Holttesteket sodort a víz, órák alatt veszett oda minden, az életéért kellett futnia – mesélte. Az egri születésű, noszvaji származású Fülep Viktória 4 évvel ezelőtt költözött oda, ahol most Németország egyik legnagyobb természeti katasztrófája történt. Az Eger Híreknek telefonon beszélt a borzalmakról.
Viktória Bad Neuenahr településen, a Rajna-vidék-Pfalz tartomány északi részén fekvő Ahrweiler járásban lakik. Éppen ott, ahol a legnagyobb károkat okozta az áradás a napokban. Megkeresésünkre részletesen beszámolt arról, hogy mit kellett átélnie.
– Szerdán kezdődött az egész. Már este 7-8 óra tájban érkeztek arról hírek, hogy némely közeli településen, például a fentebbi Mosel Eiffelben problémák adódtak a heves esőzések, megduzzadt folyók miatt, de akkor még nem gondoltam, hogy ekkora lesz a baj – kezdte a visszaemlékezést. Majd folytatta: – később már itt is feljött a víz a csatornákból, miután telítődött a rendszer. Kedden kezdett zuhogni az eső, csütörtök hajnalban állt el.
– Szerdán éjfél körül verték az ajtót a környékbeliek, hogy meneküljek, ez volt a szerencse, így az autót még el tudtam vinni olyan helyre, ami biztonságos. Aztán már mindenhonnan dőlt be a víz, körbevett. Hömpölygött elölről, hátulról, oldalról, hozott magával mindent a fentebbi településekről – autókat sodort, mindenféle ingóságokat, borzalmas volt – folytatta Fülep Viktória.
– Voltak házak, amelyeknek csak a főfalai maradtak meg, némely családi házból még annyi sem. Üzletek semmisültek meg, középkori várfalak helyén maradt csupán a tátongó üresség.
– Az alsó szinten lakom, azt is elmosta a víz, a tetőre kellett menekülnöm, hajnalig ott voltam. Aztán amikor elállt az eső, a vízszint apadni kezdett, hajnali 5 óra tájban láttam, hogy mindent elvitt az ár. Sokakat helikopterekkel mentettek a tetőkről. Úgy éreztem végre fellélegezhetek, de ez nem tartott sokáig – folytatta a borzalmakat Viki.
– A tűzoltók ordítani kezdtek, hogy fussunk az életünkért, mert az ár a közeli gázvezetéket is eltörte, és nem tudták elzárni, ömlött a gáz, félő volt, hogy robbanás következik. Ez volt a második alkalom, amikor villámgyorsan menekülnöm kellett, és ekkor már eluralkodott rajtam a halálfélelem. Nem volt már villany, se gáz, se ivóvíz, csak a ruha, ami rajtam volt, és még szerencsére hazatelefonálhattam anyukáméknak, mielőtt a térerő is elment volna. Mondtam neki, hogy futok az életemért, és jelentkezem majd újra, amikor lehetőségem lesz – mesélte a túlélő.
– Aztán kb. este 6 óráig az utcán voltunk, élelem és ivóvíz nélkül, csatakosan, kimerülten. Nem mehettünk haza, s mivel minden környékbeli út járhatatlanná vált, a segítség sem jött azonnal. Újabb helikopterek érkeztek, volt már szakember, elzárták a gázt, megérkezett mindenki, aki bevethető volt: rendőrök, katonák, légiósok, szakemberek. Hazamehettem, két nap ébrenlét után kerestem egy helyet, ahol aludhattam, másnap kezdtem rendet rakni. Ez most egyenlő volt azzal, hogy az összes szétázott, saras bútor az utcán landolt, némi ruhát, ilyesmit meg tudtam menteni – mondta Viki, hozzátéve, hogy most a legfontosabb, hogy életben van.
– Csütörtökön, sőt pénteken is sodort még holttesteket az ár, sokan eltűntek. Olyan mint egy horrorfilm: kerítésen, fákon fennakadt autóroncsok, szétszedett útburkolatok, ledőlt házak… A hotel, ahol dolgoztam, Altenahrban, egy közeli településen volt, nincs többé. A tulajdonos 25 évnyi megfeszített munkája vált semmivé egyik pillanatról a másikra. Rendes, dolgos emberek élnek itt, ő is igyekszik még így is segítséget nyújtani a szintén földönfutóvá lett alkalmazottainak, de nagyon nehéz mindenkinek most. Itt mindenkit veszteség ért, évszázados borászatok pincéit mosta ki a víz, felbecsülhetetlen károk keletkeztek. A kisgyerekesek átmeneti szállásokra mentek, hogy gondoskodni tudjanak a porontyokról, én az otthonomtól 40 percnyi autóútra vagyok kedves barátaimnál. Itt nincs baj, van ivóvíz, villany, bár a térerő akadozik néha, hiszen a közelben jónéhány mobiltorony a semmivé lett – ecsetelte a tragédiát az egri lány.
– 2017-ben költöztem ide, a semmiből építettem fel az életemet, most meg kell tennem újra. Mennék haza is, Noszvajra nemsokára, meglátjuk sikerül-e. Az ár elvitte a kórházat, a városházát, a bankfiókokat, egyelőre még az ügyintézésre sincs lehetőség. De túléltem, és most ez a legfontosabb, meg az, hogy a bajban mindenki segítsen a másiknak, ezért vagyunk emberek – zárta szavait Fülep Viktória.
Németországot több mint 50 éve nem sújtotta ekkora árvíz, a halálos áldozatok száma már 156-nál jár. Arról, hogy a Bonn melletti településekkel mit művelt az árvíz, a német időjárási oldalakon lehet látni előtte/utána felvételt – hívta fel a figyelmet az Index.
A kár nagyságát egyelőre felbecsülni sem lehet, mert nagy területek még mindig víz alatt vannak.
Fotók: ga.de; rtl.de; stern.de; rp-online.de
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
