Második fázisába lépett nemrég a Stanford Egyetem munkatársainak kutatása, amelynek célja egy olyan módszer kifejlesztése, amellyel az autista gyerekek megtanulhatják felismerni a velük kapcsolatba kerülők érzelmeit.
Ehhez a Google Glasst, illetve az ahhoz általuk fejlesztett applikációt használják, amely az okosszemüveg arcfelismerő rendszerét egy tanuló algoritmussal egészítette ki. A végeredmény: a szemüveg azonnal közli viselőjével, hogy milyen érzelem olvasható le a vele szemben álló személy arcáról, így lassacskán maga is megtanulhatja osztályozni a látottakat.
A kutatásban részt vevő gyerekeknek naponta háromszor 20 percen át kell viselniük a Google Glasst. Ez nemcsak az érzelmek felismerésében segíti őket, de azt is elemzi, hogy hová néznek, mire figyelnek. A kutatók így azt is jobban megérthetik, hogy milyen szerepet játszik a vizuális figyelem az érzelemérzékelés folyamatában.
A projekt kiötlői, Catalin Voss és Nick Haber végeredményben azt szeretnék elérni, hogy a módszerrel a gyerekek otthon tanulhassák az érzelmek felismerését. A korábbi, negyven fő részvételével lezajló kísérletsorozatuk után most száz érintettel dolgoznak együtt, hogy bizonyítsák: amit kitaláltak, otthoni körülmények között is működik, és érdemes arra, hogy szélesebb körben is elérhetővé váljon.
A kutatók arra is megoldást találtak, hogyan mérhető a gyerekek fejlődése. Ehhez különféle módokon – a többi között a szülők kérdőíves lekérdezésével és videóanalízissel – felmérték, hogy az egyes résztvevőknél milyen fizikai megnyilvánulásai vannak az autizmus spektrumzavarnak.
A későbbiekben újra és újra megvizsgálják majd e mutatókat, így kiderül, mennyit tanultak a gyerekek. Nem szeretnék, ha a kicsik hozzá lennének kötve az eszközhöz, olyan eredményekben reménykednek, amelyek azt jelzik: az érintetteknek egy idő után nem lesz szükségük az okosszemüvegre.
Az autizmussal élőknek számos problémájuk adódik abból, hogy nem látszik rajtuk az állapotuk: nincs, ami előzetesen felhívja mások figyelmét az esetleg furcsának tűnő megnyilvánulásaikra. Éppen ezért ők és családtagjaik azt kérik, hogy próbáljuk megérteni az ő világukat. Ebben segíthet, hogy kis kártyákra, esetleg pólójukra, táskájukra írt szöveggel jelzik állapotukat. Ne erőltessük a kézfogást vagy a vállérintést, inkább egyértelmű, kiszámítható viselkedéssel közeledjünk feléjük.
Forrás: Metropol
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
