Izgalmas és konfliktusoktól sem mentes évet zárt a Kápolnai Macskaárvaház Alapítvány, amelynek aktivistái idén nemcsak állatokat mentettek, politikusokkal és hivatalokkal vitatkoztak, de a polgári engedetlenség eszközét is bevetve a Tarna folyó vizének kiszivattyúzása ellen is radikálisan felléptek. Sokan éppen radikalizmusuk miatt szeretik őket, míg másoktól pont ezért kapnak kritikát. Nem riadnak vissza attól sem, hogy politikai szférába tartozó ügyekben is véleményt nyilvánítsanak, ígaz: ezt mindig a természet és állatvédelem szemszögéből és érdekében teszik.
Bóday Pállal, a Macskaárvaház Alapítvány kuratóriumi elnökével természet és állatvédelmi szempontból értékeltük az évet, így természetesen ismét szóba került a közélet is. Advent révén azt is megkérdeztük tőle, mit üzen a kereszténységnek ez a különleges időszaka azoknak az állatvédőknek, akik – a Macskaárvaházhoz hasonlóan – fontosnak tartják törekvéseik keresztény hagyományait.
Milyen évet zár 2022-ben a Macskaárvaház?
– Előszeretettel neveznek minket néhányan „radikális állatvédő szervezetnek” és – még ha ezt rosszindulatból mondják is – én vállalom. Mert ha radikalizmus az, hogy nem szeretném ha az állatokat, ezeket az érző-értő lényeket, nem mellesleg Isten csodálatos kis teremtményeit, megkínozzák, lelőjék, vágóhídra vigyék, akkor tényleg az vagyok: radikális. Nos, ilyen „radikális állatvédőként” nyilván elégedetlen és türelmetlen vagyok: sok-sok döntést várok a kormánytól, az önkormányzatoktól, polgármesterektől, a bíróságoktól, és a hatóságoktól, amelyekkel úgy gondolom bizonyosan adósak az állatok védelmében. Viszont ha „józan, realista gondolkodású, az állatvédelem iránt elkötelezett polgárként tekintek vissza az elmúlt időszakra, akkor azért jó hírekkel is szolgálhatok.
Meglátásom szerint mindennek a kiindulópontja, a változás kezdő dátuma az volt, amikor Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő irányításával létrejött a Kiemelt társadalmi ügyek miniszterelnöki megbízotti pozíció. Ennek a napját bizonyosan pirossal jegyzik majd az állatvédelem történetének képzeletbeli nagykönyvében, hiszen több, mint három évtizeddel a magyarországi rendszerváltás után, ennek a pozíciónak a létrehozásával, először mondta ki egy kormány, hogy az állatvédelem kiemelt társadalmi ügy. Hangsúlyozom, az állatvédelem! Nem csak a kutyasétáltatás, a macskasimogatás, hanem az állatvédelem, amelybe a társállatoktól kezdve minden élő, érző lény, de különösen a gerinces fajok, a malacok, a juhok, a szarvasmarhák, a laboratóriumi egerek és a csirkék is beletartoznak.
Szerencsére Nyitrai Zsolt – aki személyében is állatszerető ember és társállat gazdija – élt is ezzel a felhatalmazással. Meggyőződésem szerint ő és csapatának többéves háttérmunkájának eredménye, hogy mostanra komoly szigorítást kapott a BTK állatkínzásos ügyekben, hogy immáron állattartástól eltiltással is lehet szankcionálni az állatkínzókat, hogy ma már az állatviadaloktól, a kísérleti laboratóriumoktól és a vágóhidaktól szenvedő állatok ügye iránt sem maradhat teljesen közömbös a magyar társadalom. Innentől kezdve nem lehet többé közellenség egy etikai vegán magyar polgár, – akiből szerencsére egyre több van – és nem úszhatja meg a börtönt az a tróger sem, aki „csak” fogadni vagy „drukkolni” ment egy illegális kutyaviadalra. Magyarországon 2022-től tilos tartósan pórázon, megfelelő, védett alvóhely nélkül kutyát láncon tartani, és ma már minden iskolába járó fiatal találkozik valamifajta állatvédelmi oktatással tanulmányai során. Jogosan mondhatnánk persze, hogy továbbra is ugyanúgy működnek a vágóhidak, és a törvénymódosítás óta is több százezer kutya senyved rövid láncon, mint ahogy macskákat is mérgeznek, vagy éppen lövöldöznek rájuk. A változás viszont elindult: ma már mindez nincsen a társadalom értékítélete szerint feltétlenül rendben, és nem is törvényes.
