Rengeteg csata jelenet, csupa új arc, gyengécskén ábrázolt apa-lánya kapcsolat. Nekünk így tetszett a Star Wars történet.
A premiert követő megjelent kritikákba bele-bele olvasva ültem be a Zsivány egyesre. Tudtam, hogy rengeteg csata jelenetre, idegen arcra számíthatok, valamint tudtam, hogy az időben el kellett helyeznem a cselekményt, hogy pontosan melyik korábbi epizód közé is soroljam ez a filmet. A Zsivány egyes kezdetekor nem tűnt fel, csupán utólag esett le, hogy hiányzott valami az elejéről. Ez nem más, mint a felfelé úszó nyitó szöveg, ami minden egyes korábbi epizódban segített a nézőnek, hogy eltudja helyezni a fejében a cselekményt, a szereplők viszonyait. Végül is nem lehet mindenki Star Wars fan.
Az kezdetekben sodródtam a cselekménnyel, gondoltam úgyis összeáll a kép. A történet elég hamar világossá és egyértelművé vált, a lázadóknak meg kell szerezniük a Halálcsillag terveit, valamint a későbbi epizódokból tudhatjuk, hogy ez sikerülni is fog. Oldalakat lehetne írni a filmről, a karakterekről, a csatajelenetekről, (amiket szinte tátott szájjal néztem) valamint a korábbi epizódok összehasonlításával is rengeteget lehetne foglalkozni. Maradjunk most a női karakternél, Jyn Ersonál. A főhős itt is egy fiatal nő, (Felicity Jones, aki, amit csak lehetett, kihozott a karakteréből) csak úgy, mint az Ébredő erőben. Az erős, akaratos, de érzékeny Jyn édesapja, Galen Erso (Mads Mikkelsen) keresésére indul, akit a pusztító fegyver megalkotásának érdekében szakítottak el a családjától.
Bevallom Jyn és apja kapcsolatának mélységében, hitelességében véltem némi kivetni valót felfedezni, például annál a bizonyos résznél, amikor Galen Erso üzen a lányának, inkább a giccs szó jutott az eszembe, mint, hogy elérzékenyültem, vagy meghatódtam volna, de az utolsó közös jelenetüknél is hasonlóképpen éreztem magam (pedig el kell árulnom, Mads Mikkelsen az egyik kedvenc színészeim közé tartozik). Ezenkívül szívesen vettem volna, ha megértetik a nézővel Erso lelki világát, hogyan éli meg, hogy ha bár direkt hibával is, de létrehozta a Halálcsillagot, ha már e köré a motívum köré épül a film maga. Valamint meg kell hagyni, túl hamar szabadultak meg tőle az írók, jól esett volna látni a mikénteket, de bizonyára az már egy teljesen más hangsúlyú Star Wars film lenne.
Ha ezt az alkotás néhány szóban jellemeznem kellene, a lehengerlő csatajelenetek biztosan az elsők között lennének. Ami viszont még végig hiányérzetet okozott, az nem más, hogy kevés volt a fénykardos, jedis jelenet (habár a vak kínai fickó rengeteget emlegeti az erőt, már-már idegesítő szinten), valamint a különösen torz figurákból, lényekből is szívesen láttam volna többet, nem megelégedve azzal amit kaptam, hiszen ezek még inkább emlékeztetnek a trilógia kezdeti részeire. Mindenesetre biztatok mindenkit, hogy nézze meg, akár többszörnézős is lehet, különösen a fanoknak.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
