Ugyan nem kizárólag helyi sajátosság az utóbbi időben használaton kívül helyezett és „ottfelejtett” társasházi tv antennák – kvázi – vizuális környezetszennyezése, de kétségkívül egy olyan, az idegenforgalmára büszke városban, mint Eger, ez korántsem marginális kérdés.
Fotó: Szávoly Richárd
A magyar televíziózás történetének legelső bekezdése, 1954 január 20-án íródott, a próbaüzemben sugárzott kísérleti adások elindulásával. Kezdetben igen drágán és – finoman szólva – szűk kínálatban lehetett megvásárolni az tévéadás vételére szolgáló csodamasinákat. Teljesen megszokott gyakorlat volt az, hogy egy lakótömb, vagy egy utca lelkes szomszédjai csordultig megtöltöttek egy nappalit annál a szerencsés családnál, akik már hozzájutottak áhított TV készülékükhöz és innen már csak egy gombnyomás volt az esti Híradó.
Abban a korszakban mindenféle furcsa szerkezetek kezdtek el szaporodni a háztetőkön, melyek akkortájt vállalható kompromisszumnak tűntek, – mondhatni – nem a városkép volt az első számú szempont azok telepítésekor. Az analóg antennarendszerek telepítési hulláma a 70-es évek végén, és a 80-as évek elején érte el tetőpontját, ekkor épült ugyanis a legtöbb, abban az időben modernnek számító társasház az országban. Akárcsak manapság, így akkoriban is az egyik elvárt szolgáltatás az volt, hogy a mindennapi információéhséget a lehető legkényelmesebb módon lehessen csillapítani, ahhoz pedig nem volt elég csak televízióval rendelkezni. Jöttek a több méter magas konzolok, rájuk az antennák, rögzítő kábelek, a lépcsőházban elhelyezett csillagpontos rendszerek és mellé a speciális „dugaljak” minden háztartásba.
Azóta a világ felgyorsult: jött a koax, a mobilnet és az optikai kábel, velük együtt pedig a különféle internetes alapú szolgáltatások, mint az IPTV (Internet Protocol Television) és ezek az analóg műszaki megoldások szépen lassan a feledés homályába merültek… vagyis merültek volna, ha nem emlékeztetnének bennünket – mintegy – csontvázként az égbe magasodva arra, hogy bizony ha ők nincsenek, akkor a TV Maci sem a mi nappalinkban mosta volna a fogát esténként.
A rendszer számára a kegyelemdöfést a televíziók magyarországi analóg földfelszíni sugárzásának 2013-as lekapcsolása adta meg, így ezzel végképp szükségtelenné váltak ezek az ormótlan eszközök.
Mivel anno ezek a szerkezetek annyira a hétköznapok részévé váltak, mint maga a tégla az épületben, ezért nem voltak külön építési engedélyhez kötve. Nemcsak Egerben, hanem máshol sem. Ennek az a hátulütője, hogy így az önkormányzatnak jelenleg semmilyen eszköze nincs arra, hogy hatósági eljárást kezdeményezzen lebontásukra. Azok pedig szépen, csendben kopnak, rozsdásodnak, ezzel potenciális veszélyforrást jelentve az alattuk tartózkodóknak, arról nem is beszélve, hogy egytől egyig kiábrándító látványt nyújtanak.
Terv már van
Jelenleg Egerben a Főépítészi Iroda foglalkozik ezzel a kérdéssel, akik városképi kézikönyvet állítottak össze, melyet a testület elfogadott, ennek alapján pedig településképi rendeletet is alkottak. A polgármesteri hivatal vizsgálja annak lehetőségét, hogy ennek a rendeletnek a kiegészítésével miként lehetne ösztönzést adni annak az elképzelésnek, hogy a használaton kívüli tv antennák örökre eltűnhessenek Egerből.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
