Még csak 23 éves, de néhány hete több, mint tízezren tomboltak érte a Papp László Arénában. Borics Ádám Sirokból indult, középiskolás kora óta Egerben él, de hamarosan az USA-ba költözik, mert profi szerződést kapott a világ második legnagyobb MMA (ketrecharc) szövetségétől. Vérről és kitartásról szól az interjú.
EH: A siroki srác, hogyan keveredett bele az egyik legkeményebb küzdősportba, a ketrecharcba?
Borics: Kiskoromban mindig szerettem volna valami küzdősportot, sajnos Sirokban nem volt rá lehetőségem. Ahogy bekerültem Egerbe középiskolába, pár barátom kitalálta, hogy elmennek thaibox edzésre. Velük tartottam és hát az az érzés, ami az első edzésen ért, szerelem volt első látásra. Az MMA-hoz egyenes volt az utam. Kerestem a lehetőségeket, hogy minél több küzdősportot kipróbáljak és időközben mindegyiket megszerettem. Aztán az interneten böngészve rátaláltam az MMA videókra és csodálva néztem a harcosokat, hogy micsoda fegyvert kovácsoltak a testükből.
Ő ma a legkeresettebb magyar ketrecharcos – Fotó: Borics Ádám Team
EH: Milyen konkrét nehézségekkel és anyagi gondokkal kellett megküzdened?
Borics: Elég rögös út az, amit én választottam. Nagyon sokszor kerültem közel a befejezéshez, de valahogy mindig az volt bennem, hogy nem akarom úgy leélni az életem, hogy nem próbáltam meg. Édesapámnak mindig ezt hajtottam, ők pedig arra biztattak, hogy csináljam végig az egyetemet, tanuljak, mert az élsport nem egy életbiztosítás. Tény viszont az is, hogy álmaim megvalósítása egy nagy befektetés. Abbahagytam az egyetemet, mert nem bírtam egyszerre személyi edzőként, diákként és sportolóként élni.
EH: Küldetéstudatos ember vagy?
Borics: Abszolút! Mióta elkezdtem, legbelül éreztem, hogy én leszek az, aki megváltja a magyar MMA-t, ezen dolgozom. Sajnos Magyarországon nincs erre a sportra támogatás, óriási segítség volt számomra, hogy egy éve Lacza Ádám mögém állt, ha ő nincs, akkor kidobott pénzzé vált volna minden amit beletettem a sportba. Itthon nagyon gyerekcipőben jár még a ketrecharc, ami remélem hamarosan megváltozik. Sokszor volt olyan hogy több hónapot készültem egy mérkőzésre pénzt energiát áldoztam rá aztán az utolsó pillanatban szóltak, mégsem lesz bunyó.
A barátok és a mecénások segítsége nélkül, már be kellett volna fejeznie a sportolást, mert anyagilag nem bírta volna fedezni a felkészülést – Fotó: Borics Ádám Team
EH: Ha elmarad egy meccs mennyi pénzed megy a kukába? Hogyan fér be az életedbe mindemellett a magánélet?
Borics: Ne akard tudni, nagyon sok… A komoly edzések mellett nem lehet dolgozni, edző, terembérlet, speciális étkezés és ez még nem minden. Ez egy nagy befektetés. A magánéletben nagyon szerencsés vagyok, hisz a menyasszonyom teljes mértékben mellettem áll és támogat. Az utóbbi időben elég sok külföldi edzőtáborban vettem részt, ami több hét különléttel jár. Régebben a barátaim nem igazán tolerálták, hogy én nem megyek velük az éjszakába, de mára már megértették és teljes mértékben támogatnak.
EH: Több, mint tízezer ember őrjöngött a meccseden néhány hete a Papp László Arénában, milyen érzés volt?
Borics: Túlzás nélkül életem eddigi legszebb élménye volt.
Figyelj, ötször annyian voltak mint amennyien a szülőfalumban laknak.
Óriási stressz van a harcosokon a mérkőzés előtt de amikor elindul a bevonuló zene én teljesen megnyugszom és elkezdem élvezni.
Íme a meccs videója
Amikor felléptem a színpadra, megláttam azt a sok embert, hallottam, hogy az emberek az én nevemet kiabálják. Ez hatalmas erőt adott nekem. Meccs előtt igen nagy nyomás volt rajtam, mivel mindenki várta tőlem az eredményt. Most először az életben megadatott az, hogy csak az edzésre kellett koncentrálnom, ráadásul Amerikában. Őszintén megmondom, legbelül mindig hittem benne hogy ez fog velem történni de nem tudom még felfogni ezt az egészet, olyan, mint egy tündérmese, ami remélem csak most kezdődik igazán.
A ketrecben ilyen kíméletlen a magánéletben egyébként kenyérre kenhető srác – Fotó: Borics Ádám Team
EH: Mindent értek, de meg tudsz már élni abból amit elértél, hiszen egy ilyen kemény sportban rövid idő alatt kell sok pénz keresni. Állandó a sérülés veszély és évi 3-4 meccsnél nincs többre lehetőség.
Borics: Jelenleg két amerikai menedzserrel dolgozom együtt. Amikor kint voltam, ők láttak bennem valamit és közös munkában egyeztünk meg.
A közeljövőben visszatérek Amerikába, hogy tovább fejlődhessek, nekem most ez a legfontosabb, hogy felnőhessek a legnagyobbak közé. Sajnos ezt itthon jelenleg nem tudnám elérni.
Igen veszélyes, ha lesérülsz nem tudsz úgymond dolgozni, ha nem verekszel akkor nem keresel pénzt, de én nem gondolok erre, nagyon hiszek az agykontrollban. A két menedzserem most segít elindulni az életben, hogy meg tudjam magamnak teremteni az anyagi biztonságot. Önerőből ez nem menne most, hogy Amerikában edzőtáborozzak, vagy bárhol máshol. 23 éves vagyok, ideje lesz pénzt is keresni. Sokan azt hiszik, hogy én már több milliót kerestem ebből a sportból. De csak az igaz, hogy millió élményt szereztem.
Ádám meccs utáni interjúja
A világon az egyik legszerencsésebb embernek tartom magam. Szerintem a sportolók a legszerencsésebbek, hogy azt csinálhatják, amit szeretnek és végre közéjük tartozhatok. Ezen a szinten muszáj a mindennapjaid alárendelni a sportnak, úgy táplálkozni és a napi két edzés között pihenni.
Vérző fejjel is csakis a győzelem a cél. Fotó: Borics Ádám Team
EH: Végül arra vagyok kíváncsi, mi a legnagyobb vágyad a sport és a magánélet területén?
Borics: Merjünk nagyot álmodni! Szeretnék világbajnok lenni a Bellatorban. De egyszer megfogadtam, hogy addig nem halok meg, amíg nem leszek az UFC ketrecében. A magánéletben pedig szeretnék segíteni a szüleimen, hogy anyagi biztonságban élhessenek, apukám mindig egy példakép lesz számomra, hogy mennyit dolgozik, dolgozott értünk, most ezt szeretném megfordítani. Szeretnék évek múlva egy szép családot és pár gyerkőcöt, remélem lesz fiam is, aki szintén a küzdősportokat választja majd és ugyanazt az utat járja be, mint az apja.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
