A legvégén még az eddig nullapontos Kecskemét támadott a győzelemért, de maradt a döntetlen…
Vérfrissítés volt az Eszterházy SC keretében a Kecskemét elleni mérkőzés előtt. A hazai kaput ezúttal Kozma Tünde védte, a jobbszélen Zákányi Blanka, míg irányító poszton Jurmann Gréta kapott lehetőséget a start pillanatában. Többen a keretbe sem fértek be ezen a napon, ami az utóbbi évek sérüléshullámait is figyelembe véve, kuriózumnak számított. A nem sérült játékosokat nézve, egyébként Bernát Dorina, Kurmai Panna, és Pap Zsófi nem lett nevezve a mérkőzésre.
Arra a mérkőzésre, amit jobban kezdett a sereghajtó. Azt előre is gondoltuk, hogy nehéz lesz majd felpörögni egy olyan találkozóra, ami egy héttel a Vasas otthonában lejátszott rangadó után következik, nem mellékesen a bajnokság utolsó helyezettje ellen zajlik, és bizony ez így is volt. A nem túl acélos rajt mellett, az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy jó szellemben, és rendkívül lelkesen szálltak csatába a vendégek. Közülük is különösen Jámbor-Herceg Réka játszott igazán elemében, ő maga ugyanis a szünetig hét alkalommal vette be a hazaiak kapuját – írja honlapján az Eszterházy SC.
A találkozó egyébként olyannyira szorosan alakult az első félórában, hogy a huszonnegyedik percben 14-15-nél még alföldi vezetésnél jártunk. Ehhez képest kicsit váratlan volt, hogy a szünetig egy 4-0-s etappal a mieink vonulhattak háromgólos fórral pihenőre, jó játékról azonban még mindig nem beszélhettünk.
Főleg fordulás után. A Kecskemét megint jobb, sokkal jobb szellemben kapta el a félidő elejét, és a 0-4-re egy 5-0-ás sorozattal reagált, két találattal átvéve a vezetést. És ez még csak az egyik bajt jelentette. Merthogy egy ártatlannak tűnő szituáció végén Varjú Liliána rogyott össze a földre, fájdalmas arccal, és hangos kiabálással. Nem tudni, mi történt, de a körülményekből kiindulva, elképzelhető, hogy ismét egy súlyosabb sérülés miatt főhet a fejünk…
Idő közben megérkeztünk az utolsó tíz minutumhoz, és az eredmény még mindig rendkívül szorosan alakult. Egy-egy gól között ingadozott a különbség, általában a mieink vezettek, de a vendégek egyszerűen mindig egyenlítettek. A remeklő Jámbor-Herceg ekkor már tíz gól fölött járt, és nem sokkal maradt el tőle a szintén kiválóan muzsikáló Berkes-Kaiser Melitta. Őszintén szólva, nem látszott, mi lesz ennek a meccsnek a vége, ami egyfelől hatalmas elismerést jelent a KNKSE-nek, másrészről viszont óriási kritika a vendéglátónak. Sajnos, ahogyan az ilyenkor lenni szokott, az utolsó másodpercekig izgalmas maradt a találkozó, ezúttal viszont nem volt szerencséjük az egrieknek. Már, amennyiben nem nézzük, hogy az utolsó labda a Kecskemété volt, gól viszont már nem született több. A döntetlen eredmény valójában hízelgő az Eszterházy SC-re nézve, pláne, hogy a komplett második félidőben kilenc (!) találatra volt csupán képes…
Mestermérleg:
Zsadányi Sándor: – Azt tudom mondani, amit az öltözőben a lányoknak, vállalom a felelősséget ezért az eredményért. Utólag nyilván azt mondja az ember, hogy azokkal a játékosokkal kellett volna túlnyomórészt játszani, akik eddig szállították az eredményeket, de lágy volt a szívem, és a máskor kevesebbet szereplők voltak a pályán. Először kellett volna egy biztos előny, hogy jöhessenek a fiatalok, de ez ma nem sült el. Katasztrofálisan játszottunk, szerintem, minimum NB II-es szinten, és a végén már nyilván ilyenkor a jó sorunkkal sem akart semmi sem összejönni. Legalább nem kaptunk ki, ennyi örömünk lehet, ami azonban elég keserű ezen az estén. Ennek ellenére nincs tragédia, menni kell tovább, viszont ezt a mai napot nagyon gyorsan el kell felejteni.
Forrás: eszterhazysc.hu, fotó: Szepesi Áron
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
