Erdélyi Tímea színész a nyár egy részét Egerben töltötte, ugyanis az Egri Pinceszínház társulatával játszotta az Érsekkerti Játékokon a nagy sikerű „Csoportterápia” című előadást. A művésznő egy augusztusi előadás előtt adott interjút hírportálunknak.
Hogy érzed magad itt az Érsekkerti tó partján a nagy békabrekegés közepette?
(nevet) Őszintén mondom, remekül. Igazából sejtettem én, hogy nagyon jó lesz Egerben, mert ez egy csodálatos város, de nem gondoltam, hogy ennyire klassz lesz. Nagyon jó kis előadás született, remek kollégákkal játszhatok együtt az Egri Pinceszínházban, szóval maximálisan elégedett vagyok, igazán boldog.
Mesélj, légy szíves a szerepedről!
Rémisztően közel áll hozzám Jetti karaktere. Nem kell megformálnom, nem alakítom őt, olyan, mintha egy kényelmes ruhába bújnék és tulajdonképpen egyszerűen csak élem az életét a színpadon. Ez részben jó dolog, mert megkönnyíti szakmailag, színészileg a helyzetem, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató és rémisztő, hogy ennyire passzol hozzám. Jetti egy önbizalom-hiányos, szorongó lány…
Csak nem Te is ilyen vagy?
De még mennyire. Először is nem álltam kétszer sorba az önbizalomért (nevet), és mivel nagyon magas hőfokon izzom, széles érzelmi skálán hullámzom, rengeteget küzdök a belső harmóniámért. Persze színészként ez a „bizonytalanság”, folyamatos önelemzés ideális állapot, és a színház, ha így tekintjük igazi terápia… „csoportterápia” (nevet).
Gyönyörű vagy, tehetséges vagy, mi generálja ezt a „bizonytalanságot”?
Talán az, hogy rengeteg munkám van abban, hogy a színpadon állhatok, és bár remek szerepeket kaptam, még mindig dolgozik bennem egy hatalmas bizonyítási kényszer, vágy.
Ennyire fontos a színház? Előbbre való a filmnél, a televíziónál is?
A színház mindent visz. Maximálisan egyetértek Al Pacino-val, aki egyszer valahol azt nyilatkozta: „Az élő játék hatására megemelkedik az ember adrenalinszintje, és néha furcsa dolgok történnek. Aki nem bírja ezt a fajta izgalmat, az ne csinálja, ez életstílus.” Én ímádom ezt az „életstílust”, még pályám elején járok és rengeteg szerepet szeretnék eljátszani. Már magát próbafolyamatot is nagyon élvezem, nagyon szeretek színházban élni, dolgozni, játszani. Egyébként nem lehetek hálátlan, mert eddig is csodálatos szerepeket kaptam, amelyek között van prózai és zenés is. Említhetném Ibsen „Hedda Gabler”-jét, vagy Csehov „Három Nővér”-ét. Boldog és elégedett vagyok, hogy játszom klasszikusokban és könnyed, zenés darabokban is.
Hogyan kezdődött „zenés” pályafutásod?
Nem zenés osztályban végeztem, de amikor kikerültem a pályára, a Szegedi Nemzeti Színházban gyorsan utolért ez a feladat is. Az első zenés darabom a Csárdáskirálynő volt, emlékszem először nagyon megijedtem a kihívástól. Azóta számos, szép zenés produkcióban játszottam.
Hol láthat jelenleg a közönség?
Most a Játékszínben az „Acélmangóliák” és a ” Nyolc nő” című előadásban játszom, de szerepelek a Csoportteriápia „eredeti” előadásában is a Madách Színházban. Nagyon jó Egerben is játszani ezt a szerepet, és ugyanakkor szakmailag nagyon tanulságos a számomra, hiszen soha nincs két egyforma előadás még ugyanazon színház falai között sem estéről, estére.
Ha jól tudom, az új évadban sem szakítasz a zenés műfajjal?
Valóban nem, ősszel kezdem próbálni Tatabányán a Padlás című musicalt, amelyet már nagyon várok.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
