Varázslatos téli tájként fehérlenek legközelebbi hegyeink. Kollégánk kint járt a Bükk-fennsíkon, cikkünkben élménybeszámolóját olvashatjátok, és mutatjuk a képeket.
„Szinte harapni lehetett” a fagyos levegőt péntek reggel a Bükkben.
Újítás, hogy automatából kell parkolójegyet venni Szilvásváradon, illetve így lehet a 2.500 forintos úthasználati díjat is megfizetni. Azonban nem működött a vonalkód-leolvasó… Mögém állt egy rendőrautó, mutattam nekik mi a helyzet, a sofőr megrántotta a vállát, nem az ő dolga. Visszatolattam, elengedtem, nekik felnyílt a sorompó, de miután ekkor sem segítettek, átmentem a szembe sávba és kikerültem az „útzárat”. Erről ennyit. A rendőrök voltak egyébként hosszú ideig az utolsó emberek, akikkel találkoztam.
Az Olasz-kapu felé vezető autóutat hó borította. Megálltam ugyan a Millenniumi kilátónál, de az még nem volt nyitva, csak a kutyák ugattak meg. Visszaültem a kocsiba. Útközben a felvidéki hegyek ragyogó hósapkái tűntek fel a kopasz fák között kinézve. (Ami azért „jópofa”, mert a Három-kőről viszont a Tisza-tó ezüstös tükréig láttam, de erről majd később.)
Az Olasz-kapunál letettem az autót, onnantól már az útdíj sem érvényes, gépjárművel tilos tovább menni, ha nem erdész az ember. Ameddig azonban a Bánya-hegy felé (a Felsőtárkány-Lillafüred összekötőút felé) vezető aszfaltút halad, addig voltak kerékvájatok a hóban, amiben azért könnyebb volt a gyaloglás. Útközben találkoztam két rókával és egy őzzel, de olyan gyorsan mozogtak, hogy képtelenség volt megörökíteni őket.
A Zsidó-rétre érve aztán már tényleg szűz hóban folytathattam utamat (ha csak nem számoljuk az állatok nyomait). Onnan a Mohos-töbör varászlatos téli táján, majd a Keskeny-réten át vezetett az utam, mielőtt egy pici erdei kaptatót leküzdve ki ne értem volna a Három-kő bámulatos panorámájú csúcsára. Az alacsony szögben sütő, de ragyogó nap és a kéklő ég nagyszerű kiegészítése volt a látványnak. Onnan olyan alacsonynak tűnik a Nagy-Eged, olyan messzinek Eger városa, távolinak a Mátra, de – ahogy említettem korábban – még a Tisza-tó víztükre is megcsillant a messzeségben.
Feltámadt a szél. Ragyogó, tiszta, napsütéses idő ide vagy oda, azért ez -8 fokban csak nem olyan kellemes, így indultam vissza. Megtettem ugyanazt a káprázatos utat visszafelé is. Az egész gyalogtúra nem volt több 1 óra 20 percnél, miközben fotózgattam, nézelődtem is. Majd autóba ülve megkezdtem „leereszkedésemet” Szilvásvárad felé.
A Millenniumi kilátó időközben kinyitott. Ugyan egy tábla sem került ki, egy új jelzés sem volt, ezt egyedül onnan lehetett tudni, hogy valaki felszórta az emelkedőt. Na, de ha már így alakult, befizettem az 500 forintos belépőt, és felmentem. Látni a Bél-kő és az Istállós-kő csúcsát, a Gerenna-várat, a Bükk legmagasabb részeit, a messzeségben pedig a Tátrát, amit azért jobban meg lehet figyelni onnan, mint menet közben autóból kipillantva a fák között. A szilvásváradi rendőrök után a belépőt adó erdész volt az első ember, akivel utam során találkoztam. Mikor leértem a kisvonat állomásához, ott sem jöttek szembe sokan. Sőt, lényegében csak egy idősödő pár sétált ott. Behavazott táj, kihalt vidék, csend és nyugalom. Tökéletes terápiát nyújtott a téli Bükk a rohanó hétköznapok közepette.
A túra egyébként könnyen teljesíthető, megfelelő időjárási körülmények között akár kicsi gyerekekkel is. Erről részletesen lehet olvasni Bedécs Tamás oldalán, ITT.
A cikkben amatőr fotók szerepelnek, azok mind 2022. január 21-én reggel, délelőtt készültek a Bükkben. A további fotókból alább egy galéria tekinthető meg:
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
