Az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtásával megkezdődik a karácsonyi ünnepekre való ráhangolódás. Az alábbiakban különböző területeken alkotó, dolgozó vagy éppen szolgáló, ugyanakkor szűkebb pátriánkhoz valamilyen módon mégis kötődő, ismert személyeket kértünk meg arra, hogy avassanak be minket, hogyan élik meg az évnek ezt a talán legkülönlegesebb időszakát.
Rostás Bea Piros – szobrász
Nagyon szeretem az ünnepeket, a ráhangolódást, felkészülést, főzést, az ajándékozás izgalmait, a közös együttléteket, a megnyugvást. A tél, a bezárulás, az év eseményeinek feldolgozása művészként egyik legkreatívabb alkotó időszakunk. Beszorulunk az otthonunkba, a műterem melegébe, ahol inspirálnak a fények, az illatok, jó összebújni, egymásra figyelni. Ilyenkor készülnek a köztéri szobrok makettjei, a meleg szobában élmény festeni, olvasni, elmélyülten alkotni. Mivel a férjem Andreja szerb, az ortodox kalendárium miatt két hét eltéréssel minden ünnepet kétszer ünneplünk. A kulturális különbségek miatt sohasem unalmas, monoton az életünk! Náluk más napokon adnak ajándékot, így szét kell osztanunk, hogy minden ilyen napon legyen kis ajándékunk. Ráadásul, Andreja 2017. január elsején kérte meg a kezem, így egy évfordulóval dúsítottuk a szeretett ünnepnapok számát. Minden év végén, vagy az új év kezdéseként, szoktunk egy kiállítást rendezni, ez jó indok arra is, hogy találkozzunk közeli barátainkkal, akik nyilván főleg a családjukkal töltik az ünnepeket.
Klausmann Viktor – síoktató, műsorvezető
Indul a felkészülés a téli szezonra. Ádvent első hétvégéjén feldíszítjük Tamci kislányommal a házat, vagyis az utcafronton a fákat, bokrokat, meg mindent, ahová ízlésesen FÉNYT lehet aggatni. Elég szépre szokott sikerülni. Másrészt a mentési szezonra, vagyis a Kékes-Kutatós kollégákkal átvesszük a legfontosabb feladatokat, illetve a síszezonra készülünk, hiszen megint sok tanuló gyermeket várunk januártól Mátraszentistvánba. Oktatjuk az új mentő és – síoktató kollégákat, és vigyázunk a Sípark vendégeire. Nekem az az ünnep, amikor a gyerekeimet látom síelni! Miután mindkettő profi, ezért viszem magammal őket mindenhová. A téli szünet beszűkíti a lehetőségeket, de néha csalunk kicsit! December 21- ét kedvelem leginkább az adventi időszakban! Onnantól minden nap kicsit világosabb!! Nem nagyon szeretem a karácsonyi bevásárlási rohangálásokat, kihagyom, általában már megvannak a fa alá a meglepetések. Sok állandóság van ebben az időszakban, de a legfontosabbak egyike egy régi családi hagyomány: december 24 – én mindenki a Vörösmarty téren gyönyörködik a Karácsonyfában, iszunk egy méregdrága forrócsokit, azután séta a Duna – parton. Parlament Karácsonyfa, és délután 4 körül lassan vissza. Gyönyörű, elcsendesedett ilyenkor már a világ. Jöhetnek a Jézuskák. Ha van hó, és mennek a pályák akkor már a Síparkban munkával töltöm az ünnepeket, Kékestetőn 25 – én reggel nyitottunk, megszoktuk. A gyerekek pedig mennek egy kört a nagymamákhoz, elhozzák az én bejgli adagomat is! Az emlékekről szólva, a teleket 12 éves koromig Mátraszentimrén töltöttük vagy Zakopánéban indult a sítábor. Rengeteg emlék van, nincs annyi hely itt, hogy leírhatnám.
