A világhírű, gyönyőrű és tehetséges művésznőt, na és doktoranduszt(!) legújabb sikereiről, alkotásairól és törökországi PhD tanulmányairól kérdeztük.
Rostás Bea, becenevén Piros városunk egyik legnagyobb büszkesége. Ki ne tudnád, hogy az elmúlt 12 évben többtucatnyi nagyméretű köztéri kő (márvány, gránit, andezit, homokkő, mészkő) szobrot faragott a világ számos pontján, és 2014 júniusában első magyarországi szobrával, a Generációkkal épp szülővárosát tisztelte meg.
Pirost legfrissebb sikereiről, alkotásairól és törökországi PhD tanulmányairól kérdeztük.
Min dolgozol jelenleg?
Pár hete tértem haza Ciprusról, Ayia Napa- n faragtam az „Exile/ Száműzöttek”-et, ciprusi mészkőből. Csodálatos helyszínen voltunk, egy éppen még a szezonra készülő üdülőparadicsomban, így a turisták nem zavarták nagyon a munkát. Egy tengerparti sziklás domb tetején, az Akropoliszt idéző szoborparkot hoztak létre, immár több száz köztéri kőszoborral. A szoborpark ötlete a művészetimádó, és kultúra fontosságát hangsúlyozó Mr Kirios Kikis idős vállalkozótól született, aki Maria Tofini Tsantila segítségével bevonta a helyi önkormányzatot.
A „Száműzöttek” egy 2,5 méteres kőszobor, férfi és női figura egymásba kapaszkodva, ölelve, rémülettel szemléli a körülöttük folyó tragédiát, az otthonuk pusztulását. A szobrot körbeöleli az elpusztult, kiürült szellemváros, majd a hátán a férfi kezében egy bőrönd, benne mindenük ami a régmúlt életükre, otthonukra emlékeztet. A férfi takarja a nő szemét, ne lássa a borzalmakat, hogy tovább tudjanak lépni… Nagyon is aktuális téma, a helyiek a famagusztai tragédiájukat látták benne, a maiak a sajátjukat, de sajnos ez a történelemben egy folyamatosan megismétlődő történet. Míg maga a szobor szép, története drámai…
Ha jól értesültünk, tavaly Kínában már a harmadik kínai köztéri szobrodat faragtad.
Ez valóban így van, kedvenc városomban Changshában voltam újra, Mr Lei Yixin hívott meg (Zhu Shangxi szobrász közvetítésével), aki Marthin Luther King hatalmas kőszobrát faragta Washingtonba.
Most egy 4,5 méteres gránit szobrot a „The Creator/ Az Alkotó” –t faragtam. Maga a figura 5 kőtömbből áll, amit kiegészít egy vele azonos méretű kőszikla. Nagy kedvencem, egy duci anyácska, aki egy hatalmas sziklát néz, ami hasonlít rá. A forma bár egy klasszikus vénusz forma, de a mozdulat nagyon magyaros, és „Pirosos”.
Kritikus, és egyben humoros. A kompozíció interaktivitása abban rejlik, hogy míg a Mamika a kavicsot szemléli, látva benne önmagát, mint szobor lehetőségét, mi meg a Mamikát nézzük. Tehát egy háromszöget alkotunk.
A kínaiak oda voltak a szoborért, a gyerekek már messziről nevettek, mikor a parkban közeledtek, mivel először egy hatalmas hátsót láttak. Érdekes, hogy többször megkérdezték a férfiak, hogy „ férfi vagy nő”- mivel náluk a nők testtípusa más, máshogy „duculnak”, én azt szoktam mondani, hogy míg nálunk azért a csípő általában hangsúlyos marad, ők „dobozosan” híznak. Ez mondjuk szobrásznyelv, remélem el tudjátok képzelni. Nekik egy mesefigurára hasonlított, számunkra pedig az ősi anyácska termékenységi szimbólum. De később egyértelművé tettem a figurám nemét, így már nem volt ilyen jellegű kérdés.
