A Magyar Nemzet sorozatának korábbi cikkei alapján az Eger Hírek bemutatta azt a hátországot, amely Gyurcsány Ferencnek lehetővé tette, hogy a nagypolitikában is villámkarriert fusson be. Ebben szerepet játszott a KISZ-es mozgalmi múltjában gyökerező kapcsolatrendszere, hálózatépítő rutinja, pénzügyi függetlensége, valamint egy, a titkosszolgálatokból, illetve azok környékéről verbuválódott háttércsapat. Ezúttal a politikus Gyurcsányt mutatjuk be, aki Medgyessy Péter megbuktatása után agresszív, hazug kampánnyal 2006-ban győzelemre vezette a szocialistákat.
Az MSZP vezérkara még sokkos állapotban volt az 1998-as választási vereség miatt, amikor Gyurcsány Ferenc több, nagy visszhangot kiváltó, a Népszabadságban megjelent cikkében kritizálta a pártvezetést, arra vezetve vissza az MSZP válságát, hogy elmaradt a belső átalakulás. Gyurcsány ekkoriban lépett be a szocialista pártba, ahol aztán villámkarriert futott be, hiszen négy évre rá már a miniszterelnöki bársonyszékben ült.
A legfőbb bizalmas szerepében
A szocialisták 2001-ben a pártonkívüli Medgyessyt nevezték meg kormányfőjelöltjüknek. Medgyessy az MSZP vezetésének belharcaiban korábban nem érintett tanácsadókkal érkezett.
A kampányban őt segítő stábnak Gyurcsány Ferenc mellett tagja volt kommunikációs szakemberként Gál J. Zoltán, Braun Róbert és Keszthelyi András, továbbá Dobrev Klára, Gyurcsány felesége.
Gyurcsánytól származik egyebek mellett a „köteles beszédként” elhíresült, Kövér László elleni lejáratókampány ötlete, amellyel Debreczeni József Az új miniszterelnök című könyvében el is büszkélkedik.
Gyurcsánynak az erkölcsileg kétes politikai marketingguru szerepe mellett ideológusként is komoly hatása volt Medgyessy programjára. „A politikai és a gazdasági rendszerváltást követően elérkezett az idő a jóléti rendszerváltásra” – írta a Magyar Hírlap 2001. március 12-i számában
Az MSZP 2002-es választási győzelmében nagy szerepe volt az izraeli, de magyar felmenőkkel is rendelkező kampánygurunak, Ron Werbernek, aki abban hozott újat, hogy egy, a Nyugat-Európában és Amerikában már megszokott, de Magyarországon addig ismeretlen negatív kampányt vezényelt le. Nagy hangsúlyt helyezett a szervezésre, a választók személyes meggyőzésére, a szavazókról szóló adatok összegyűjtésére, a mozgósításhoz elengedhetetlen lista összeállítására.
Mélyütés Medgyessynek
Medgyessy hatalma már kormányzása kezdetekor mélyütést kapott: 2002. június 18-án, alig néhány héttel a kormányalakítás után a Magyar Nemzetben megjelent a Titkos ügynök a kormány élén című írás.
A két száznapos program iszonyatos kiköltekezése azonban ekkor még magasan tartotta az MSZP és a kormányfő népszerűségét. A bajok csak később, 2003-ban kezdődtek.
Gyurcsány feltörekvő miniszterelnöki stratégiai tanácsadóként napi és személyi kérdésekkel kevésbé foglalkozott, víziókkal, középtávú elemzésekkel, az MSZP megújításával annál inkább. 2002 őszén a Népszabadságban megjelent Az új szociáldemokrácia című publikációjában új társadalmi kiegyezésen nyugvó, baloldali programot hirdetett meg. Ebből világosan kitűnt, hogy nem éri be akkori hatalmával, sokkal többet akar.
