Koletán Gergely jött, látott és győzött. Amióta a chiliből készített termékeivel bekerült a tévébe, felbolydult körülötte a világ. Kóstol, főz, csomagol és pörög – élete álma vált valóra, erről kérdeztük.
– Mondhatjuk, hogy bejött a tv-s szereplés?
– Határozottan. Bár nem úgy mentem oda, hogy befektetőket bezsebelve, pénzzel jövök haza, inkább az volt a terv, hogy megmutatom magam, mivel azt hiszem elértem már azt a szintet, hogy kiálljak oda, véleményeket kaphassak, és aztán a fejlődésemben kamatoztatható ötleteket hozzak magammal. Ettől sokkal többet kaptam a Cápák között című, RTL-en futó műsortól: ismerősök és idegenek bíztatnak, rengeteg jótanácsot kaptam, és az a jószándék-áradat, ami naponta elér, hát… nem is tudom felfogni. Olyan hihetetlen. Odakiabálnak a benzinkúton, utánam szól az eladó a boltban, mindenki kedves, támogat. Hihetetlen ereje van a tévének, a médiának, és ezt a sokjót igyekszem megbecsülni.
– Azért a multik kínálatába bekerülni se semmi.
– Nem bizony! Álmom volt, hogy kislányomnak, az én hercegnőmnek azt mutathassam a legnagyobb boltok polcaira mutatva, hogy „nézd, ott van apa keze munkájának gyümölcse”! Ez sikerült most, hogy az InterSpar forgalmazza a termékeimet. Óriási dolog ez, 3 hónap alatt lettem kisvállalkozóból egy jóval nagyobb üzlet. Eddig az éves munkám volt az, ami most a Spar irányába megy. Ha karácsonykor kérdezte volna valaki, annyit mondtam volna, szeretnék bejutni a tv-műsorba, de most azt mondom, 3 évet spóroltam az 5 éves tervemben.
– De maradsz az, aki voltál.
– Maradok. Nem leszek amultik gépiesített kiszolgálója. Kézzel csinálom, magam főzöm, kóstolom, alakítom a saját termékeimet. Bár – részben járványügyi kényszerből – elég szépen felfejlesztettem az online lehetőségeimet, szeretném, ha végre újra lennének olyan vásárok, piacok, események, ahol árulhatom a kézműves portékáimat. Mégis csak az az igazi. Jó, hát éppen a többivel sem unatkozom mostanság.
– Nem is jut idő pihenésre?
– Nem sok. Feje tetejére állt az életem. Amikor hívtál is épp rohanásban voltam, hogy a megrendelt termékeket időben adjam át a futárszolgálatnak. Gőzerővel dolgozunk. Éjszaka hajnali 4 óráig csomagoltunk, hogy a heti rendeléseket teljesíthessük. A harmada megvan, hétvégén ezzel utolérjük magunkat, aztán új hét, új rendelések… Közben főzni kell, pótolni azt, ami elfogy, nincs megállás. Próbálok felzárkózni, felnőni a feladathoz, de nem egyszerű. Tárgyalni a beszállítókkal, intézni a rendeléseket, a nagyokat ugyanúgy, mint a lakossági megkereséseket, de ez nem panasz. Nehogy azt hallja ki bárki a mondandómból. Élvezem a pörgést, a nyüzsgést. Talán csak a telefonom nem: eddig jól bírta, de most már naponta háromszor teszem töltőre, annyit beszélek rajta.
– Nem féltelek, kreatívan megoldod, mint az ízeket – gondolok itt a chili és a bor házasítására.
– A bikavéres chili ötlete a tavalyi Bikavér ünnepen jött, amikor az egyik borászathoz főző konyhából megkérdezték, tudnék-e valami pikáns szószt készíteni az ételekhez. Azt hiszem sikerült. Jön egy gondolat a fejemben, egy íz, megfőzöm, ha nem olyan, mint terveztem, változtatok, aztán boldog-boldogtalannal kóstoltatok, mire kialakul a végleges verzió. Ilyen lett a füstös, kevésbé csípős bikavéres, vagy éppen van tokaji aszúból készített is, de az teljesen más, édesebb ízvilág. Jól tud együttműködni a chili és a bor, és úgy tűnik, hogy ez az embereknek ízlik.
(Fotók: ChiliYard, Facebook)
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
