A történelmi összetartozás előtt tiszteleg a magyar és a lengyel nemzet, március 23-án. A nemzetközi kapcsolatok ápolása kiemelten fontos, illetve a két ország összetartása példaértékűnek számított mindig is az évszázadok során. Az Eger Hírek egy kis történelmi visszatekintővel készült a mai nap eredtével kapcsolatban.
„Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, oba zuchy, oba zwawi, niech im pan bóg blogoslawi!” Hangzik lengyelül a híres mondat. Magyarul a következőképpen vált ismertté: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát, vitéz, s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre!”
A magyarok és a lengyelek több évszázadra visszatekintő történelmi, továbbá kulturális hagyományait mutatják be ezen alkalommal a közszolgálati média több csatornáján keresztül.
De honnan is ered ez a hagyomány?
A baráti kapcsolat az Árpád-korig vezethető vissza és állíthatjuk, hogy eddig töretlenül kitartottunk egymás mellett, valamint bízunk benne, hogy a jövőre vonatkozóan is fennmarad ez a kötelék, és hogy tovább tudjuk adni gyermekeinknek, unokáinknak.
Szent István királyunk az országhatár északi részének kijelölése során már indítványozta a nemzetközi kapcsolatok megerősítését Lengyelországgal. Célkitűzései között szerepelt, hogy a német császárság terjeszkedését ekképpen is megakadályozza. Ha tovább lapozunk a történelemkönyvben, akkor ismét egy közös pontra érkezünk, hiszen Ferdeszájú Boreszláv és Könyves Kálmán véd- és dacszövetséget kötöttek, és megállapodtak egy közös hadjárat kivitelezésében, 1108-ban.
A perszonálunió létrejötte is méltóan jelképezi a két ország közötti politikai, gazdasági és erkölcsi kapcsolat fontosságát, hiszen az 1370-ben megalakult szövetség rendkívül nagy fordulatnak számított. Ennél a történelmi eseménynél meg kell említenünk I. Nagy Lajos királyt, aki Lovagkirályként is ismertté vált. Az ő nagybátyja, III. Nagy Kázmér lengyel király fiú utód nélkül hunyt el. Ezek után I. Nagy Lajos jogot nyert a lengyel trón elfoglalására.
Még rengeteg példát fel lehetne sorolni a közös harcokról, illetve több uralkodó név is kapcsolódik a magyar-lengyel barátság kialakulásához:
„Árpád-ház és a Piast-ház, Károly Róbert és Ulászló, Báthory István és a Jagellók, a magyar pálosok és Czestochowa, Varga Béla és Marian Waligora – csak néhány név, amely megdobogtatja a lengyel és magyar szíveket.
A két nemzet himnusza között is párhuzamot fedezhetünk fel: „Nem veszett el Lengyelország, nem amíg mi élünk!” és „Isten áldd meg a magyart”. Hazaszeretet és a népi hagyományok őrzése kiemelt helyen szerepel mind a magyarok, mind a lengyelek életében.
De nézzük csak meg, hogy Eger városa, hogyan emlékezik meg a lengyel-magyar kapcsolatokról
Egy lengyel költő emlékét őrzi Egerben az úgynevezett Domus-lépcsősor melletti emléktábla. Adam Czahrowski a magyar katonák mellett küzdött, nagy valószínűséggel Balassi Bálinttal is találkozhatott. A Dobó István Vármúzeumban a szobrát is megtekinthetjük.
„1940 és 1944 között ebben a házban lengyel gimnázium működött” – hirdeti az emléktábla az Érsek utca 3. szám alatt található épület falán.
A felsorolásból nem maradhatnak ki a lengyel katonák sírhelyei sem a Kisasszony temetőben.
Ezenfelül az Egri Lengyel Önkormányzat képviseli városunkban a lengyelek érdekeit.
Amikor Moszkvában Vjacseszlav Mihajlovics Molotov szovjet külügyi népbiztos és Joachim Ribbentrop birodalmi külügyminiszter 1939. augusztus 23-án aláírta a róluk elnevezett paktumot, a két nagyhatalom Lengyelország sorsát is eldöntötte. Az 1939. augusztus 31-ei úgynevezett gleiwitzi incidens másnapján a Wehrmacht megindította a Lengyelország elleni katonai műveletét. Magyarország volt az egyetlen a környező országok közül, amelyik segített Lengyelországnak azzal, hogy lengyel menekülteket fogadott be, és ezt – ahogyan mondják – soha nem felejtik el nekünk.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
