Ma helyezték végső nyugalomra az egri Lajosvárosi Temetőben Kopcsik Lajost, az Oscar-díjas, olimpiai- és világbajnok mestercukrászt.
Halálhíre kapcsán minden sikerét, díját felsorolták a megemlékezők, ebből is megtudhatta az, aki eddig még estleg nem tudta, hogy egy tehetséges, szakmáját kiemelkedő, sőt világszintre emelő embertől búcsúzunk.
Vannak tehetségek, akik kimagasló életpályát hagytak maguk után, de személyesen nem sok maradandó emlék maradt utánuk. Lajosnál ez a két dolog összeforrt. Olyan magától értetődő szeretettel fordult mindenkihez, ami már évtizedekkel ezelőtt is ritka dolog volt. Főleg akkor, ha a munkájáról volt szó. Nem véletlenül kedvelte meg pillanatok alatt a sajtó, hiszen nem csupán a téma érdekelte a kollégákat, hanem az lelkes, varázslatos személyisége, amivel beszélgetőtársa felé fordult.
Nem csak akkor szerette a média, amikor nemzetközi sikereitől volt hangos minden. Hanem már akkor, amikor 1988-ban egy kis garázsban készült a Frankfurti Szakácsolimpiára, és gyakorolta az Egri kehely elkészítését.
A városba lényegében teljesen véletlenül, családi okok miatt került, és ezt a helyet, mint többször is kijelentette, igazán megszerette.
Mikor a róla elnevezett cukrászdából el kellett jönnie, persze nem volt boldog, ám kiderült: ez a mozzanat új szakaszt nyitott meg az életében, az iparművészet és a művészet határán szinte egyedülálló műfajt teremtett.
A Kocsik Marcipánia barokk szobája, vagy a Kass János tervei alapján megformált szobrai valami egészen újat hoztak ebben a dimenzióban, méghozzá az egri és az ide látogató látogatók nagy örömére.
Lajost nem csak a sajtó imádta, de a képzőművészek sora is, ennek és érdeklődésének köszönhetően otthonának falán a legnagyobb kortárs festők alkotásai lógtak. Fiatal korában előfordult, hogy tortát kértek cserébe az alkotók, aztán barátokká váltak, a zenéhez és a szépséghez való vonzódása pedig szinte természetessé tette, hogy épp ebbe az irányba forduljon pályája, és a csúcsra érjen.
A Marcipánia megalapítása a város nagy tette. A raktárban porosodó alkotásai viszont elszomorították őt és minket is.
Nagyon sok támogatást és szeretetet kapott Egerben, ha most cikk készülne, le is diktálná, hogy kinek írjunk bele a nevét, mert ő, meg ő, meg ő is sokat segített…
Tudjuk, Lajos.
Nagyon fogsz hiányozni!
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