Ha megnézzük a világtörténelem nagy polgárjogi mozgalmait, ott is azt látjuk, hogy hiába teltek el évszázadok a rabszolgaság eltörlése, a nők egyenjogúságának kikiáltása, vagy éppen a szabad választójog kivívása óta, ma is lebuknak embereket rabszolgaként kezelő, nőkkel erőszakoskodó, vagy éppen választási csaló bűnözők. De ezeknek nagyon sokszor felelniük is kell a bűneikért, és tettüket a társadalom, a hatóságok is kriminalizálták. Nos, az állatvédelemben mindez talán mostanában kezdődött el végre Magyarországon.
Azért sokan megfogalmazzák kritikaiként, hogy „lassan egy állatnak több joga van, mint egy embernek.”
– Ettől azért még nagyon messze vagyunk, de természetesen értem a kritika lényegét. Azt kell látni, hogy örvendetetesen megváltozott emberek és állatok kapcsolata. Ebben vagy egy kis visszatérés a hagyományokhoz, amikor is a „régi ember” tisztelete, megbecsülte, és méltósággal kezelte még azokat az állatokat is, akiket később megevett. Másrészről van egy jó adag modernitás is: az elmagányosodás, és társas elmagányosodás korában, nagyon sok embernek társa, valódi családtagja egy állat.
Egyébként furcsa átmeneti időszak ez: egy nyuszi lehet egy családban a kisgyermek legkedvesebb pajtása és valódi családtag, miközben sok helyen az éttermekben még nyúlpörköltet kínálnak. Európa szerte hódítanak a kecskék társaságában végzett jógaórák, miközben még le is vágják őket. Nem csak kutyákkal, macskákkal, de lovakkal, malacokkal is zajlanak sikeres terápiás programok, és miközben a macska és kutyahús evéstől Európában már elborzadunk, de malac és lóhúst még mindig sokan esznek. Társaink, gyógyítóink lettek ezek az állatok, így egyre többen fognak elgondolkodni azon, hogy valóban helyes-e mindeközben, az asztalon, ételként felszolgálni őket.
Szóval csak arra akarok célozni, hogy ebben az összefüggésben az állatok védelmével nagyon sokszor az embereket, a családokat is védjük, és örvendetes, hogy sokszor többgyermekes nagycsaládosoknak is igazi családtagja egy-egy társállat. Hiszen a szülők is felismerik: kitűnő szerepe van egy gyermek szocializációjában az állatok társaságának. Ebben az összefüggésben valóban sokszor egy állat hasonló jogokkal rendelkezik, mint egy ember, hiszen egy állat, az „embertárshoz” hasonló érzelmi jelentőséggel is rendelkezhet egy ember életében.
Sokan mégis azt gondolják, hogy ez a nagy „állatmánia” inkább csak a „zöldek” őrültsége.
– Magyarországon biztosan nem az, már csak azért is, mert itt a közéletben – sajnos – nincsenek zöldek. Olyanok persze akadnak bőven, akik a nyugat-európai „zöldpártok” elnevezése nyomán itthon is „zöld politikusoknak” nevezik maguknak. Elég kínos is ez a hazai természet- és állatvédőknek. Akik közül sokan – ahogy itt és most én is – kénytelenek magyarázkodni, hogy Karácsony Gergely, az LMP és a budapesti ellenzéki kerületi polgármesterek, bár előszeretettel nevezik, és neveztetik magukat zöldnek, gyakorlatilag semmifajta érdemi kapcsolatuk nincsen a valódi, következetes természet- és állatvédelemmel, így hozzánk állatvédőkhöz sem. Paradoxon, de tény: ma Magyarországon a jobboldali kormány politikája például sokkal több előrelépést tett az állatvédelemben, mint az összes őket megelőző balliberális. Ez politikailag egyébként nonszensz helyzet. Természetesen nem azt szeretném, ha a Fidesz-kormány kevesebbet tenne, hanem azt, ha a magukat zöldnek nevezők nagyon-nagyon sokkal többet.
Mégis vannak olyanok, akik Semjén Zsoltot tartják egyenesen az állatvédők mumusának.
