Az adventi koszorú negyedik gyertyájának meggyújtásával véget ér a karácsonyt megelőző készülődés. Adventi körkérdés-sorozatunk második részében ismét különböző területeken alkotó, dolgozó vagy éppen szolgáló, ugyanakkor szűkebb pátriánkhoz valamilyen módon mégis kötődő, ismert személyeket kértünk meg arra, hogy avassanak be minket, hogyan élik meg az évnek ezt a talán legkülönlegesebb időszakát.
Cseh Andrásné, Csöpi néni – tulajdonos, Hotel Senator-Ház Eger
Már nem húsz éves vagyok sajnos, de a hosszú – hosszú eltelt évek ezer meg ezer emlékkel gazdagítanak. Különösen szép emlékeket őrzök a karácsonyokról. Abban az időben még az adventnek nem tulajdonítottunk olyan nagy jelentőséget mint ma. Gyerekkoromban az 50-es években, minden 24.-én történt. A fa öltöztetés a vacsora készítés és minden ami az ünnephez tartozott. Kicsit később, amikor már a szüleinkkel együtt díszítettük a fenyőfát és közben az gyermekkori élményeiket hallgathattuk, egyre meghittebbek lettek az ünnepek. Sok- sok szaloncukor került a fára, gyertyák és csillagszórók! Az utcák kihaltak voltak, mindenki sietett haza és családjával bensőségesen ünnepelte Jézus születését. Aztán vendéglátós lettem, így sok évtizede tudom összehasonlítani az évről- évre változó hagyományokat. Elsősorban az Adventi várakozás fontossága, a rákészülés, felkészülés a csodálatos napra. Mi egy szállodát üzemeltetünk, ahol elsők voltunk a városban, akik adventi sátrat nyitottuk a város főterén. Már első évben nagyon sikeres és népszerű lett. Forralt bor, forró puncs, must, tea, pogácsa amivel vártuk a vendégeket . Baráti társaságok jöttek össze, mindenki az emlékeiről az elmúlt év eseményeiről beszélt, közben pedig koccintgattak. Nagyon jó hangulat alakult ki. Mivel Eger egy kis város, és ez maradandó élménnyé alakult, a következő évben már szeptemberben érdeklődtek, hogy ugye most is lesz adventkor forralt bor és adventi sátor? Azóta eltelt 25 év, és az adventi sátrunk egyre nagyobb és szebb lett, a város vendéglátósai is kedvet kaptak, sőt az önkormányzat is felkarolta, szervezte a Dobó téren ezt a kedves eseményt, ami négy héttel karácsony előtt kezdődik. Most már a koccintgatáson kívül színvonalas műsorok, zenék, gyerekeknek megfelelő műsorok teszik még emlékezetesebbé az Adventi várakozást. De az egriek nem felejtették el a mi hangulatos sátrunkat, a kínálatunkat sem, ami bizony alaposan bővült az elmúlt évek alatt: Kocsonyát, kínálunk nagymamáin receptje alapján, mákos, diós guba is szerepel nosztalgikus kínálatunkban a vendégek nagy örömére! Remélem még sokáig tudjuk fogadni kedves vendégeinket az örök Advent időszakában!!!
Bérczessy András – főszerkesztő, Szent István Rádió és Televízió
A díszes időmérőn, az adventi koszorún már négy gyertya ég. A készület része a fény, a pompa, hiszen királyt várunk. Sokszor tapasztaljuk azonban, hogy a fény elvakít, s elveszítjük természetes arányérzékünket. Az advent a várakozás és az érkezés ünnepe, ám ha kizárólag az idilli hangulatot keressük benne, üres cukormázzá válhat. Ilyenkor igyekszünk több időt együtt tölteni, sokat beszélgetünk szeretteinkről, felidézzük a régi karácsonyokat, a gyermeki csodavárás misztériumát. Kedvenc csemegénk ilyenkor a sült gesztenye és nem maradhat el a mézeskalács sem. Szenteste a templomi pásztorjáték után ülünk az ünnepi asztalhoz. Másnap útra kelünk, hogy szülőkkel, rokonokkal töltsünk egy kis időt. S a legfontosabb az, hogy a születésnapon ne feledkezzünk meg az ünnepeltről.
Szécsi Zoltán – háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, az Egri Vízilabda Klub ügyvezető elnöke
Felemás a várakozás az év ezen időszakában, mert az évzárások miatt sok minden összecsúszik ilyenkor. Az ünnepi készülődés így sok munkával keveredik. A család összejövetele azonban soha sem maradhat ki. A két nagyobbik gyermekem egyik évben 24-én és 25-én, ebéd utánig van velünk. Ilyenkor édesanyámnál töltjük a Szentestét. A másik évben 25-én délutántól jönnek, ilyenkor a Szentestét feleségem Vanda Aanyukájáéknál töltjük. Reméljük még sokáig jó egészségben telhetnek az ünnepek. Igazi különlegességünk nincsen, ez csak a békéről és a nyugalomról szól mindannyiunknak.
Lőrincz György – borász, a St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa
Az advent egy rendkívül fontos időszak. Be kell vallanom azonban, hogy a Karácsonyt jobban várom. Az advent egy igazi próbatétel. Szeretnék ráhangolódva érkezni a karácsonyhoz, azonban ilyenkor mintha fokozott lenne a világ kísértése. Több a munkahelyi feladat, és olykor észreveszem, hogy az igyekezet már-már kapkodásba visz és nyilván minden zavart akar okozni és elterelni a figyelmet az igazi készülődésről! Mindezek mellet igyekszem tudatosan figyelni, készülni. Ebben segítenek az egyházunk előírásai is, mint például a böjti ráhangolódás, és minden erőmmel törekszem arra, hogy minden liturgikus eseményen részt vegyek! A vecsernyék és liturgiák látogatása nem maradhat ki. Természetesen együtt a családdal, a szeretteinkkel, barátainkkal és a közösséggel. A karácsony ünnepén minden nap van szent liturgia. Mindannyian elmegyünk a kápolnába és hálát adunk a Gondviselő Istennek. Otthon pedig a nagy családi asztal körül ünnepelünk. Közösen készítjük a karácsonyi menüt és kis műsorokkal is megajándékozzuk egymást. Az idei karácsonykor – Isten kegyelméből – már egy 1 éves unoka is szaladgálni fog a karácsonyfa körül, és egy kölyök kutyus is izgalmas pillanatokat fog okozni. A családunk elég sportos. Ez azt eredményezi, hogy még a társasjáték is verseny nálunk. Karácsony ünnepén egy különleges beigli verseny van kiírva, ahol több számban indítunk „pályamunkákat”, mákos, diós és mentes kategóriákban. A fő zsűri Erzsi mama és mindig nagy dicsőség a győztes jutalma.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