Dr. Suszták Béla – állatorvos
Az év vége felé két fontos dátum van számomra. Az egyik december 21. a téli napforduló, mert onnantól egyre hosszabbak a nappalok, kifelé megyünk a sötétből a világosság felé.. Ez számomra a megújulást, reményt, a tavasz közeledtét jelenti. Ugyanígy a betegségek kezelésében, a problémák megoldásában keresem a legmélyebb pontot, ahonnan már csak felfelé vezet az út, mert ez ad hitet és erőt. A Karácsony eljövetelét pedig a szeretet és család összetartása miatt, mert nincs annál szebb, mint mikor több napot tudunk együtt tölteni szeretteinkkel. A járvány előtt szerencsésnek mondhattam magam, hiszen ilyenkor mindig sokan voltunk. Szenteste az volt nálunk a szokás, hogy egy almát annyi részre vágtunk, ahányan az asztal körül ülnek. Ezzel próbáltuk erősíteni az összetartozásunkat és a reményt, hogy jövőre is megismételhetjük. Ezt törte ketté a járvány, mert az egészség mindenek felett. Bízom benne, ha az idén nem, de jövőre folytatjuk a hagyományt , ezért nagyon pártolom az oltást. Öveges professzor szavai jutnak eszembe ,, EMBEREK HIGGYÉK EL MEGÉRI! ” Az Adventi időszak a várakozásról, nejem mézeskalácssütéséről, az esti kivilágított Dobó téri sétákról, és forralt bor, forró csoki mellett baráti beszélgetésekről szól. Gyermekkoromban vidéken laktunk szüleimmel, akikkel szenteste elmentünk az éjféli misére. A templomból kijőve minden csupa jég volt, mintha cukorsziruppal öntöttek volna le mindent. A templom persze dombon volt. Csúszva, mászva, nadrágfékkel jutottunk nagy nehezen haza, de ennyit talán még életemben nem nevettem. Másnap felkelve az utakat ellepték a korcsolyázó gyerekek.
Szabó József – spirituális atya
Az advent a lelkipásztori munkában egy intenzívebb időszakot jelent: a reggeli „rorate” szentmisék, lelki napok, lelkigyakorlatok, szentgyónások és életrendezések. A hívekben is ott él az igény a lelki megújulásra és az Istennel való találkozásra. A szolgálat lelkisége meghatározza ezt az időszakot, de a saját lelki életemben is szeretnék fejlődni, aminek az alapja az Istennel való kapcsolatom mélyülése. A legmélyebb és legerősebb vágyaimat keresem, ami a belső motivációt adja életem rendezéséhez és megtérésemhez. Olyan az életem, mint egy szőlőtő, amit meg kell metszeni, hogy ami felesleges, attól megszabaduljak és bő „gyümölcsöt” hozzak. A gyermekkori emlékek nagyon erősek, és érzelmileg is nagyon motiválnak. Az adventi „rorate” szentmiséken hűségesen ministráltam. A hajnali sötétség, a hideg, a hó és a szentmisék énekei olyan mély érzelmi nyomokat hagytak bennem, hogy ma is újra át tudom őket élni. A karácsony ünnepe is nagyon meghitt volt a családban és a templomi közösségben is. A karácsonyfát különösen is szerettem, a szentmisén is a karácsonyfa alatt ültem. Ezek apró, gyerekes dolognak tűnnek, de most látom, hogy milyen óriási jelentősége van annak, hogy a család hogyan ünnepel, ami elválaszthatatlan a hittől és a templomi liturgikus ünnepléstől. Az adventi koszorú, a karácsonyfa ma is része az ünnepnek és ma is tudok neki örülni. Természetesen Jézus Krisztus van az ünnep középpontjában, de az emberi emlékek ezt színesebbé tudják tenni. Az Egri Szemináriumban vagyok spirituális, a kispapok lelki képzéséért felelős személy. Mi közösségben ünneplünk, és ennek a középpontjában a liturgia áll, de a közösségi élet is lényeges vonása az ünnep megélésének. Karácsonykor feldíszítjük a kápolnát, hiszen az ünnep forrása itt található. A szentestén az ünnepi műsort a kispapok készítik és adják elő. Velünk ünnepel érsek atya is. Éjszaka ünnepélyesen elimádkozzuk a zsolozsmából a matutínumot – éjszakai imádságot, majd az éjféli misén együtt imádkozunk a főpásztorral.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
