Egerből is elindulnak azok a szárnyasok, amelyek melegebb éghajlaton töltik a telet. Gólyáink valóban Afrikába repülnek. Fontos viszont, hogy az itt maradó, például az Eger-patak közelében áttelelő madarak etetése teljesen felesleges, sőt! Interjú.
Most, a madárvonulások idején kíváncsiak voltunk arra, hogy mi a helyzet az egri gólyákkal és fecskékkel: a klímaváltozás közepette is útra kelnek-e, mint régen, hova repülnek, és mi a helyzet azokkal, akik maradnak. Hák Flórát, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársát kérdeztük.
– Tudni-e, hogy az Egerben látható gólyák hova szoktak menni? Például a cikkünk nyitó képén látható híres felnémeti pár egyik tagja indul már a társával?
– A fehér gólyát nemzeti madarunknak tartjuk. Egerben egy gólyafészek található; a Tárkányi út elágazásában. Az adatbázisunk szerint 2004-ben került fészektartó erre a villanyoszlopra, s azóta kb. 45 fióka repült ki innen. Idén 4 fiókát gyűrűztek meg itt a kollégák. A megfigyelések szerint március 15-e körül szokott visszaérkezni a költőpár, s már aktuális, hogy távozzanak tőlünk, hiszen augusztusban kelnek újra útra. A gólyák hosszú távú vonuló madaraink, a telet Afrikában töltik. A madárgyűrűzés módszerével kaptunk már információt vándorútja során egri fiókáról is. A gyűrűk segítségével a Dél-afrikai Köztársaságban is került meg madár, valamint e módszer által tudjuk, hogy a legidősebb fehér gólya, amit ismerünk 34 éves. Napjainkban modernebb eszközök is szolgálják a tudományt, így műholdas jeladók támasztották alá, hogy gólyáink Afrika középső régiójában, elsősorban Csádban és Szudánban telelnek.
– Van „marasztaló hatása” a klímaváltozásnak, enyhébb teleknek?
– A klímaváltozáson túl ebben az esetben egy alkalmazkodási folyamatról beszélünk. El kell fogadnunk, hogy ezek a „próbálkozások” az áttelelő gólyák részéről olyan folyamat részei, ahol nincs szükség különösebben a segítségünkre. 2019 telén „nagy port kavart” például Ferike; a hevesvezekényi gólya – aki mentett madárként szimpatikusabbnak tartotta télen is a települést, mint hogy „imádja Afrikát”. 2004-és 2017 közt csak egy áttelelő fehér gólya pusztult el a nyilvántartásunk szerint, és ő sem éhezésben, hanem emésztőrendszeri problémában. Nyilván ebben az esetben is feltételezzük a bejelentők jószándékát, de fontos megértenünk, hogy – szerencsére – a gólyák táplálékspektruma igen széles, és nem csak békákat esznek (mint az óvodás kifestőkben), hanem többek közt rágcsálókat, sőt állati tetemeket is.
– Mi a helyzet a patakban telelő madarakkal?
– Egerben télen „a kacsákon” túl több madárfaj megfigyelését is megosztják velünk az emberek, aminek nagyon örülünk. Ilyen a „híres” mandarin réce, pézsmaréce, csörgőréce, néma kacsa, szürkegém és nagy kócsag is, ami szélesítheti a patak palettáját. Különösen kedvelik a madarak a strandfürdő melletti szakaszon a beömlő meleg vizet. Teljesen normális, ha más madarakat is látunk itt a tőkés récéken túl, és szeretnénk mindenkit megnyugtatni előre is afelől, hogy ezek a madarak nem fáznak! Ha véletlen mégis elpusztulna sajnos közülük 1-1 példány annak számos egyéb oka lehet. Egyben megragadnám az alkalmat, hogy kiemeljem: szakmailag a patakparton kihelyezett kacsaetető automaták teljesen feleslegesek, és a beléjük vetett aprópénz nem a madarak érdekeit szolgálja… A vízimadarak etetése mindenképpen káros, függetlenül attól, hogy milyen eledelt adunk nekik. Az automaták kihelyezéséről sem az egyesület, sem a nemzeti park igazgatóság szakmai véleménye nem lett kikérve az azokat odatelepítő alapítvány részéről. Tisztelettel kérem azokat a jószándékú embereket, akik etetni szeretnék a kacsákat, hogy bár természetesen jogukban áll hozzá – de előtte szánjanak időt arra, hogy bővebben informálódjanak a téma állat- és egészségtani megítéléséről. A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapjaiban eltérnek a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól, ha segíteni szeretnénk a madarakat, otthon etessük őket.
– A fecskék számáról ellentmondó információkat lehetett olvasni az utóbbi években.
– A fecskék állománya – csakúgy, mint a gólyáké – sajnos csökkenő trendet mutat. Az elmúlt közel két évtizedben megfeleződött a számuk. Ők a tavasz hírnökei, Magyarországon füsti fecske, molnárfecske és partifecske állományokról beszélhetünk. Ha a mindenki által ismert füsti „villásfarkú” fecskét nézzük, számukra májusban kezdődik a költési időszak, s két fészekaljat is felnevelhetnek a nyáron. Augusztus végétől tőlük is elbúcsúzunk.
– Mennyire állunk jól vagy rosszul a különböző madárfajok populációját tekintve?
– Ez egy hosszú és bonyolult téma, de röviden és általánosan: rosszul állunk. Nagyon. Ha például a gólyákat nézzük: a hazai állomány 1958-tól 1974-ig folyamatosan csökkent, 8000 párról 4800-ra. Ezt követően lassú gyarapodás mutatkozott és a védelmi intézkedések hatására és napjainkra 5000-5500 pár körül állandósult a fészkelőpárok száma. (Forrás: mme.hu) Ugyanilyen problémákkal szembesülünk más madarak esetében is, például, ha a mezőgazdasági területeken, pusztákon élő fajokat nézzük. A természetvédelemnek rengeteg munkája van a hazai fajok védelmének érdekében! Szívből bátorítok mindenkit arra, hogy „nézzünk ki az ablakon” és foglalkozzunk „valós” problémákkal is, hiszen nem is gondolnánk, hogy ott, ahol élünk mennyit tehetünk (ebben az esetben) a madarakért, az élőhelyekért – és például az előbb említett fecskékért is! Ehhez nagy segítséget nyújt a nemzeti park igazgatóság áldozatos munkáján túl az egyesület (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – www.mme.hu) szemléletformáló tevékenysége, és nagyon szívesen vesszük az érdeklődő önkéntesek segítségét, csatlakozását is! A honlapon számos érdekes és hiteles olvasnivaló van a témában, szívből ajánlom, hogy itt és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság csatornáin böngésszünk a pontos természetvédelmi információk után.
Fotók: Golen Gerhárd, Jakab Sándor, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
