Dr. Petheő István: a beteg lelkénél nincs fontosabb

Ülünk a kórházi pihenőszobájában a második emeleten. Mint mindig, most is ügyeletes, az ablakból látni, ahogy lassan ereszkedik le a nap a piaccsarnok felett, alattunk az Eger patak csordogál.

A pályája kezdetéről faggatom. Életrajzi adatok, privát történetek helyett mesélni kezd arról, hogy amikor 1966-ban az egyetem befejezése után gyermekgyógyászként kezdte pályáját Egerben még nem létezett vércukormérő készülék a cukorbetegek számára. Mivel nem tudták otthon, napi szinten a vércukorszintjüket ellenőrizni, jobban ki voltak téve a súlyos szövődményeknek. A tartósan magas vércukorszint ugyanis „némán” gyilkol, alattomos, sunyi módon ideg- és érrendszeri károsodást (vakságot, végtag-elhalást, infarktust, veseelégtelenséget és… impotenciát) okoz. Utóbbi szövődményt főleg kamaszoknak szokta emlegetni, hátha csökken kissé lázadó szellemük, és jobban oda figyelnek cukorbetegségükre, nem „falnak” annyit, ellenben sportolnak és többet mérnek vércukrot. Az édesanyák szelíd könyörgése vagy szemrehányó pillantása – tisztelet a kivételnek – úgysem hatásos.

Volt ugyan már akkor is laborvizsgálat, – emlékezik vissza a főorvos úr – de abból csak néhány nap átlagát tudtuk meghatározni, a vércukorszint-ingadozás mértékéről, az alacsony és magas vércukrok gyakoriságáról fogalmunk se volt. Tévhit volt az is, hogy akinek a laboreredménye magas, annak valóban sokszor magas a vércukorszintje, és ki van téve a szövődményeknek, akinek pedig normál vagy alacsony, az védve van. A magyar diabetológia évekig hypoglikémia-félelemben élt, azaz inkább elnézte hogy egy beteg cukra magasabb, minthogy az alacsony vércukorszinttől kómába essen.

Kopognak. Riadt szemű, sápadt arcú anyuka néz be, tudni szeretné meddig kell még a kisfiának infúziót kapnia, és egyáltalán mi az a cukorbetegség. Petheő doktor kimegy vele beszélgetni.

Mikor visszajön, ott folytatja, ahol abbahagyta:

– Nagy gond volt tehát az önellenőrzés, és amikor komolyabban kezdtem diabetológiával is foglalkozni (kezdetben kizárólag endokrin rendelésem volt) állandóan azon dolgoztam, hogy minél pontosabban, részletesebben és gyakrabban meg lehessen határozni a betegek vércukor-profilját. Évtizedekkel megelőzve hazánk technológiáját nem a vizelet cukorürítési mennyiségéből próbáltam naponta többször is a cukorszintet megállapítani Dr. Acsai László kollégámmal, hanem a pajzsmirigy-hiány diagnosztizálásához használt iktatópapírra csöppentett 8 vércseppel. Persze ehhez minden egyes papírt át kellett alakítanunk kicsit. Az eredmények megjelenítéséhez laboratórium körülményekre és mikro-módszeres eljárásokra volt szükség, de büszkén mondhatom nem voltunk elmaradva a nyugati diabétesz innovációtól, diagnosztikától. Két havonta 30-40 beteget ellenőriztünk így, és rendes napszakos vércukorprofilt elemeztünk már a nyolcvanas évek közepén. Rengeteget dolgoztunk, de megérte. Én a mai napig őrzöm a naponta ügyeletben, szabadidőmben, saját kézzel rajzolt, esztétikailag is szép ábrákat, grafikonokat, amelyet ma a számítógépek egy szempillantás alatt elkészítenek. Akkor ez az időigényes, aprólékos munka nagyon fontos volt, mert a cukorbetegek érezték, hogy törődik, foglalkozik valaki velük. Ezzel nemcsak a betegségüket menedzseltük, hanem a lelküket is, mert a beteg ember lelkénél nincs fontosabb. Ezért hoztam létre az első diabétesz-edukációs klubot is Egerben, amely aztán a Heves Megyei Diabetes Szövetséggé nőtte ki magát, vezetője egy cukorbeteg gyermek anyukája Lucy lett.

Arra még különösen büszke vagyok, hogy amikor a 80-as évek elején egy 12 ágyas osztályt kaptam adjunktusként, kollégámmal Acsai doktorral több bonyolult serdülőkori problémát is diagnosztizáltunk és kezeltünk.

Tanulságos volt, hogy orvosként egy évig Angolában lehettem. Véleményem szerint Afrika a gyógyítás frontvonala, olyan volt mintha egy évig az intenzív osztályon dolgoztam volna, és visszautaztam volna az időben pár évtizedet. Olyan betegségekkel találkoztam, amely Európából és az amerikai kontinensről már eltűnt: pl.a Hepatitis minden formája, TBC, Csontvelőgyulladás. Egyébként Angola szomszédságából a Belga Kongóból terjedt el az AIDS a világon.

Ma már nem vágyom nagy kalandokra. Pár éve annyira elegem lett a panelből (ötödik emelet és a negyven fok), hogy vettem Sarudon egy családi házat, és jelenleg is ott élek 3 kutyámmal, 6 macskámmal. Imádok úszni, kajakozni szerintem a sarudi strand a legjobb a világon.