Virágzik a vadgesztenye. Mindennapi rohanásunkban talán meg sem állunk megcsodálni ezeket a gyönyörű, hatalmas fákat. Pedig bőven van miben gyönyörködni.
Egy olyan erős, elterjedt, ismert és gyönyörű fa, mint a vadgesztenye, nem kerülheti el a figyelmünket. A származási helye ismeretlen, egyesek azt állították, hogy Görögországból, míg mások azt, hogy Tibetből származik. Főleg díszfaként termesztik Európában. A homokos talajt kedveli, gyorsan és szabályosan fejlődik – írja róla az Édenkert.
A tavasz szépsége sosem múlik el. Amint a levelek elérik a maximális méretüket, elveszítik ragyogó színüket. Mivel a fán még nincs virág, a levelek már nem ragyognak és a sűrű lombozat eltakarja az ágakat, az egész fa egy barnás zöld halom lesz a tájban. Viszont májusban megjelennek a virágok, hogy kárpótoljanak a szomorú látványért. Ekkor a nagyobb zöld piramis háttere lesz a hófehér, arany csíkos, vörös foltos kisebb piramisnak, amelynek a távolról látott szépségét csak a közelből észrevehető tökéletessége tudja felülmúlni.
Az alsó ágakon levő szárhoz közeli virágok nyílnak ki először, és megkapva a fiatal erőteljes levelek által képzett táplálékot, kialakítják a porzót és a bibét, hogy a viharos őszben is pompázzanak a jól ismert kerek gyümölcsök által. A tirzusvirágzat felső részén a porzós virágok fejlődnek ki, amelyek eltűnnek a porzás után. Ennek az egész virágpiramisnak ősszel általában két-három gyümölcs lesz az eredménye. Habár a gesztenyék csoportosan teremnek, ennek mércéjét a májusi hónap szabja meg – olvashatjuk a növényről a kertészeti portál.
Új ellenség leselkedik rájuk
A vadgesztenyelevél-aknázómoly faját a makedóniai Ohridi-tó mellől írták le 1986-ban. Mivel a Cameraria minden más faja észak-amerikai, valószínűsíthető, a vadgesztenyelevél-aknázómolyt is onnan hurcolták be. Első leírása óta folyamatosan terjed nyugat és észak felé. Hazánkban először 1993-ban észlelték. Az 1994. évi tömegszaporodása után 1997-re az egész országban elterjedt – írja a WikiPedia.
A városi vadgesztenye-fasorok és a parkokban ültetett fák veszélyes kártevője, ami ellen meglehetősen nehéz vegyszerekkel védekezni. Természetes ellenségei, főleg a parazitoid fajok szerepe jelentős lehet, de eddig elégtelennek bizonyult.
Létezik olyan védekezési mód, aminek során permetezés helyett a törzs alsó részébe oltást kap a fa. A bejuttatott vegyszer a szállítószövetekben raktározódik és eljut a levelekbe is, ahol elpusztítja a hernyókat. Ez sokkal hatékonyabb módszer a permetezésnél és a környezetet nem érinti. 3-4 egymás utáni évben történt oltás után több éven át megmarad a vegyszer a fában, így néhány év kimaradhat anélkül, hogy a molyok elszaporodnának, ez a megoldás azonban horribilis összegekbe kerül.
Csak reménykedhetünk, hogy a gyönyörűen virágzó egri vadgesztenyefákban évről-évre még sokáig gyönyörködhetünk. Köszönjük olvasóinknak, hogy erre a csodára felhívták a figyelmünket!
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
