társadalmi problémákat.
Tömbökben, plasztikai tőmondatokban beszélsz, honnan ered mégis az iszlám művészet, kultúra iránti rajongásod?
Szó sincs rajongásról! Itt egy számunkra ismeretlen, alig ismert tájról, kultúráról beszélünk. Érdekel. Nem az iszlám, hanem a tőlünk keletebbre élő népek kultúrája, nyelve, mindennapjaik, eszméik, és természetesen ezt meghatározza a vallásuk. Európában is számos köztéri szobrot faragtam már, de nyilván itt kisebbek az eltérések. Keletről viszonylag keveset tudunk, nincsenek információink, vagy ferdítve jut el hozzánk, ahogy rólunk is feléjük. Ezt a hidat próbálom én a kint létemmel is erősíteni, beilleszkedek közéjük, így a valóságot látom, nem turista vagyok. A tisztelet a legfontosabb, ha az meg van, sok mindent láthatsz, és megtanulhatsz. Ha az nincs, van félnivalód. Aki jártas a keleti vallásokban, kultúrában, tudja, hogy a figura ábrázolása tiltott. Persze vannak már europanizálódó országok, mint Törökország, ahol ez a szabály Atatürk eszméivel megváltozott. A szimplicitás a szobraimban általam választott plasztikai nyelv. Egyetemes jeleket és formákat használok, mivel nemcsak egy barokk városnak faragok, hanem a nagyvilágnak.
Aki igazán művészként akar élni, sőt megélni, az fel kell vállalja ezt a létet. Mivel a művészek útja általában nem arany középút, hanem hányattatott, időnként éhező, időnként táncoló rögös út. Az én utam is küzdelmes, viszont az új utak, új országok, emberek és szituációk arra késztetnek, hogy újra és újra tiszta lappal kezdj, a semmiből építsd fel magad. Ez nem könnyű, de izgalmas, a kihívás fiatalon tart mentálisan, lelkileg is. A tapasztalatok érlelnek, de ugye folyton tanulunk.
Eddig 34 köztéri szobrot faragtál szerte a világon, a Generációk a 33. amely egyben az első magyarországi köztéri alkotásod. Milyen érzéseid, gondolataid voltak, amikor elkészült, leleplezték, és mit jelent számodra „cseboxosnak” lenni?
A felkérésre már vártam, de úgy gondolom, mindennek eljön az ideje. Mivel én úgy döntöttem, hogy ha lehet, kerülöm a politikai témájú, vagy ahhoz kapcsolódó köztéri szobrok létrehozását, más utat választottam, így nem volt kérdés, nincs itt helyem. A történelmünk nagyon fontos, de én a jelen szobrászának tartom magam, más aspektusból közelítem meg a köztéri szobrászat fogalmát. Hálás vagyok a városomnak, hogy végül felvállalták azt, hogy lehet egy politikamentes, problémát közlő, mégis szerethető mai modern szobrot köztérre tenni. Ennek a szobornak jó helye lett a „Cseboxban”, ahol a tér adott volt, a közegnek pedig már szüksége volt egy központi térre. Nem mindenki érti, nem mindenkinek tetszik, de olyan szobor talán nincs is! Majdnem minden nap kimegyek, és titokban megnézem. Fura, hogy ezt megtehetem.
Névjegy:
Név: Rostás Bea Piros
Született: 1979. augusztus 16-án, Egerben
Iskolák: 1998-ban érettségi az egri angolkisasszonyok Sancta Maria 8 osztályos Katolikus Leánygimnáziumában; 1998-1999: Théba Művészeti Szakközépiskola (jelmez- és díszlettervezés, grafika szak); 1999-2004: Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar szobrász diploma; jelenleg az ankarai Hacettepe Egyetem doktori iskolájának hallgatója.
Legfontosabb díjai: 2007: bronz diploma 3. díj, Litvánia; 2011: megyei Príma Primissima Díj
Legfontosabb egri kiállításai: 2007. augusztus: Eger, Kis- Zsinagóga; 2013. június: Eger, Templom Galéria ( Megtisztulás című tárlat)
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!



















