Az első adag után, a mai napon lényegében sor nélkül, pár perc alatt megkaphattuk a Szputnyik V vakcina második adagját. Nincs semmiféle csoportosulás, az emberek már rutinosan közlekednek az adminisztráció-oltás-pihenő útvonalon. Mindezt olyan természetességgel tették, mintha egy szupermarketban vásárolnának, ráadásul ingyen.
Az első alkalommal, három hete, kisebb tömeg álldogált a sorompó előtt, majd a katonák bekísérték és sorba állították a jelenlévőket, majd tízesével engedték be őket az épületbe. Ott már az egészségügyi dolgozók igazították el őket, melyik ajtó elé üljenek le, miután elkérték az esetleges betegségekről szóló nyilatkozatot.
Ma azonban az utcáról nézve akár azt is lehetett hinni, hogy itt még sincs ma oltás, egyesével, kettesével szállingóztak az emberek az épület kapuja felé. Minden bizonnyal nem volt már bennük a várakozás izgalma, a bizonytalanság. Három hete mindenki egy kicsit előbb is érkezett, mert mit lehet tudni, lehet, hogy hatalmas lesz a tömeg. Az oltások folyamatosságát tapasztalva ez a fajta stressz eltűnt.
Volt egy 5-10 perces időszak, amikor semmi mozgás nem volt, így az érkezők maguktól beálltak a sorba és vártak, de hamarosan kijött két katonahölgy, hogy megnézze, miért nem jött senki, így derült ki, hogy nincs is sor, de azért a behívott polgárok maguktól felvették az „alakzatot”. Pedig a beállás teljesen szabályos volt.
Miután a behívón „a három hét múlva” időpont szerepelt, ami kis túlzással hasonlított a Švejkben elhangzott „Találkozunk a háború után hatkor a Kehelyben” mondatra (persze ezt előtte tisztázták, és több háziorvos is figyelmeztette a betegeit), ismerős arcokat figyelhettünk meg.
Általában az első dózis mellékhatásairól kérdezték egymást, de nemigen volt érdekes sztorija senkinek, mert ilyesmit nem tapasztaltak. Kivéve egy férfiembert, aki némi hidegrázásról tudósította a társaságot, ám kiderült, hogy ő már átesett a betegségen, az első oltás tehát már nem az első „adag” volt számára. Többen megjegyezték, ismerősük a második után sem érzett semmit némi izomlázon kívül.
Nos, így válik rutinná az, amiről nemrégiben még nem is tudtunk. Ha minden jól megy – de azért csak óvatosan – hamarosan ugyanolyan rutinná válik, minden, ami régen természetes volt.
És ha szerencsénk van, találkozhatunk akár Švejkkel, a derék katonával is.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
