Rosta István az őszi szezonról

Keserédes értékelő, hiszen ha azt nézzük, hogy első helyen telelünk, akkor mondhatnám azt, hogy jó, de az FTC elleni meccs óta, mégis azt mondom, hogy nem jó. A rókák ott ólálkodnak a fa alatt, mi vagyunk holló, a sajt még a szánkban van. A buta holló engedte ki a sajtot a szájából, hagyta, hogy kiénekeljék, remélem, hogy a tavasz folyamán mi nem leszünk buta holló. De látni kell, hogy az üldözőink vérszagot éreznek, sebzett vad lettünk, és nyilván ez befolyásolni fogja az egész téli felkészülésünket, és az egész tavaszi játékunkat is.

Nyáron elkezdtük a munkát. Egyrészt azt gondolom, hogy a Csík Jánostól örökölt csapat nagyon stabil mag volt, másrészt, akiket igazoltunk jó választások voltak. A klubvezetés mindent megtett, hogy egy jó csapat jöjjön össze. Minden adott volt ahhoz, hogy egy eredményes őszt produkáljunk, nagyon jó körülmények között dolgozhattunk az egész idényben és azt mondom, hogy 183 edzésig és 12 meccsig minden nagyon jól is működött. Ez az utolsó mérkőzés meg nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Ez a szép, vagy éppen ez a csúnya a sportban, hogy egy gól mennyi mindent meg tud változtatni. Pedig hát csak egy gól.

Nagyon sokat dolgoztunk, jó munkát végzett a csapat. Fejlődtünk, nagyon sok játékos mai tudása fizikálisan, taktikailag, technikailag is jóval a nyári tudása fölött van, ami elvárható ennyi edzés után. De mégis… Egy gól nagyon sok dolgot át tud értékelni. Igazából úgy érzem magunkat, mint az az ökölvívó, mint aki tizenkét meneten keresztül uralja a mérkőzést, és semmi jel nem mutat arra, hogy a végén beleszalad egy nagy pofonba. Mi beleszaladtunk és most kóválygunk is ettől a pofontól. Ez rosszul esik, de szünet van és ezt a szünetet fel kell használnunk arra, hogy kikeveredjünk ebből az apátiából. Januártól új munka vár ránk, ha kell még erősebben, még keményebben. Nyilvánvalóan taktikailag már nem kell az egészet újra kezdeni, de még rengeteg feladat áll előttünk. Pontosan ez az utolsó mérkőzés mutatta meg, hogy azért vannak hiányosságaink, hiszen ha nem lennének, akkor most egy sokkal boldogabb edzői értékelés lenne ez.

A csapatról annyit, hogy szerintem van stílusa a gárdának. Ha tényleg külön kellene választanom ettől az utolsó meccstől, akkor azt mondom, hogy van egy stabil magunk, akire lehet építeni, az idősebb játékosokkal és őket kiegészítő fiatalokkal együtt. De most mégsem tudom ezt mondani őszintén, mert ha valóban így lenne, akkor ez a vasárnapi meccs nem így alakult volna.

A fiatalok beépítése jó ütemben halad. A tavaly még serdülő csapatban játszó Zelei Boti, a nyáron érkező Éliás Gabi nagyon sokat fejlődtek, Amikor tudtam, adtam nekik lehetőséget, és legtöbbször abszolút éltek is vele. Remélem, hogy az ő fejlődésük töretlen lesz. Nagyon tetszett az utánpótlás meccseken mutatott játékuk, és nagyon bízom benne, hogy tavasszal még több lehetőséget tudok nekik adni, még jobban beépülnek a csapatba és még több percet lesznek a pályán.

A kapusok, Kovács Jani és Repóth Dani teljesítményével elégedett vagyok, de mégis van hiányérzetem. Szélen sokszor voltam elégedetlen, de ugyanakkor az utolsó meccsen szépen hozták magukat. Menyhárt Máté, mint egyedüli balszélsőnk, nagy teher alatt játszott. Többségében jól oldotta meg a feladatát. Jobb oldalon Vancsics Jani és Lezák Áron stabil átlagot hoztak. Egy-egy mérkőzésen volt pár gyengébb teljesítményük, de többségében stabilan játszottak, illetve Jani tudott extrát is hozni.

A beállósokkal vagyok a legjobban megelégedve. Kocsis Csabi volt a legkiegyensúlyozottabb játékosunk ősszel, de Szilágyi Dávid is nagyon sokat fejlődött, és amikor lehetőséget kapott, nagyon jól pótolta Csabit. Tóth Emil inkább védekezésben kapott lehetőséget, de ott megoldotta a feladatát.

Az átlövő sorunkban, ami ugye mindig kritikus pontja egy csapatnak, rutinos játékosok szerepelnek. A legnagyobb probléma ott az volt, hogy igazából az első mérkőzés volt az, amikor kompletten tudtunk játszani, s azóta egyszer sem. A sérülések, illetve a betegségek keresztül húzták azt a számítást, hogy a legerősebb összeállításban tudjunk szerepelni. Szabó Petinek volt egy kéztörése, Padla Józsinak egy szalagszakadása, illetve Kis Geri most már lassan két hónapja krónikus derékfájdalomtól szenved. Ezáltal beszűkültek a lehetőségeink. Peti a kézsérülés után visszatért, azt gondolom, hogy jól, de azért a bajnokság derekán nem tudtunk rá számítani. Padla Jocinál pedig a sérülések az egész őszét tönkretették. A balkezes átlövő hiányzott ilyen szempontból.

