Nemzeti ünnepünk alkalmából országgyűlési képviselői elismerést adott át a 86 éves Nyerges Andornak, az 56-os Szövetség vezetőségi tagjának Nyitrai Zsolt. A honatya a közösségi oldalára feltöltött posztjában azt írja: a kitüntetett 1956-ban az egercsehi bánya munkástanácsának a tagja, majd titkára lett. A rendszerváltoztatás után a Magyar Demokrata Fórum, az MDF tagjaként vett részt a közéletben. Interjú.
– Mit szólt az elismeréshez?
– Váratlanul ért, mivel az utóbbi időben azért ’56-nak mintha már a lángja elhalványulna, egyre kevesebben vagyunk, akik visszaemlékezhetünk a valódi történetére. Nyitrai Zsolttal annak idején a város érdekében együtt dolgoztunk, én az MDF megyei elnöke és városelnökeként, ő pedig ugye a Fidesz képviselője. Vele nagyon sok dologban tudtunk a város érdekében együttműködni. Akkoriban is előkerült 1956 témája, most is megkérdezte, hogy hányan vagyunk még abból a korból. Sajnos azt kellett felelnem, hogy Egerből már egyedül maradtam, az 56-os szövetségben is már csak özvegyek, leszármazottak vannak rajtam kívül. A többiek idősebbek voltak a szabadságharc idején, én csak 21 éves voltam 1956-ban, illetve 22, amikor 1957 augusztusáig kitartottunk, és működésben tartottuk a munkástanácsot Egercsehiben. Akkor jöttek, feloszlattak minket, leváltottak. Ezután következett a megtorlás, aminek sok formája volt: verés, internálás, beszervezés ügynöknek.
Nyitrai Zsolt nemzeti ünnepünk alkalmából országgyűlési képviselői elismerést adott át Nyerges Andornak
– A szellemiség mégis tovább élhetett.
– Én soha nem titkoltam el, ki voltam és miért küzdöttem egész életemben, de egyre kevesebben vannak olyanok, akiknek ’56 eszükbe jut. Az ünnepségeken még talán felbukkan egy-két beszédben, de félő, hogy nem megfelelően interpretáljuk az ’56-os forradalom és szabadságharc eseményeit. Olcsó közhelyeket nem szabad mondani a megemlékezéskor, olyan beszédet kell tartanunk, hogy ne üresítsük ki ’56 emlékét. A szabadságharc valódi jelentőségét kell hangoztatni, hiszen
’56 olyan szellemi és erkölcsi tőkéje a nemzetünknek, amelyből nehéz időkben is erőt meríthetünk.
Ez kötelezettséget is ró ránk, emlékeztetnünk és emlékeztetnünk kell.
– A szószólója lett ennek az igaz küzdelemnek.
– Hálát adok a Teremtőnek, hogy ilyen hosszú életet éltem. Nem szabad engednünk, hogy az évek múlásával az emlékek elhalványuljanak, ne hunyjon ki az a láng, amely a harcoló pesti srácokat, vagy mondjuk a vidéki forradalmárokat hevítette.
Jó lenne, ha az utánunk jövő nemzedékeknek is jelentene valamit az az érzés, amely az első lyukas zászló láttán megdobogtatta a szívünket.
Így köszönöm Nyitrai Zsolt képviselő úrnak is, hogy eszébe jutottam, és emlékezik azokra az időkre is, amikor együtt küzdöttünk a városi testületben. Köszönettel tartozom annak a mintegy ezer bányásznak is, akik engem fiatal korom ellenére beválasztottak a munkástanácsba, már rögtön az ideiglenes megalakulás napján, 1956. október 26-án.
– Addigra eljutottak a budapesti hírek mindenhová?
– El. De nem fogadtuk el azokat a magyarázatokat – például a parlament előtti vérengzésről, a forradalmárok halomra lövéséről – amit a vezetőink mondtak nekünk. Elhatároztuk, hogy felmegyünk Budapestre harcolni, de erre nem került sor, mert nem tudtunk eljutni a fővárosba. Amikor Nagy Imre felszólította a szovjet csapatokat, hogy távozzanak Budapestről, megalakult az új kormány, nálunk is újjáalakult a munkástanács, amelynek ismét tagja lettem, de akkor már a vezetőség tagjai közé is beválasztottak.
– Aztán eljött november 4-e.
– Igen, de a bányászaink kitartottak mellettünk, sokkal tovább, egészen 1957 augusztusáig. Kevés munkástanács tudta ezt megtenni. Ezt a bányát mi vezettük, mi neveztük ki az igazgatót, miközben nem ismertük el a Kádár-kormányt. Egyszer azonban csak felszámolták a helyi ellenállásunkat, volt, akit bebörtönöztek, igazságtalanul. A vezetőnk – bár semmi rosszat nem követett el – rácsok mögé került, de mi megmondtuk: addig nem szállunk le a bányába dolgozni, amíg ő haza nem jön, így aztán elengedték.
– Sokat mesélhetne még…
– Igen. Mert ugye én nem véletlenül kerültem bele az 1956-os eseményekbe. Az elemi iskolát a cisztereknél kezdtem, majd az egri Dobó gimnáziumban engem pártutasításra elbocsátottak, pedig nem voltam rossz tanuló. Így kerültem a bányába, sokáig csak álomnak tűnt, hogy – kvalitásaim ellenére, de a politikai okok miatt – bányamérnök lehessek.
Később, 1961-es rehibilitációmat követően végül erre is sor kerülhetett, és maradtam Egercsehiben 1989-ig. Igen komoly szaktudással kellett rendelkezni ott bizonyos feladatok ellátásához, amelyet sikerrel oldottam meg.
A rendszerváltás után pedig jött a közéleti szerepvállalásom. Most, nyugdíjasként pedig örülök, hogy vannak, akik nem hagyják megkopni az emlékeket, és méltónak találnak az elismerésre 1956 kapcsán.
Nyerges Andor
1935-ben született Bekölcén. 1959-ben nősült, két leánygyermeke született, három unokája van.
Iskolai végzettség, képesítés: FŐISKOLA, MÉRNÖK /Erdőm. és Faip.Egyetem; Földmérő és Földrendezői Főiskolai Kara Székesfehérvár/. Egyéb végzettség, szaktanfolyam: BÁNVÁSZATI MÜSZ. FELÜGYELET, BÁNYAMÉRÉS, BÁNYAMENTÉS.
Munkahelyek: MÁVAUT ÓZD: 1952-53 /segéd m./, EGERCSEHI BÁNYA: 1953-1978 /csillés, bányamérö, csop. vezetö./, RECSKI ÉRCBÁNVA: 1978-1989 főaknász, mérnökség vezető.
Gazdasági tevékenység: EVAT RT EGRI V AGVONKEZELO ES TÁVFŰTŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG: 1996-1998 Felügyelő Biz. Elnöke, AGRIA VOLÁN RT. EGER: 1998-2002 Felügyelö Bizottság elnöke, EGRI VÁROSFEJLESZTŐ Kft., 1999 Felügyelő Bizottság elnöke.
Közéleti tevékenység: ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐ: 1994-1998 Oktatási Bizottság, Pénzügyi Bizottság tagja, ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐ: 1998- Pénzügyi és Ellenőrzési Bizottság elnöke, Informatikai Albizottság tagja/,
MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM: Heves megyei elnöke 1996-, Egri Szervezet elnöke 1994-, Országos Választmány tagja 1994-től/.
Az 56-OS SZÖVETSÉG EGRI REG. SZERVEZETÉNEK elnökségi tagja.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
