A sikeres Bástyalövés után beszélgettünk a többszörös világrekorder tradicionális távlövő íjásszal lövésről, a világáról és a negatív felhangokról.
Pénteken 15:52-kor Mónus József világbajnok íjász két lövést adott le a közel 200 méterre lévő Dobó téren felállított polisztirol ágyúra és a mögötte lévő török alakokra. Ezzel is tisztelgett az 1552-es hős várvédők előtt.
A sikeres lövések után a Dobó téren adott interjút az EgerHíreknek. Megkérdeztük tőle, mióta űzi ezt a tevékenységet, mire nemes egyszerűséggel csak annyit mondott, 1000 éve.
Nem is meglepő, hiszen mint kiderült, a hagyományok, történelmünk tisztelete a legfontosabb érték számára. Fontosabb, mint napi 2 millió forint.
EH: – Hogy érezte magát?
Mónus József: – Büszke voltam. Egy világot akartam magam köré teremteni, amibe lőni, harcolni akartam és ez a világ ott volt. Úgy gondolom, hogy ezen a szent helyen, Eger falainál az emberek szívét büszkeség kell hogy eltöltse. Aki megérzi ezt a büszkeséget, ott állt mögöttem, látta ezeket a nyílvessszőket. Nekik köszönhetem, hogy célba találtak.
EH: – Így tervezte, nem volt semmi gond?
MJ: – Az első sikeres lövésre mentem, végül a második telitalálat volt. Nem volt egyszerű feladat, egy világban kellett harcolnom. Van két tanítványom Egerben. Itt van a világ legjobb íjásza, Prokaj Kiara, neki és Mónus Lacinak akartam megmutatni ezt a világot, azt megtanítani, hogy kapcsoljanak ki minden hangot és ha ez sikerül, sikeresek lehetnek.
Mónus József felméri a terepet – Fotó: Lénárt Márton
EH: – Így koncentrál?
MJ: – Ez magától jön. A Magyar Íjász Szövetség és köztem az a különbség, hogy ők magukért harcolnak, más pénzén nagyon könnyű jó lövőnek lenni. Ezzel szemben mi azt hirdetjük, hogy nem ismerünk olyan harcost, akit ne tudnánk legyőzni.
EH: – Beszéljünk a felkészülésről. Milyen effajta környezetben lőni?
MJ: – Minden nehézség. Vannak biztonsági emberek, akik papírforma szerint eljárnak, de a valóság nem ez. A valóság sokkal nehezebb.
Nekem abban a valóságban kell lőnöm, amiben nem veszélyeztetem az embereket. Mindenért én vállaltam a felelősséget, mert az én biztonsági zónám sokkal szigorúbb.
Nem lőttem tele a Dobó teret, ahogyan egyesek gondolták, minden nyílvessző oda ment, ahová kellett.
Fotó: Lénárt Márton
EH: – A magyar sajtó egy része negatív kritikával illette az eseményt. Reagálná rá?
MJ: – Volt ilyen? El se tudom hinni. Azokért a harcosokért akartam lőni, akik ott voltak. Nem az emberekről szól a világom.
Otthagytam a gazdasági világot. 2000-ben naponta két millió forintot kerestem, de egyik percről a másikra otthagytam, most szegény ember vagyok, de büszkébb és boldogabb mindenkinél.
Tudod milyen büszkeség kiállni a bástyára és azt mondani, harcoljatok magyarok a múlt tiszteletéért? Ez mindent fölülír.
EH: – És ahhoz mit szól, hogy a Magyar Íjász Szövetség nem támogatja az ilyen produkciókat?
MJ: – Volt egy megbeszélés, ahol jelen volt a Magyar Íjász Szövetség részéről az egri Román Péter. Azt üzenem, ha kételkedtek bennem, remélem ott voltak és láttak. Szeretném ezeknek a kétkedőknek azt mondani: akkor lőjj, ha tudsz. Tanulj meg lőni, akkor állj oda!
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
