Az Egerben tanuló mezőkövesdi lánynak, Kotrócz Grétának egy saját maga által választott verset sem sikerült megtanulnia, papírból olvasta azt a királylány-jelöltek szellemi vetélkedőjén. A zsűri így kiselejtezte őt, macijával együtt hazakullogott. A gyöngyösi Oldal Cintia azonban ott van a döntőben, érte izgulhatunk tovább.
Véget ért Kotrócz Gréta el sem indult szépségversenyes karrierje. A Magyarország Szépe sárvári szépségtáborában a Miss Talent nevű alversenyen meg kellett mutatnia a versenyzőknek, hogy szépségükön kívül milyen tehetség lakozik bennük. Ének, tánc, vagy bármilyen egyéb produkcióval ki kellett állniuk egy medence partjára és bemutatni azt.
Kotrócz Gréta itt még mosolyog – Fotó: Nemes Róbert
Grétával az utóbbi időben többször is foglalkoztunk (itt és itt), de sajnos picit minket is cserben hagyott. Pénteken a Feszt!Egeren fotóztuk volna, biztosítottunk is számára két napi belépőt, de néhány órával a megbeszélt időpont előtt egy hosszú üzenetben lemondta a fotózást, azzal az indokkal, hogy ő verset tanul. Teljesen hiteles, hogy valaki verset tanul, ha valóban azt csinálja.
Nem tudjuk a lány mit csinált valójában (közünk sincs hozzá), de nem nyerte el a zsűri szimpátiáját, amikor szerdán csupán egy papírból olvasta fel Garai Gábor Bizalom című versét a Magyarország Szépe verseny Miss Talent nevű alversenyén. A többi lány legalább megtisztelte azzal a versenyt és a zsűrit, hogy bemutatott valami bugyuta kis produkciót, vagy esetleg valami komolyabbat.
Gréta a történtek ellenére büszke arra, amit elért. Korábban pedig azt mondta, hogy a jövőben is szeretne még további szépségversenyeken indulni. Rendben, de a szépség mindehhez nagyon kevés.
Németh Máté kollégánk a life.hu színeiben videót is készített a szellemi vetélkedőről, amiben megszólal Gréta, valamit Sarka Kata azt is elmondja, miért éppen ő esett ki.
Végül pedig íme a vers, amit Gréta választott. Ezt kellett volna megtanulnia kívülről.
Garai Gábor: Bizalom
S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hízlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom,hogy nem érdemes! Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az
élet.-
De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!
Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
