Alekszej Leonov szovjet űrhajós volt az első ember, aki ötven évvel ezelőtt, március 18-án elsőként kilépett a világűrbe.
„Azért esett rám a választás, mert többféle gépet is vezettem, jók voltak az osztályzataim és fésülködtem, ami ritkaságnak számított a kozmonauták között” – mesélte a most 80 éves űrhajós.
1962-ben, egy évvel Jurij Gagarin repülése után kezdte a felkészülést. Másfél év intenzív felkészítés után már készen volt az útra, a Voszhod-2 űrhajónak viszont nem készült el a katapultáló rendszere. „További kilenc hónapot kellett volna várni, vagy elindulni anélkül. A második megoldást választottuk” — mesélte az űrhajós.
Megvolt a kockázata, hogy a NASA megelőzi a szovjet űrprogramot. „Nem bátorságról volt szó, egyszerűen tudtuk, hogy ezt kell tenni” — magyarázta Leonov.
Az univerzumnak nincs határa
Végül 1965. március 18-án, tíz héttel amerikai kollégáik előtt a Voszhod-2 űrhajó Pavel Beljajevvel és Alekszej Leonovval – kódnevükön Almaz-1 és Almaz-2 – a fedélzetén a tervezettnél 180 kilométerrel magasabban, 498 kilométeren földkörüli pályára állt.
Másfél órával ez után Leonov belépett a Voszhod zsilipjébe, és Beljajev bezárta mögötte a belső fedélzeti nyílást. A nyomáscsökkentés után Leonov kinyitotta a külső nyílást, és kilépett a világűrbe. „Mély sötétség, mindenütt csillagok és elviselhetetlen fényességű Nap. Lefilmeztem a teljesen gömbölyű Földet, a Kaukázust, a Krímet, a Volgát” — mesélte. „Egész idő alatt Lenin mondata járt a fejemben: az univerzumnak nincs határa sem időben, sem térben” — ismerte be.
Sisakjában halotta, amint a parancsnok jelentette a Földnek: „Itt Almaz-1. Az ember kilépett a világűrbe”.
Kalandos visszatérés
A visszatérés nehézre sikeredett. Űrruháját a belső nyomás annyira felfújta, hogy nem tudott visszatérni a nyíláson, és nem tudta kezelni a kameráját. Az irányítótorony engedélye nélkül csökkentette a levegő mennyiségét a szkafanderében. Végül sikerült — a tervezettől eltérően — fejjel előre behatolnia a zsilipbe.
Nem működött az automata leszálló rendszer sem, a legénység kézi vezérléssel tért vissza a Földre, 2000 kilométerre a tervezett helytől, az Urálban landoltak.
„Három napot vártunk az erdőben, mielőtt megtaláltak bennünk, a szovjet rádió bemondta, hogy a repülés után szabadságon vagyunk” — emlékezett vissza.
1975-ben, még a hidegháború vége előtt Leonov a Szojuz-19 parancsnokaként vett részt a Szojuz-Apolló program keretében az első nemzetközi űrrepülésben.
Halálközelben, többször is
A közszeretetnek örvendő, éles eszű, szellemes Leonov egyébként kritikus helyzetekben sem esett pánikba. A halál szele többször meglegyintette: kezdő pilótaként túlélt egy ejtőernyős balesetet, meghalhatott volna űrsétája során, és akkor is, ha ő indul útnak a Szaljut-1-re. (1971-ben ő vezette volna a Szaljut-1 űrállomás első személyzetét felszállító űrhajót, de társa megbetegedése miatt a tartalék legénység szállt föl – és vesztette életét visszatérés közben.) Egy autóbaleset során Leonov mentette ki feleségét a jeges tóba csúszott kocsiból; 1969-ben a Leonyid Brezsnyev pártfőtitkár ellen elkövetett (és évtizedekig szigorú titokban tartott) merénylet során a lövések az ő autóját érték, sofőre meg is halt.
Forrás: MTI/Metropol
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
