Spoiler nélkül. Deadpool a szuperhős-társadalom fekete báránya. Kilóg maszkos társai közül, ami neki teljesen meg is felel. Különcségét a képregényből sikerült egy különleges filmbe átmenteni.
A film története egyébként nagyon egyszerű, sőt, klasszikus szuperhősös eredetsztori. Wade Wilson a nagypofájú zsoldos megtudja, hogy halálos beteg. Egy gyanús társaság felajánlja neki, hogy meggyógyítja, sőt, szuperképességeket ígér neki. Az embertelen kísérlet ugyan sikeres, viszont el is torzítja hősünket, és a gyanús társaságról kiderül, hogy meglepő módon rosszban sántikálnak. Wade maszkot húz, hogy bosszút álljon, és még a lányt is meg kell menteni.
Ebben a tekintetben a film újat tehát nem tud mutatni, viszont abban van a bravúr, ahogy elmondja ezt a sokszor látott történetet. Mert a Deadpool eredetisége nem a sztoriban, hanem stílusában rejlik. Hihetetlenül laza, és vicces, a poénok széles skálán mozognak a kimondottan vulgáris és az intelligens között (habár az arány inkább az előbbi felé billen). A tempó irgalmatlanul gyors, folyamatosan pattognak a poénok, amik a tökösen túlkoreografált akciójelenetekben csúcsosodnak ki. A száguldás akkor akad meg egy picit, amikor a film próbálja komolyan venni önmagát, szerencsére nem túl gyakran teszi ezt.
A mellékszereplők pedig briliánsak. Tökéletesen a nagydumás antihős alá játszanak, és azon vettem észre magam, hogy még többet akarok ezekből a szereplőkből, akiket az elején egyébként teljes érdektelenséggel fogadtam. Kivéve a rosszfiút, aki viszont annyira laposra és fantáziátlanra sikerült, hogy kiérdemelte kezdeti közönyöm.
Jócskán ömlik a vér, és szemrebbenés nélkül káromkodnak, ám a lényeg, hogy ezek az elemek nem öncélúak, hanem egyszerűen a karakter ilyen körülmények közt életképes. Ha családbarát korlátok közé szorították volna a filmet, egyszerűen kasztrálták volna a főszereplőt. Viszont a magasabb besorolás (amivel sikerült többé-kevésbé mértékkel bánni) olyan frissességet és lazaságot tett lehetővé, amivel a Deadpool kiemelkedik a szuperhős-mezőnyből.
A Deadpool tehát vicces, szórakoztató, igazi felüdülést jelent a képregényfilmek áradatában. Önmagában is teljesen jól működik, nem kell ismerni a bármilyen úton-módon hozzá kapcsolódó többi filmet, de még az alapjául szolgáló képregényt sem, aminek az esszenciáját azonban sikerült átültetni a lapokról a vászonra.
Írta: Nagy Dávid László
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