Halász Máté dobta a legtöbb gólunkat, és adta a legtöbb gólpasszt is. Dobó Zsolti volt a másik standard játékos, aki az utolsó meccset leszámítva, nagyon jó teljesítményt nyújtott. Szűcs Balázs nagyon sok lehetőséget kapott, és azt gondolom, hogy nála volt talán a legnagyobb fejlődés, és még mindig rengeteg potenciál van benne. Remélem, belőle még többet ki lehet hozni.

Azért én a mai napig tartom olyan erősnek a csapatot, hogy ilyen körülmények között is, azt a célt, amit kitűztünk, el kellett volna érni. Az „el kellett volna” zárójelben van, hiszen elértük, elsők vagyunk, s az a célunk, hogy bajnokok legyünk, de a „de” ott van. Mégsem tölt el teljes boldogsággal az első hely. Ha a jövőt nézem, akkor mindenképpen azt tervezem, hogy a téli munkával egy gyorsabb játékot kell elérnünk, hiszen, ha a céljainkat nézzük és az első osztályt vesszük, ott sokkal gyorsabban, agresszívabban játszanak. Ebben mindenképpen fejlődnünk kell. Január végén az Egerben rendezett Dobó Kupán veszünk részt, illetve lesznek olyan edzőmeccseink, amivel még nyár óta tartoznak első osztályú csapatok, akik majd ellátogatnak Egerbe. Ezekkel szeretnék egy jó, sérülésmentes felkészülést, és akkor tavaszra egy fizikálisan és mentálisan is jól felkészült csapattal tudunk majd nekivágni az idénynek.

Szót kell ejteni még az őszi albérletről, arról, hogy a Leányka úti Eszterházy csarnokban edzettünk és játszottunk. A lehető legjobbat tudtuk kihozni ebből, de nyilván egy közös otthonban mindig van súrlódások, itt is voltak, de nem hiszem, hogy ez befolyásolta volna a teljesítményünket. Ugyanakkor már nagyon várjuk a saját otthonunkat. Mindenütt jó, de legjobb otthon. Ha minden jól megy, akkor márciusban vissza tudunk költözni a Körcsarnokba és akkor lesz egy saját főhadiszállásunk. Nyolc hazai mérkőzés vár ránk, ez nyilvánvaló előnyt jelent, de az öt idegenbeli mérkőzésünk ugyanolyan nehéz lesz, mint amik ősszel voltak. Köszönjük szépen a szurkolók támogatását is, hiszen tudjuk, hogy nekik sem könnyű feljönni ide a kampuszra. Bízom benne, hogy ha a város központjába visszatérünk, még többen fognak nekünk szurkolni, hiszen ez elengedhetetlen feltétele egy jó teljesítménynek. Ő értük is vagyunk, hiszen ez egy látványsport, s remélem, minél több szurkolót magunk mellé tudunk majd állítani!

Az ellenfelekről is néhány szót. Azt vártam, amit kaptam. Nagyon sok idegenlégiós érkezett az első osztályba, ezért nagyon sok első osztályú játékos játszik most a másodosztályban, s ezáltal egyértelmű színvonal emelkedést látunk. A legjobb példa erre az U23-as csapatok szereplése, akár keleten, akár nyugaton. Még tavaly, tavalyelőtt meghatározó csapatai voltak a csoportoknak ezek az együttesek, most szinte mindenhol a tabella végén, vagy második felében helyezkednek el. Ez azért van, mert a többi csapat megerősödött.

Egyértelmű, hogy a Ferencváros és a Nyíregyháza a legnagyobb riválisaink. Ők azok a rókák, akikről az elején szóltam. Mindkét csapatnak az első osztály a célja. Nagyon nagy tévúton lennénk, ha azt gondolnánk, hogy egyedül csak mi szeretnénk ezt a bajnokságot megnyerni. Ez nem így van, ez egyértelműen egy hármas verseny lesz. Ez a három csapat a legerősebb.

Utána következik a Kecskemét és a Lajosmizse, akik nagyon üde színfoltjai a bajnokságnak. Nagyon jó kézilabdát játszanak, örülök, hogy velük már mindkét idegenbeli meccsen túl vagyunk. Azt gondolom, hogy az Ózd, az Algyő nagyon jó NB I-es játékosokkal rendelkeznek, nagyon erős csapatoknak tartom őket, akik bárhol, bármikor tudnak meglepetést okozni. Az ellenük való győzelmet is sikeresnek értékelem. És még vannak azok az együttesek, mint a Füzesabony és a Békés, akik szerintem alulértékeltek, de sokkal többre képesek, és akik már párszor már megmutatták az oroszlánkarmaikat.

Az U23-as csapatoknál pedig nyilvánvalóan mindig az adott összeállítás befolyásolja a teljesítményüket. Hiszen láttunk olyat, hogy a repülőtérről érkeztek az NB I-es játékosok erősítésként, és volt olyan mérkőzés is, amikor egy első osztályú játékos sem szerepelt az U23-as csapatban, mert éppen aznap játszott a felnőtt csapat. Láttam nagyon sok tehetséges fiatalt, amire szüksége is van a magyar kézilabdázásnak. Láttam jó külföldi játékosokat is ebben az osztályban, elég sok idegenlégiós van, illetve tényleg látszik, hogy rengeteg NB I-es tapasztalattal rendelkező játékos szerepel az NB I/B-s csoportokban.

Ez volt az ősz. Szeretném megköszönni a segítséget a klubvezetésnek és a stábnak. Külön gondolok itt a masszőrre, Liptay Pistire és a technikai vezetőre, Vida Gáborra. Tényleg azt gondolom, hogy egy jó közösség alakult ki itt, Egerben, és az egész klub jó úton jár.

Békés, szeretetteljes, boldog Karácsonyt és egy aranyéremben gazdag 2015-ös esztendőt kívánok mindenkinek a csapat és a magam nevében is!

Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!