Nagy útra keltünk az elmúlt hétvégén. Elsőre mi sem hittük, de aszfalton edzett lábainkkal, mintegy 25 km-t tettünk meg a bükki hegyek között. Most következő cikkünkben Szilvásváradra invitáljuk kedves olvasónkat, illetve innen felkapaszkodunk a Bükk tetejére, 961 méter magasra. Nem könnyű a terep, de az élmény mindenért kárpótol.
Egy napsütötte reggelen indultunk el kirándulni, az egriek által is méltán közkedvelt Szilvásváradra. Ezúttal célul tűztük ki a Bükk legmagasabb pontjait: az Istállós-kőre, valamint Szilvási-kőre kapaszkodtunk fel.
A Szikla-forrás, Fátyol-vízesés és a Gloriett-tisztást magunk mögött hagyva a festői szépségű Felső-tó zöldes kék színvilágában gyönyörködhettünk. Innen pár perc alatt felértünk az Istállós-kő barlanghoz, ahol nemrégiben ásatásokat is folytattak.
Az úton végig a zöld háromszög jelzést kellett követnünk. (A háromszög mindig hegycsúcsot jelöl – a szerk.) Ez egy meglehetősen meredek szakasz, tehát érdemes könnyű táskát magukkal vinni. Indulás előtt célszerű végiggondolni azt is, hogy mit csomagolunk be, hogy ne cipekedjünk feleslegesen.
Felfelé már egyre meredekebb és havasabb volt az útszakasz, sok helyen csúszott is, ezért lépésről-lépésre, megfontoltan haladtunk előre. Végül megérte a kis csetlés-botlás, hiszen 959 méter magasra felérve elénk tárult az Istállós-kő! Szerencsénk volt, mert napsütés fogadott minket, és annak ellenére, hogy szinte mindent hó borított, mégsem fáztunk.
Mielőtt folytattuk volna utunkat megpihentünk, megebédeltünk, közben örömmel láttuk, hogy kirándulók és futók is használják ezt a terepet.
Ami az élményen kívül garantált, az a friss levegő. Hosszú utat tettünk meg a hóban, és az eddigi tapasztalatok alapján állíthatjuk, hogy még a legjobbnak titulált túracipők is átázhatnak. Saját példánkból okulva írjuk, hogy javasolt egy tartalék zoknit is magunkkal hozni az útra! Átlendülve ezen a problémán, hozzávetőleg 10-15 perc alatt elérkeztünk a Szilvási-kőhöz.
961 méter magasan, a Bükk legmagasabb pontján!
A mi csapatunk ezúttal egy papír alapú térkép segítségével tájékozódott. Lehet ódivatúnak tűnik, de sajnos a mobiltelefonon futó GPS és egyéb navigációs rendszerek nem igazán működnek pontosan az ilyen hegyvidéki övezetben.
Az offline térképek egyébként alapvetően hasznosak és jól mutatják az útvonalat, viszont ha letérünk az útról, akkor csak annyit ír ki a legtöbb applikáció, hogy Ön nincs az úton. Köszönjük, Emese! Tehát nem biztos, hogy az offline térképre vagy az okostelefonra tudunk ilyenkor támaszkodni, de azért természetesen jó, ha nálunk van, mert bármikor szükség lehet rá.
Aggodalomra egyébként semmi ok, a turistajelzések mentén is haladhatunk! Az erdőjárás előtt egyébként jó, ha megtanuljuk használni és értelmezni a jelzéseket és figyeljük a kiírásokat.
Nem sokkal ezután a kék útvonalra értünk. A Vörös-kő után a Cserepes-kő barlangot tekinthettük meg, 823 méter magasan. A barlang bejáratánál pecsétet nyomhatunk a gyűjtőfüzetbe, amivel kvázi dokumentálhatjuk, hogy itt jártunk. Itt meg is lehet szállni, sőt három deszka (!) is várja a túrázókat, amin megpihenhetnek, de inkább ne menjünk be a barlangba, mert elég kellemetlen szagokkal találkozhatunk. A kilátás egyébként innen is csodálatos.
A Cserepes-kő barlang után a Pes-kő volt a következő állomás. Szintén a kék vonal mentén haladtunk, végül az Őr-kőnél kötöttünk ki, ahol hármas elágazáshoz értünk, tehát döntenünk kellett, hogy Szilvásvárad, Bélapátfalva vagy Felsőtárkány irányába induljunk tovább. Innen folytatjuk.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy a meredek és sziklás útszakaszok jelentősen megterhelik a lábainkat, így csak akkor vállaljuk be ezt az utat, ha bírjuk a strapát és van egy jó túracipőnk! Egy pár plusz zoknival!
Jó túrázást!
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
