Az egerbaktai Berzeviczi Norbert bőrdíszműves, ha tetszik kézműves, egyedi megrendelésekre készít motorüléseket, legismertebb megrendelője James Hetfield, a Metallica frontembere.
A bőr semmihez sem hasonlítható csodás illata lengi be azt az egerbaktai műhelyet, ahol Berzeviczi Norbert dolgozik. Egyedi megrendelésre készít motorokra iparművészeti üléseket. Elsősorban Amerikába. Mint mondja, olyan ez mintha Hollandiába exportálna tulipán hagymát. Az utóbbi nem biztos, hogy üzleti siker lenne, ő viszont sorra kapja a megrendeléseket Amerikából, az idei évben már nem is vállal új kuncsaftot, örül a időre szállítani tudja a már elvállalt nyergeket.
A tervezéssel együtt legalább két hét, mire elkészül egy ilyen nyereg
Ez pont az, csak felülről
Azt mondja, a munkáinak a stílusa az, ami egyedivé, így keresetté teszi. Kicsi ám az a baktai műhely, alig 20 négyzetméter, az ajtón is csak mélyre hajolva lehet bemenni a fej koppanása nélkül. Tényleg jobb ha a motoros le sem veszi a sisakot, a marhának pedig meg már csak a bőre jut be a műhelybe. Majdnem azt írtam, hogy a marha nyúzva jut be, jobb is lett volna, mert nem szépíti a valóságot. Berzeviczi úrnak megvan a viszonya a minőséggel, a világban fellelhető anyagokkal, azok minőségével és a gondos munkával. Jó anyaghoz senki nem nyúl nemtörődöm módon. A bőr márpedig értékes anyag és nem attól, hogy a marhát nyúzzák, az állatvédők tiltakoznak, a huzavona drága dolog, amit meg kell valakinek fizetni. Azért értékes, mert jó. Kellemes a tapintása, jó az illata, jól dolgozható. És régebben ismeri az emberiség, mint a plüssmacit. Vagyis kiállta az idő próbáját. Mi a minőség, ha nem ez?
Berzeviczi Norberttel beszélgettünk. Mivel a beszélgetésbe szervesen nem illeszthető az arra fogékonyaknak sokkolás képpen, valami, amit biztos senki nem tudott. A kenguru farkának bőréből hántolt (valahogy úgy, ahogy a furnért csinálják) bőr szalag, aminek a keresztmetszete 1 mm x 4 mm, olyan erős, hogy teherautót lehet vele vontatni. Jó az ott Ausztrália, ez itt pedig Egerbakta:
BN: Az egész onnan indult, hogy nekem semmi kötődésem nem volt a bőrhöz.
EH: Dehogynem, akkor az mi? A karodon.
Berzeviczi Norbertnek a sajátján kívül, 2009-ig semmi köze nem volt a bőrhöz
BN: Ja, ilyen volt, igen! Szerettem volna valami olyannal foglalkozni, amit alapanyagokból előállítok, valami iparművészeti dolgot. Ez volt az alap koncepció, aztán jöttek a vésett bőr dolgok amivel először találkoztam, egyik jó dolog hozta a másik jó dolgot.
EH: Te melyik motoros kasztnak varrod a bőr üléseit?
BN: Nagyon sokrétű, megcsinálom én mindegyiket, csak a megrendelőt irányítani kell, hogy ne csináljunk már olyanokat, hogy bőr cafrangok, hínár lóg a kormány végen. Nem őket fogják hülyének nézni, hanem azt kérdezik, ezeket ki csinálta.
EH: Szerencsés szakma a tiéd, vagy szimpatikus egyéniség vagy, meg tudod azt tenni, hogy azt mondhatod egy pénzes megrendelőnek, hogy márpedig ezt nem!
BN: Tudtam egy két megrendelésről, ha azt elvállalom és csontra megcsinálom, az nekem a következő munkát nem fogja hozni. Ebben volt egy nagyon nagy kockázat. Mindehhez képest csak érdekességképp mondom, hogy az Iparművészeti Egyetemen valaki érdeklődött bőr véséssel kapcsolatban, és az én telefonszámomat adták meg.
EH: Kik a megrendelőid?
BN: Kettőt mondok, James Hetfield a Metallica frontembere és ritmusgitárosa, de már Berényi Miklós a Barátok Közt-ből is nézegeti a munkáim.
EH: Az anyag minősége meghatározza, hogy mi lesz belőle a végtermék?
BN: 1880-tól, amióta motorokat gyártanak, az 1960-as évekig csak bőr üléseket használtak. Azért az nem egy két év volt. Én műbőrhöz nem nyúlok. Nehéz itthon felhajtani a jó alapanyagot. Egy ismerősöm járt a Bentley gyárban, ott a gyár saját magának tartja a marhákat az ülésekhez és a műszerfalhoz, amivel bevonják, olyan táplálkozást biztosítanak, ami kell, se betegség, se szúnyogcsípés, semmi. Viccesen megjegyezte, hogy utána olyan mahagóniból készült baseball ütővel ütik agyon a marhákat, amin platinaszög van átcsavarva.
EH: Te sejted, hogy alakult luxussá a világ legtermészetesebb dolga, hogy azzal dolgozunk, amink van? Miért nem érvényes a közmondás, hogy szegény ember vízzel főz?
BN: Ezen gondolkozunk mi is. Hogy hiteles legyél, hogy alázatos legyél, hogy stílusismereted legyen, hogy a csínját-bínját ismerd annak amit csinálsz, ma már ilyen nincs, ha lenne, lennének cipészek, de nincsenek. Nincs szakma szeretete, nincs olyan, hogy ma elkezdek valamit, amit nyugdíjas korig csinálok. A mai szellem szerint ma táskákat csinálok, holnap pedig nyitok egy ABC-t, mert a Józsi is nyitott és egyébként is több pénz van benne.
EH: Mikor vésted az első mintát a bőrbe?
BN: 2009, év vége volt, kalapáccsal és szögekkel ütöttem bele a mintát a talált bőrbe, egész éjszaka nem tudtam aludni, hogy a minta tényleg benne marad-e, vagy eltűnik. És ott volt a minta, hatalmás boldogság volt.
EH: Honnan a művészi véna?
BN: Nem tudom. Talán a nagyapám révén, aki faszobrász volt.
EH: Milyen motorod van?
BN: Nekem most egy Kawasaki 440-es, ami van, teljesen épített, a nulláról.
EH: Mi az a amire nem ülsz rá?
BN: Én mindenre ráülök!
EH: Nem motor! Anyag!
BN: Textilbőr. A leggusztustalanabb dolognak tartom. Akkor már vászon!
EH: El tudsz képzelni egy bőr nélküli világot?
BN: El! Az én fejemben az van, hogy pillanatok alatt megváltozhat a világ, úgy, ahogy a dohányzás visszaszorult, lassan eltűnik a húsfogyasztás, ahogy eltűnik, marhavágás sem lesz, akkor nem lesz nekünk se mit csinálni, biztos vagyok benne, hogy amilyen steril világot kezdünk el élni, ez majd jönni fog. Én elfogadom a világot a szennyével mocskával együtt, nem azt mondom, hogy 2020-ban, de jönni fog.
EH: Baktáról volt már megrendelésed?
BN: Övbe ütöttem már lyukat, hogy le ne csússzon a nadrág.
EH: Jut eszembe: Mondod, hogy te már nem is érzed a bőr illatát, de a babapopsi szintén semmihez nem hasonló illata sosem feledhető. Van gyereked?
BN: Még nincs.
Fotó: Nemes Róbert
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