Nagyon megszerettem Changshát, ők is engem, mivel a záróünnepségen a 7 millió lakosú város a „legközkedveltebb szobrász” díját meglepetésemre én nyertem. Részemről nem is tudtam róla, hogy volt ilyen közszavazás… Szeretnék újra visszatérni, amire úgy tűnik lesz is lehetőség, mert három szobrot kiválasztottak Kína egyik legnagyobb, még élő, kortárs festőjének a múzeuma köré, köztük az én munkám is. Li Zijian személyesen, maga választotta ki a szobromat. Egy nálam is aktívabb, gyorsabb, csodálatos festőről van szó, nagy megtiszteltetés számomra, hogy személyes jó barátom lett.
Lassan nem lesz ország, melyben ne lenne köztéri szobrod. Mi
alapján választod a helyszínt?
Immár 12 éve rendszeresen pályázom nemzetközi szimpóziumokra. Az ösztöndíjas eseményre több száz szobrász pályázik a világból, általában 3 projektet küldve. Ezekből választja ki a helyi zsűri (általában egy szobrász közreműködésével a helyi önkormányzat, tájépítészek, egyetem és szponzorok) azt a pár szobrot, amelyet el tudnak képzelni városukban. A kiválasztás több dologtól is függ, elsősorban magát a projektet nézik, de emellett a szakmai háttér, ország, és maga a művész karaktere, és híre is döntő. A szimpóziumokon ez a 10-12 szobrász együtt dolgozik és együtt él, így fontos, hogy a kiválasztott művész karaktere, kompromisszum képesnek és alkalmazkodónak kell lennünk, hiszen sokféle vallás, különböző kultúrájú emberek vesznek körül egy hónapig. Az emberség itt végtelenül fontos.
Ma már szerencsére több a személyes meghívásom.
Nemcsak szobraid, névválasztásaid is fantasztikusak és elgondolkodtatóak. Hogy szokott történni: a név ihlet meg, vagy a szobor
adja a nevet?
A gondolat az első, amíg ez formát nyer az időt igénylő időszak. De amikor megszületik egy skicc, vázlat, akkor kezd kibontakozni a forma, majd végül a szobor. Tehát a szobor már egy bizonyos gondolatra, témára épül, de a címet sokszor a végén adom, lehetőséget adva az anyagnak is a kibontakozásra, ill. sokszor a téma aktualitásán múlik. A JELEN levés, aktualitás számomra nagyon fontos.
Tanulmányaiddal hogy haladsz?
Jelenleg Törökországban, Ankarában vagyok, hogy befejezzem a Hacettepe Egyetemen a Doktori képzést. Mivel a tézisem török nyelven kell írjam, nincs könnyű dolgom. Kétszer letettem már a török nyelvvizsgát, de mivel itt egy művészeti témájú tudományos nyelvet kell használni, meggyűlik vele a bajom. Mindenkinek eszébe jut, hogy miért nem írom meg és fordíttatom le, de akkor mi értelme volt megtanulni a nyelvet. Lehet, hogy ront a minőségén, de sajátom kell legyen. Terveim szerint június végén lezárul az itt töltött 4 évem (kint 4 éves a doktori képzés), majd szeretném honosíttatni, és otthon is hasznosítani a tudásomat. Terveim vannak, mindig…
„Cseboxos” lányként, azért van lehetőséged hazalátogatni? Mikor láttad
utoljára élőben a Generációkat?
Minden utam közt megpróbálok hazajutni, továbbra is Eger a bázis, és szeretném ha így is maradna. Minden otthonlétem alatt kimegyek a szobromhoz, és megmosolygom, hogy a gyerekek még mindig átbújkálnak alatta… pont ahogy szerettem volna.
Törökországban nem érzed magad veszélyben?
Nem félek, vigyáznak az angyalaim, de jó sok dolguk van, mert jelenleg a világ megbolydult, és mindenhol zűrzavar van. De én továbbra is megyek rendületlenül. Jelenleg Ankarában vagyok, sehol nem biztonságos manapság, és a hírekből a valós helyzet negyede jut el hozzátok. De az élet megy tovább, csinálni kell, a mindennapokkal, jelennel foglalkozni, jelenben élni, holnapot remélni… alkotni, szépet teremteni!
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
