Aki életében legalább egyszer már járt Egerben felnőtt női kézilabda bajnoki mérkőzésen a Leányka úton, az bizonyára figyelmes lett egy idős úrra, aki hol ülve, hol állva, hol ugrálva, de mindig nagyon hangosan biztatta az Eszterházy SC-t. Akikre igaz volt fenti leírás, azok bizonyosan kitalálhatták, Csernyi Géza bácsiról beszélünk – írja az Eszterházy SC hivatalos oldalán. Mint beszámoltak róla, sajnos Géza bácsi is elkapta a koronavírust, a miskolci kórházban töltött napok után, szerencsére már otthon van. A kézis lányok meglepetéssel készültek számára.
Géza bácsi valóban nagy szurkolója a lányoknak, tekintve pedig, hogy már kilencven éves is elmúlt, és korosztályából kiindulva, nem feltétlen éli mindennapjai az internet világában, így telefonon próbálta a csapat néhány héttel ezelőtt tájékoztatni arról, hogy az akkor még érvényben lévő szabályoknak megfelelően, csak korlátozott létszámban tudunk nézőket fogadni a Vasas elleni rangadóra. Az időben történő érkezésre figyelmeztető, jószándékú telefonhívás azonban váratlan fordulatot vett: mint megtudták Géza bácsi a miskolci kórházba került, hiszen ő is elkapta a koronavírust .
Mondani sem kell, rögtön megjelent bennünk az aggodalom, hiszen mára tudjuk jól, a kór különösen az idősebb korosztályt veszélyezteti, és hát világrekorder drukkerünk már finoman fogalmazva sem mai legény – írják.
Apropó világrekorder! Csernyi Géza neve sokaknak ismerősen csenghet a Guiness-rekordok könyvéből is, hiszen máig kapcsolódik egy világcsúcs a nevéhez. Habár történetünk egy másik sportágból ered, ettől még tény, 1950-től egészen 2007-ig, összesen ötvenhét esztendőn keresztül volt aktív labdarúgó játékvezető történetünk főszereplője, ennél hosszabb ideig rajta kívül soha senki nem mondhatta el ezt magáról.
No, de visszatérve az ominózus telefonbeszélgetésre! Géza bácsi zokogva, elcsukló hangon mondta el, hogy sajnos nem lehet ott kedvenc csapata nagy rangadóján. Furcsa, felkavaró érzés az elkeseredettség, a halálfélelem, a magány kétségbeejtő tolmácsolása, a másik oldalról annak ilyen fajta megtapasztalása, sok erőt, kitartást kívántak a lányok nevében is – számolt be róla az Eszterházy SC.
Aztán egy héttel később már sokkal jobb híreket közölt velük Géza bácsi, aki örömmel tájékoztatta őket, hogy hazatért! Nagyjából ebben a pillanatban meg is fogalmazódott a csapatban a gondolat, valamivel fel kellene dobni, életet kellene lehelni a „kis öregbe”. Végül meg is született a terv. Géza bácsit mit sem sejtve felhívták telefonon, hogy a szóban forgó napon kettő óra körül legyen otthon, mert a postás egy aláírt csapatképet visz neki. Persze, nem a postás volt a kézbesítő, hanem az Eszterházy SC!
Mint írják – Úti célhoz érkezve, rögtön alakzatba álltak a lányok, akik egy „várjuk vissza Géza bácsi” feliratot tartottak a kezükben, illetve több ajándékot is. Igazából a kaputelefont is fölösleges volt megnyomnunk, mert őszhajú főhősünk, mintha csak érezte volna a vendégek jelenlétét, egyszer csak megjelent ablakában. A megjelenő öröm arcára ülve leírhatatlan volt. Túlzás nélkül, néhány másodperc alatt éveket fiatalodott, és bár mondtuk neki, maradjon a lakásában, őt ismerve, pontosan tudtuk jól, nem marad egy helyben.
A frissen kapott ajándékok közül egy új, a csapat által dedikált mezt magára öltve, rögvest az utcára lépett, de nem üres kézzel. Itt jegyezzük meg, a járványügyi előírásokat, és különösképp Géza bácsi egészségét szem előtt tartva, mindenkin maszk volt, és senki sem tartózkodott közelebb a megengedettnél. A láthatóan nagyon meghatódott, de annál jobban meglepett házigazda még egy serlegét is levitte a lányoknak, azzal dicsekedve világrekordjára, és, mert egy tetőtől talpig úriemberről beszélünk, csokoládét, és egy üveg bort adott át kedvenceinek a kedves gesztusért cserébe.
Távozás előtt aztán teljes mértékben tetőzött az életkedv visszatérése, a „hajrá, Eger”, illetve „csak az Eger” kiáltástól hangossá váló utca közepén pillanatok alatt megfogalmazódott Géza bácsiban a vágy: meccsre akar járni ismét! A lányok rögtön megeskették hűséges szurkolójukat, hogy mindenképp várni fogják a csarnokban, de csak akkor, hogyha visszamegy a lakásába, betart minden óvintézkedést, nagyon vigyáz magára, és a lehető legjobb mód megerősödik. A megállapodást nyugtázandó kézfogás ezúttal érhetően elmaradt, ám ettől még biztosak lehetünk benne, Géza bácsi már most alig várja, hogy ott kiabálhasson, az Eszterházy-csarnok lelátóján. Ezt a pillanatot pedig nem csak Géza bácsi várja már nagyon, hanem mi is…
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