A milliárdos szocialista játszmái
A pártban Gyurcsány ekkor még nem volt túl népszerű, mindössze az MSZP országos választmányi tagságáig vitte, ez azonban arra elég volt, hogy gyorsabban előre jusson. Első kormányzati megbízatását 2003 nyarán nyerte el, sportminiszternek nevezték ki. Ekkor még idegenül mozgott a területen, a lehetőséget a politika frontvonalába való belépésre, pártkarrierje építésére használta fel.
Miniszteri kinevezését követően Gyurcsány Ferenc maga is bevallotta, hogy új szereplőnek számít a politikában, és „nem hagyományos politikai karriert” tudhat maga mögött. Azt állította, hogy nem állt szándékában politikai pályára lépni, de a sors, s még inkább Medgyessy Péter megváltoztatta ezt az álláspontját. Gyurcsány elismerte: „A személyemmel kapcsolatban sokfajta előítélet létezik, és nem biztos, hogy szerencsés, ha a kormányba bekerül valaki, akinek az üzleti múltjával, a családi hátterével, a rendszerváltás előtti politikai múltjával kapcsolatosan ezek megfogalmazódhatnak.”
Hangsúlyozta azt is, hogy Medgyessy Péterrel nem ápol személyes viszonyt:
„A politikai, szakmai, üzleti viszonyban a szereplők gyakran csak részigazságokat mondanak egymásnak, mivel egymástól független játszmákat is játszanak” – fogalmazott. Ez a kijelentés egyébként Gyurcsány politikai krédójaként is megállja a helyét a későbbi események ismeretében.
Jánosi György hiába bírálta nyilvánosan is utódját, a Köztársaság téren ekkorra már új szelek fújtak. A párt rögtön megfeddi Jánosit, szerintük csak a sértettség beszél belőle. Medgyessy is megvédi Gyurcsányt, mondván, a ’90-es évek első fele az eredeti tőkefelhalmozás időszaka volt.
Emelt fordulatszámon
Gyurcsány ekkor ismét taktikázni kezdett, és bizalmi szavazást kért magával szemben: ha szükség van rá, akkor álljanak ki mellette – hangoztatta –, ha pedig nincs, azt is mondják meg, és akkor felmentését kéri a miniszterelnöktől. A bizalmi szavazás végül elmaradt, de a trükk bevált: Gyurcsány érzékelhetően erős támogatást kapott, egyúttal megszilárdította pozícióját az MSZP régi vágású vezetőivel szemben. Ezzel egyszersmind vérszemet kapott, és túlterjeszkedve sportminiszteri hatáskörén az ellenzéki Fidesz bírálatába fogott, valamint a párt prominenseinek kíséretében különböző fórumokon az egészségügy, az oktatás reformját sürgette, s egy új Magyarország megteremtésének jövőjéről vizionált.
Miközben a régi szocialisták megrökönyödve figyelték az egyre izgágább Gyurcsányt, Medgyessy visszahívta őt tanácsadói testületébe, hogy Kiss Péter kancelláriaminiszterrel közösen kidolgozzák a kormány új gazdaságpolitikai koncepcióját. Gyurcsány felpörgött, és 2004 elején szigorúan belső használatra szánt, Merjünk baloldaliak lenni című vitairatában húsz oldalon, tíz pontban fogalmazta meg vízióját a modern Magyarországról. A dokumentum persze kiszivárgott, a szocialista vezérkar háborgásától kísérve, ám ekkora már ismét mindenki – a 2004 februárjában Győr-Moson-Sopron megyei MSZP-elnöknek választott – Gyurcsányról beszélt.
Az elemzés ezt az időszakot értékelve megállapítja: ma már úgy tűnik, hogy Gyurcsány legkésőbb 2004 júniusában, még bőven Medgyessy bukása előtt komoly szervezkedésbe kezdett, ami nemcsak a fővárosi liberális elit, hanem a vidéki lázadó szocialisták meggyőzésében is testet öltött.
Az MSZP népszerűsége eközben rohamosan csökkent, ezért Medgyessy még az európai parlamenti választások előtt jelezte: a voksolás után személycseréket tervez a kormányban. A sajtóban már ekkor felmerült, hogy Medgyessyt leválthatják, hogy megakadályozzák az MSZP teljes erózióját. Gyurcsány eközben egyre vehemensebben kritizálta a kormány tétova lépéseit.
