A mai napon ünnepelné 55. születésnapját a háromszoros világbajnok Ayrton Senna. Ezen alkalomból elsőként az örök rivális Alain Prost róla készült interjúját közöljük, melyben a francia első találkozásukról, a Senna-mítosz irracionális oldaláról, visszavonulása utáni megváltozott kapcsolatukról és a brazil utolsó napjairól mesélt.
Emlékszel még a Sennával való első találkozásodra?
Alain Prost: Igen, nagyon is jól. A pontos évre már nem emlékszem, de a találkozásra tisztán. A Mercedes szervezett egy versenyt Forma–1-es versenyzők számára a Nürburgringen – köztük jól ismert veteránokkal is –, az új 190-es modelljük bemutatója után (ez a verseny 1984-ben volt – a szerk.) Ayrton fél órával utánam érkezett meg, és megkérdezte, megvárnám-e, hogy elvigyem a hotelbe. Így is lett. Hamar rájött, hogy egész gyorsan vezetek! (nevet) Azt mondta, Prost teljesen őrült, túl gyorsan vezet. Ez volt az első alkalom, hogy találkozott velünk. Nem ismert sok embert ebben az új világban, és kicsit megragadt nálam. Olyan emberek voltak ott, mint Jody Scheckter, páran az én korosztályomból, valamint idősebb versenyzők is. Emlékszem például arra, hogy Denny Hulme is ott volt.
Tehát ez még az F1-es debütálása előtt volt?
Prost: Ebben nem vagyok biztos. Ez a futam nem volt nagy szám, mégis lehetett tudni, mi fog történni. 15-20 versenyzőt összeereszteni egy időben egy pályán… (nevet). Az ő versenyszellemükkel garantált, hogy pár tépett frizura lesz a végeredmény. Én voltam a pole-ban, Senna volt a második. Viszont már a jelzés előtt elindult. Nos, ez nem volt valódi verseny, de akkor igencsak zaklatott voltam. Úgy gondoltam, ez kissé őrült dolog volt. Ez volt az első találkozásunk, és máris volt némi feszültség.
Szokatlan személyiség volt, nemde?
Prost: Különleges, más, igen. Volt egy teátrális oldala, az ő kidolgozott beszédeivel. Mindenre hosszan reagált, a végén pedig elmondott pár üres szólamot. És már akkor sajtóközleményekkel népszerűsítette magát, amikor még csak a Forma–3-ban volt! Senki sem csinált ilyesmit akkoriban. Én sosem tudtam, hogy az őt körüllengő misztérium természetes-e vagy csak része volt a játszmának. De azt el kell ismerni, hogy az újságírók vevők voltak rá!
Ott van az a sajtótájékoztató Monacóból, amikor is azt mondta, miközben megszerezte a pole-t, úgy érezte, elhagyja a cockpitet és kívülről látja magát vezetni. Nos, ha ma egy normális fickó mond ilyet, kényszerzubbonyt adnak rá, és igyekeznek megakadályozni, hogy valaha is F1-es autóba üljön a jövőben. De neki ilyen volt a személyisége.
Amikor csapattársak voltatok a McLarennél, gondolom, sokat tanultatok egymástól. Te mit tanultál meg tőle?
Prost: Kicsit nagyképűnek tűnhet, hogy ilyesmit mondok, de őszintén szólva semmit. Sokat tanultam Niki Laudától, hiszen akkor sokkal fiatalabb voltam, mint ő. Ayrton ugyanilyen helyzetben volt mellettem, mint én Niki mellett, és szerintem inkább ő tanult sokat tőlem.
Sokat?
Prost: Igen. Az ő erőssége az volt, hogy optimalizálja az autót egy gyorskörre. Emellett ott volt még az időmérős gumi, ami számomra mindig is nehézséget okozott. Emlékszem, a Ferrarinál sokszor versenygumival mentem az időmérőn, például Mexikóban, ahol nyerni tudtam (1990-ben – a szerk.).
Miért volt így?
Prost: Az ilyesmit nem tudod megtanulni, csak így van és kész. Egy rejtély. De ami a versenyzést illeti, én semmit sem tanultam tőle. Számára minden az időmérőről szólt. Mindig figyelte, mit csinálok, aztán odatette magát az időmérőn.
Innen eredt a dominanciája?
Prost: Teljes mértékben. Ez volt az ő erőssége. Ha volt neki, ez volt a legnagyobb. Őszinte leszek: több alkalommal meglepett, amit az időmérőn nyújtott. Ledöbbentett. A versenyeken viszont egyetlen egy alkalommal nem nyűgözött le. Az időmérőkön viszont igen.
A fiad, Nicolas azt mondta, Senna már szinte a család részévé vált. A Senna-mítosz főként a veled való történetre épül, és a te történetedet is nagyban meghatározta, hogy ő volt az ellenfeled.
Prost: Igen, ez igaz. Volt olyan időszaka a karrieremnek, amikor csakis ő számított. Elfelejtettem a többieket. Teljes mértékben domináltuk az F1-et, a többi csapat csak mellékszereplő volt. És mindezek ellenére mi mindvégig beszéltünk egymással.
Még a legrosszabb pillanatokban is?
Prost: Ó, igen. Talán nem beszéltünk a technikai eligazítások között, de azokon mindig egyértelműek és őszinték voltunk. Részemről legalábbis biztosan. És ha kételkedtem is abban, hogy vele is ez a helyzet, azt sem hangoztattam. A Hondáról ugyanezt már nem mondhatom el. Ami viszont a karosszériát, a beállításokat illeti sosem éreztem gyanúsnak semmit.
És mi volt a helyzet a Hondával?
