Karaktere és adottságai vitathatatlanul a legizgalmasabb magyar termőhelyek közé emelik Eger egyik meghatározó dűlőjét, a Negy-Egedet. A kékfrankos pedig remekül közvetíti ezt. Most Pók Tamástól kóstoltuk a 2011-es lenyomatot.
Pók Tamás nevét aligha kell bemutatni az egri borok kedvelőinek, családi, kézműves pincéjének borai egyre több hívet szereznek az igényes borfogyasztók között.
Kis mennyiségben, nagy odafigyeléssel és hagyományos módon készíti borait, Eger meghatározó és karakteres dűlőiből, például a Nagy-Egedről vagy a Nagygalagonyásból. Most a Nagy-Eged kékfrankost kóstoltuk, s nem mindennapi élményben volt részünk.
Még némi bíbort is megmutató közepesnél mélyebb rubin színű, tiszta vörösbor.
Aki kóstolt már a Nagy-Egedről származó bort, az tudja, hogy ezek a borok lassan, szépen érnek és fejlődnek a palackban, s fiatalon gyakran még nem tudják teljesen megmutatni azt a nagyságot, amellyel a hegy ajándékozta meg. Mi dekantáltuk, s jót is tett neki, ugyanis kezdetben eléggé zárkózott volt, s kellett egy kis levegő, hogy jobban kitárulkozzon.
Illatban közepesnél kissé intenzívebb aromákkal nyit, elsősorban gyümölcsös és fűszeres, de a Nagy-Eged meszes-márgás ásványossága is szépen visszaköszön. Egészen izgalmas illat, melyben a zúzott fekete cseresznye és meggy a domináns, de virágossága és fűszeressége is kóstolásra csábító.
A frissen őrült fekete bors és az édesfűszerek keveredése izgalmas vibrálást hoz a borba. Némi vegetális karakter és zöldfűszerek is ott vannak, még ha csak nüansznyit érezni is belőlük. Igazán izgalmas és komplex az illat, s alig vártuk, hogy megkóstoljuk.
Szájban érezni, hogy van súlya, bár még sem az erőről szól ez a bor, sokkal inkább a koncentrációról, a fineszről és a lendületről. A jó közepes testhez igazán szép szerkezetű és kellő lendületet adó savak társulnak, melyet szépen egészít ki a közepes mennyiségű tannin és az arányos alkoholtartalom.
Jó a szerkezet, bár a bor egyértelműen csikó korban van még. Mondhatjuk, hogy minden a helyén van, mégis érezhető, hogy ez a bor még csak évek múlva éri csak el azt a fejlettséget, ahol tényleg azt mondhatjuk, hogy valóban visszaadja mindazt, amelyet a kékfrankos és a Nagy-Eged együtt tudnak.
Megkóstolva szinte ugyanazt kapjuk ízben, amit illatban ígért, nagyon kifejező meggyes, szilvás, fűszeres és ásványos karaktert. Koncentrált és lendületes a korty, csak úgy vibrál az ember szájában.
Elegáns, egyedi karakterű és hatalmas érlelési potenciállal rendelkező vörösbor. Alapvetően hűvös karakterű, inkább sav, mint tanninhangsúlyos vörösbor. Nyúlpaprikás mellé kóstoltuk, az összhang szinte tökéletes volt.
Ezt a bort elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretik az egyedi és különleges termőhelyi lenyomattal rendelkező, lendületes és feszes vörösborokat.
Szerettük.
Forrás: metropol.hu
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