Az EP-választásokon végül – ez egyébként várható volt – az MSZP csúfosan leszerepelt, csak kilenc képviselőt küldhettek Brüsszelbe, míg a Fidesz tizenkettőt. Az egység tovább bomlott, a kudarc miatt lemondott Kovács László pártelnök. Általánossá vált a vélekedés a pártban, hogy Medgyessyvel nem tudják legyőzni Orbán Viktort 2006-ban.
Medgyessy 2004 augusztusában spanyolországi vakációjáról visszatérve jelentette be a régóta lebegtetett kormányátalakítást, ami Gyurcsány mellett érintette volna az SZDSZ-es Csillag István gazdasági miniszter pozícióját is. A szabad demokraták azonban ezt casus bellinek tekintették, hallani sem akartak.
Taktika és örömmámor
A kormányfő azonban eltaktikázta magát. Elfogyott körülötte a levegő, a két koalíciós párt a háta mögött kezdett tárgyalásba a leváltásáról. Ami Gyurcsánynak nem sikerült 1989-ben, az sikerült 2004-ben: nem temette maga alá az összeomló szocialista rendszer, hanem még időben belső ellenzékinek pozicionálta át magát. Egy jól irányzott sajtóhadjárattal a kormányfő kihívójaként tüntette fel magát, holott ekkor még csak parlamenti képviselő sem volt.
Gyurcsány sikerrel alakította ki magáról azt a képet, hogy alkalmas miniszterelnöknek, és baloldali politikusként vannak elképzelései az ország jövőjéről. A brit Munkáspárt talpra állását, bátor irányváltását, és a hosszú konzervatív uralmat követő választási győzelmét állította példaként az MSZP elé.
Medgyessy végül 2004 augusztusában jelentette be távozását. Ezt az MSZP „sajnálattal, de megértéssel” fogadta, és közölték: az SZDSZ-szel egyeztetve új miniszterelnököt jelölnek.
A szocialisták elnöksége egyhangúlag Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert javasolta kormányfőjelöltnek. Toller László, Pécs MSZP-s polgármestere, az MSZP elnökségi tagja azonban úgy nyilatkozott: szerinte a döntés puccsszerűen született meg. Másnap Kiss Péter mellett Gyurcsány is bejelentette, hogy vállalná a miniszterelnök-jelöltséget.
A rá következő napon, augusztus 21-én az MSZP kormányfőjelölő országos választmányi ülésén Kiss 103, Gyurcsány pedig 99 szavazatot szerzett. A két jelölt miniszterelnök-jelölt megfogalmazta politikai célkitűzéseit: Kiss Péter szerint vissza kell nyerni az emberek bizalmát, ezért az új kormány feladata a társadalommal való párbeszéd. Gyurcsány pedig hangsúlyozta, nem fogja engedni, hogy a pártot szétszakítsák.
Augusztus 25-én rendkívüli kongresszust tartott az MSZP, ahol Gyurcsány mellett korteskedett többek között Toller László és Botka László, Kiss Péter mellett pedig Szili Katalin és Lendvai Ildikó. A leadott 624 szavazatból végül 453-at szerzett meg Gyurcsány, aki örömmámorban úszott. Joggal, hiszen élete legnagyobb sikerét, legnagyobb politikai győzelmét aratta le.
Riogatás és blama
Gyurcsány Ferenc 2004. szeptember 29-én tette le a miniszterelnöki esküt. Már az első Gyurcsány-kabinet nehéz szocialista örökséggel szembesült, a gazdasági helyzet romlása és a kormányzati tehetetlenség miatt elszabadult a költségvetési hiány, amely az államadósság és a devizaállomány növekedésével az ország hosszú távú mozgásterét szűkítette. Az új miniszterelnök ekkoriban hozta meg azt a stratégiai döntést, hogy sem a reformokat, sem az államháztartás rendbetételét nem indítja meg. Ez volt az az időszak, amelyről az őszödi beszédben utóbb maga Gyurcsány így vallott: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.