Prost: Ez teljesen nyilvánvaló: nem ugyanúgy játszottak velem, mint Sennával. Ne feledjük, a motor és a karosszéria akkoriban sokkal inkább elkülönültek egymástól, mint manapság.
De te voltál a világbajnok!
Prost: Igen, de a Honda számára egyértelmű volt, ki nyerhet. Semmi kétség efelől.
A balesete előtti napon elég elgyötörtnek tűnt, de legalábbis nem volt nyugodt. Ezt látni is a videofelvételeken, Sid Watkins professzor pedig még azt is megkérdezte tőle, nem akarja-e abbahagyni. Te hogy érzed?
Prost: Soha nem beszéltünk olyan sokat egymással, mint azokban a hetekben. Előtte is sokszor felhívott, de ezúttal aggódott is. Először is kissé megtévesztve érezte magát azok után, amit a Williamsnél tapasztalt. Amikor megkérdőjelezhetetlen első számú vagy, ahogy ő volt a McLarennél, akkor jól érzed magad. Frank Williamsnél viszont nagyon angolos volt a közeg, nagyon szigorú. Másfelől nem boldogult az autóval sem. Én már előre láttam ezt, és figyelmeztettem is rá. Az autót egyáltalán nem volt olyan könnyű vezetni, mint azt mondták. Eléggé őrült volt. Ezt meg is mondtam neki. Az üléspozíció pedig továbbra is olyan volt, mint amilyet Mansell szeretett két évvel ezelőtt. Én még az ő ülésében ülve vezettem! A kormány nagyon-nagyon alacsonyan volt, a pozíció pedig rendkívül komplikált volt.
Az üléspozíció is aggasztotta őt?
Prost: Mondtam neki, hogy szóljon, mit vár el. Ne feledjük el, Brazíliában azért pördült meg, mert a felső teste annyira merev volt. Nagyon aggódott a biztonság miatt, többször is megkért, hogy vessem föl ezt a Grand Prix-versenyzők Szövetségénél. Ráadásul arról is meg volt győződve, hogy a Benetton csal. Ennek tetejébe pedig még voltak személyes problémái is. Egyedül érezte magát, s nem volt motivációja, a többi versenyző nem jelentett számára kihívást.
Ayrton SennaA balesete mindezek kombinációjának eredménye volt? Fokozatosan közeledett a visszavonulás felé?
Prost: Ezt sosem mondta nekem. De a motiválatlanságáról többször is beszélt.
Aznap találkoztatok?
Prost: Igen, és elég nyugtalanító volt. Nem volt önmaga. Ebédeltem a Renault motorhome-jában, szemben a Williamsével. Ayrton kijött a Williamstől és csatlakozott hozzám azzal a sok emberrel együtt. Megdöbbentem. Tudom, mi minden jár a fejedben egy nagydíj előtt. Nem emlékszem már pontosan, miről is beszéltünk, csak arra, mennyire valószínűtlen volt, hogy ő csak úgy odajön hozzám az őt körülvevő emberek társaságából.
Ezután láttad még őt?
Prost: A Williams boxába mentem a rajt előtt, ismét a Benettonról beszélgettünk. Megkérdeztem, hogy érzi magát, ő pedig azt mondta, nem igazán optimista a versennyel kapcsolatban. Ekkor láttuk egymást utoljára.
A rajtrácson láttad őt?
Prost: Általában a fején tartotta a sisakját, de ezúttal levette azt. Körülnézett, idegesnek tűnt. El lehet képzelni. Az emberek még azt is fölvetették, öngyilkos lett, de én ezt nem hiszem el.
Elveszettnek és ijedtnek tűnt, mint egy gyerek, akinek azt mondták, meg kell tenned ezt, de ő nem akarta.
Prost: Szeretném tisztázni ezt. Az emberek nem tudják, mit jelentett számára a Forma–1-be kerülni, megpróbálni legyőzni engem és sikeressé válni. Én voltam számára a viszonyítási pont. Amikor visszavonultam, ő ezt elveszítette, ráadásul voltak más kisebb problémái is, és nem volt biztos benne, hogy mit keres még az F1-ben. Mintha hirtelen elveszítette volna a célját. Az irántam érzett állítólagos ellenszenvét ő motivációként használta, de mélyen, legbelül ez nem létezett.
A háború véget ért számára?
Prost: Ez így van. A háború véget ért a mi utolsó közös Ausztrál Nagydíjunkkal. Sokan hívtak a tél folyamán. Nem is tudom, ez már egy másik generáció volt, akik másképpen látták a világot. De hogy pontosan mi is járt a fejében, azt senki sem tudhatja.
A Senna-mítosz ma viszont egyre erősebb.
Prost: Ebben van egy jelentős irracionalitás. A Forma–1 tovább fejlődik – egyre biztonságosabbá válik –, de a néző számára már nem olyan jó. Míg az én szememben Häkkinen és Schumacher vagy Hamilton és Alonso rivalizálása sokkal intenzívebbnek is tűnik, ők mégsem így fogják azt fel. Az emberek mindig azt mondják nekem, hogy a Senna-Prost idők óta már semmi sem ugyanolyan.
És Senna eltűnése?
Prost: Ennek óriási befolyása volt arra, miként gondolkodnak az emberek a múltról. Ezáltal erősödik az ő mítosza. Ilyesmi élő személlyel nem történhet meg. Még Michael Schumacherrel sem, hiába nyert hét bajnoki címet. Ha valaki ennyiszer nyer, aztán pedig meghal az utolsó versenyén, akkor megtörténik. Ironikus, de így megy ez…
Forrás: telesport.hu/motorsport.com
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
