A pszichiáter januárban saját maga vette észre az állkapcsában lévő elváltozást, de nem esett pánikba.
„Engem sokkal jobban érdekelt a megoldás, mint a sajnálkozás. Tudtam, hogy az orvosok meg fogják tenni, ami lehetséges, de a testnek és a léleknek az egyensúlya nemcsak azt jelenti, hogy a testet gyógyítom, a lélekkel is kezdeni kell valamit. Azonnal be is indítottam” – mondta Csernus Imre, aki a diagnózis után fél évvel feküdt csak kés alá, addig, mint mondja, mindent lezárt, és elintézett maga körül.
Csernusnak erre a jelenségre is volt magyarázata, a tumorral kapcsolatos gondolatait a Best magazinnal osztotta meg:
„Az emberek többsége nem hajlandó elfogadni, hogy egyszer meg fog halni, és úgy viselkedik, mintha az élete örökké tartana, s örökké élvezhetné a fogyasztói társadalom javait, pedig nem így van. Nem foglalkoztam azzal, hogy a tumor jó- vagy rosszindulatú, ez csak az egót birizgálja. Azt tudtam, hogy kaptam egy intő jelet, és ennek a megjelenése sokkal fontosabb volt, mint a szövettani eredmény.”
Elmondása szerint az, aki azzal a hozzáállással kezd bele a daganat elleni küzdelembe, hogy vele ez nem történhet meg, rosszul reagál.
„Én már régóta jó barátságban vagyok a halállal. Sokfajtát láttam, sok emberrel dolgoztam, akiknek rosszindulatú daganata volt. Engem sokkal jobban érdekelt a megoldás, mint a sajnálkozás. Tudtam, hogy az orvosok meg fogják tenni, ami szükséges, de a testnek és a léleknek az egyensúlya nem csak azt jelenti, hogy a testet gyógyítom, a lelki folyamatokkal is kezdeni kell valamit. Azonnal be is indítottam.”
Csernus számára egy rendezetlen ügy fontosabb volt, mint maga a műtét. Mivel a szövettani eredmény jóindulatú elváltozást mutatott, és a beavatkozás is kifejezetten komplikált, úgy döntött, előbb a megoldatlan problémáját zárja le, csak utána fekszik kés alá.
„Elkezdtem gondolkodni, milyen dolgok vannak az életemben, amikkel kapcsolatban nem mondtam ki, amit akartam. És bizony rájöttem, hogy hiába hittem azt valamiről, hogy rendezve lett, nem volt. Onnan tudtam, hogy akármikor eszembe jutott, kibillentett a nyugodtságomból ahelyett, hogy az elfogadás érzése lett volna úrrá rajtam. Ha ez történik valamivel kapcsolatban, az nincs rendezve. Ez a dolgok mechanikája.”
Felhívta ezt a személyt, , megkérte, hogy találkozzanak, így sikerül megbeszélniük, amit korábban elmulasztottak. Ezt követően elvégezte a munkájával járó feladatait, csak utána vállalta be a műtétet.
Végül a műtőasztalra is pozitív hozzáállással feküdt fel, elmondása szerint még nyugtatót sem volt hajlandó bevenni, mivel tisztában volt vele, mi vár rá és nem aggodalmaskodott a dolog miatt. Ahogy ő fogalmazott:
„Besétáltam, lerúgtam a papucsomat, majd felfeküdtem az asztalra.”
Forrás: 24.hu, blikk.hu
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