Alig negyedévvel Gyurcsány hatalomra kerülése után rendezték meg a kórház-privatizációról és a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról szóló népszavazást. Az utóbbi kérdés váltott ki nagy vitákat és rengeteg indulatot, amelyhez jelentősen hozzájárult az MSZP riogatása „23 millió román munkavállalóról”.
A Magyar Nemzet cikke megállapítja: a köteles beszédhez hasonlóan ez, a magyar politikatörténet egyik legvisszataszítóbb kampányfogása is Gyurcsánytól származik, ahogyan azt el is ismerte a Debreczeni-könyvben.
Az első Gyurcsány-kormány időszakára esett a 2005-ös államfőválasztás is, amely megmutatta, hiába volt a szocialistáknak és a szabad demokratáknak többségük, a belharcok miatt ezzel nem tudtak élni. Orbán Viktor több taktikai húzásnak köszönhetően elérte, hogy az általa ellenzékből támogatott Sólyom Lászlót válasszák meg köztársasági elnöknek, nem pedig a szocialisták jelöltjét, Szili Katalint, akiről a koalíciós partner SZDSZ hallani sem akart. Bár az MSZP-nek és a kormánykoalíciónak Sólyom államfővé választása óriási blama volt, Gyurcsány nem szomorkodott különösebben, hogy Szili nem lett köztársasági elnök.
A 2006-os választások előtt az volt a fő kérdés, hogy a két nagy párt, az MSZP és a Fidesz közül melyik nyeri el a hatalmat. Bár a ciklus közepén még úgy tűnt, hogy a szocialisták a miniszterelnök-csere ellenére is simán elveszítik a választásokat, Gyurcsány 2005 nyarától erőteljes hajrába kezdett, még egy televíziós vitát is összehozott Orbán Viktorral.
A szocialisták kampánya az ígérgetésre épült: a régi MSZP-s káderekhez képest frissnek és lendületesnek, bizonyuló Gyurcsány országszerte lelkesítő beszédeket tartott, a vitákban pedig tagadtahogy kórházi vizitdíj bevezetését terveznék. A sosem látott fordulatszámra felpörgetett kampányban ekkor kerültek ki az ország több panelházát teljesen beborító Gyurcsány-poszterek. A Fidesz stratégiája az MSZP elmúlt négyéves kormányzásának kritikájára épült, miszerint „rosszabbul élünk, mint négy éve”, a negatív kampány azonban nem hozta meg a várt eredményt.
Tévévita: „igaztalan” vádak
Közvetlenül a szavazás előtt, 2006 áprilisában zajlott le Gyurcsány és Orbán miniszterelnök-jelölti tévévitája. Előbbi egész pályás letámadást indított, feltűnően agresszív volt, utóbbi inkább számonkérő stratégiát választott. Gyurcsány, kormányzásához hasonlóan, a vitát is végighazudta. A miniszterelnök azt vágta a Fidesz miniszterelnök-jelöltjének fejéhez, hogy „nem akarhat igaztalan módon nyerni, nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet.” „Azt kérem, még ma este, azt a kampányt, amely arra épül, hogy mi el akarunk adni, privatizálni akarunk – ezt vonják ki a forgalomból. Így sem akarhat nyerni. Ez nem tisztességes, Elnök Úr” – jelentette ki Gyurcsány.
A 2006-os országgyűlési választásokon az MSZP és az Országgyűlésbe éppen bejutó SZDSZ együtt megszerzi a parlamenti többséget, ezzel Gyurcsány lett az első, aki a rendszerváltás után hivatalban lévő miniszterelnökként választást nyert.
A szocialisták ekkor még nem sejtik, hogy pürrhoszi győzelmet arattak Gyurcsánnyal, és ezért milyen hatalmas árat kell majd fizetniük.
Forrás: Magyar Nemzet
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
