Életének 66. évében meghalt Anga Mária, Eger mindenki által szeretett óvónője, mesekönyv írója, költője, aki az elmúlt évtizedekben oly szorosan kötődött a városban élő emberekhez legyenek azok gyerekek, szülők vagy éppen irodalombarátok, szóval „AZ” olvasók.
A nyolcvanas évek közepétől működött azon fiatal alkotók köre Egerben, akik vágytak arra, hogy hasonló érdeklődésű társaikkal találkozzanak, megmutassák egymásnak írásaikat, miközben megisznak együtt egy-két üveg bort. A sors által ritkán adatik meg egy ilyen társaság, amelyben életre szóló barátságok születtek.
Főiskolások, fiatal pályakezdők, tanárok, újságírók vagy egészen más foglakozást űző emberek jártak ide. Az akkori Ifjúsági Ház adott helyszínt a találkozókhoz, melyek résztvevője volt Anga Mari, Halmai (Bányász) István, Gábor László, Szabó Péter, akik már mind elmentek harmincas, ötvenes, hatvanas éveikben, de ott volt a már nem kezdő, ismert poéta, Karácsondi Imre, Szabó Zoltán, Körmendi Judit, és még hosszan sorolhatnám a neveket.
Ez az akkoriban funkcióját teljesítő kulturális intézmény, mint támogató adta ki időről időre az Életjel antológia több számát is, amelyben megjelenhettek az ifjú szerzők. Nagyon nagy dolog volt ez akkoriban, nem is tudom, hogy vidéken milyen lehetőségük van ma a hasonló érdeklődésű embereknek, igaz, már akkor is kellett némi külső segítség, ez volt a miskolci Napjaink folyóirat szerkesztősége.
Mi ott ismertük meg Marit, a mindig mosolygós, vidám, eleven szárnyaló egyéniséget, aki mindig felhozott minket az égbe, pedig a nyolcvanas évek közepe Magyarországon nem volt egy nagyon tréfás hely.
Ha a gyerekeket óvodába vittük, és volt olyan szerencsénk, hogy Mari ott dolgozott, beleláthattunk kicsit abba az önfeledt hangulatba, amit a kicsikkel és ezzel együtt a világgal alakított ki.
E nélkül nem születhettek volna meg a csodás versei és mesekönyvei sem, mert a magyar irodalomból tudhatjuk, hogy gyerekeknek írni, az az egyik legnehezebb dolog a világon. Csukás István, Weöres Sándor meséi, képei nem festhetők le a lélekből fakadó, az ismeretlenből jövő mély és rendíthetetlen szeretet nélkül.
Nem tudom, mennyi idő kell ahhoz, hogy a csillagok újra így álljanak össze, megjósolhatatlan a hely, az idő és az is, amiről még csak nem is tudunk.
Már többen vagytok fenn, mint mi idelent, úgyhogy van remény.
Az ég legyen veled, Anga Mari.
Fotó: TV Eger
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