– Talán nem kell részleteznem, hogy állatvédőként, mi a véleményem a vadászatról. De azt cinikusnak tartom, hogy a baloldal „fővadászairól” az ellenzék mélységesen hallgat, és az ő szemükben csak akkor számít csúnya dolognak a vadászat, ha azt a politikai ellenfelek vadászai teszik. Ez így nem korrekt, ez így nem állatvédelem. Csak cinizmus. Egyébként talán viccesen hangzik, de tény: az egyik fontos állatvédelmi intézkedés éppen Semjén Zsolt nevéhez kötődik: az ő kezdeményezésére lett szabálysértésből bűncselekmény az orvvadászat és orvhalászat. Azóta számosan töltik emiatt börtönbüntetésüket. Ami nagyon helyes. Szóval nem tudok mit kezdeni a képmutatással, és azzal, amikor az állatvédelmet csak politikai taktikára használja valaki. Ha az ellenzék egyetért velünk állatvédőkkel, és hozzánk hasonlóan szeretnék megtiltani a hobbivadászatot, akik első lépésként zárják ki a soraikból a saját vadászaikat. Ez lenne a nulladik lépés a hitelesség felé. Tudomásul kell venni, hogy nem az a zöld, amiről azt mondják, és nem az az állatvédelem, amiről valaki önkényesen azt állítja, hogy az.
Amikor Karácsony Gergely átadja a felújított, „zöld” Blaha Lujza teret, akkor világossá kell tenni, hogy Karácsony Gergely hazudik. A Blaha Lujza tér nem lett zöld. Mutatni kellene Karácsony Gergelynek valamelyik európai nagyvárosból olyan példát, ahol egy köztér valóban „be lett zöldítve.” Szerintem elcsodálkozna. A Blaha Lujza tér nem ilyen: ott továbbra is kevés a fa, és sok a PR. Amikor évek óta kérjük, hogy szüntessék meg Budapesten a koldus és hajléktalan maffia állatkínzásait, amikor embereket forgalmas közterekre, benyugtatózott állatokkal kiültetnek koldulni, és erre Karácsonyék azt mondják, hogy ilyen nem létezik, akkor az nem állatvédelem, hanem előre megfontolt szándékból elkövetett valóságtagadás. Szóval én csak azt kérném mindenkitől, hogy az állat- és természetvédőket, ne vegyék egy kalap alá, néhány magát „zöld demokratának” neveztető politikussal, és azért senki ne támogasson ellenzéki pártokat, mert azok állatbarátok és természetvédők. Nem azok. Jelenleg bizonyosan nem.
Egyébként ez a jelenség nem Magarország-specifikus. Németországban, Olaszországban, Dániában, Spanyolországban és sok más államban lett elegük a természet- és állatvédőknek abból, hogy a „zöldpártok” a szavazatukat kérték, de az értérendjüket nem képviselték. Állat- és természetvédelem helyett bevándorláspolitika, genderjogok és más egyebek kerültek a nevében „zöld” politika homlokterébe. Ezért váltak ki belőlük, a helyi és a regionális politikában már egyre sikeresebb úgynevezett állatvédő pártok, például az olasz Partito Animalista, a német Tierschutzpartei, vagy a spanyol Pacma, akik a nevükben rejlő értékrend következetes képviseletére koncentrálnak. Vegánok, vadászat ellenesek, következetesek. Ugyanez a helyzet itthon. Ha megnézi valaki az LMP, a Párbeszéd vagy bármely más magát „zöldnek” nevező párt ténykedését, ott természetvédelmet csak nyomokban, állatvédelmet szinte egyáltalán nem talál. Magyarán: ezek a pártok egész egyszerűen csak természet- és állatvédőnek hazudják magukat.
Mi a helyezet Egerrel és a Macskaárvaház szükebb pátriájával, Heves megyével?
– Érdekes párhuzam: néhány évvel ezelőtt, a korábbi egri közgyűlésben a Macskaárvaház Alapítvány ötlete nyomán az akkori Fidesz-frakció beterjesztette azt a javaslatot, hogy létesüljön Egerben – Magyarországon elsőként – macska terápiás szoba, gyermekeknek és magányos időseknek. Ez ellen akkoriban egy szocialista képviselő tiltozott, bevallva, hogy azt sem tudja mi fán terem a macskaterápia. Idén, amikor az egri közgyűlés majdnem egyhangúlag megszavazta annak a borászatnak az erkölcsi elítélését, amely engedély nélkül kiszivattyúzta a Tarna vízét, megölve az ott élő állatokat, ugyanez az azóta újra megválasztott szocialista képviselő tiltakozott, mondván, azt sem tudja hol van a Tarna.
A Macskaárvaház idén a Tarnát kiszivattyúzó borászat elleni fellépésével került be az országos sajtóba.
– Elsősorban állatvédők vagyunk, de nyilván sem most, sem a jövőben nem fogjuk szó nélkül hagyni, hogy a kápolnai Macskaárvaházunk kertje végében folyó csodálatos élővilággal rendelkező kis folyót valaki a flórájával és faunájával együtt egyszerűen megszüntesse egy szivattyú közreműködésével. Mindenesetre erről a „hírnévről” szívesen lemondtunk volna, ha cserében visszakapnánk az ott elpusztult vízi élővilágot. Ha van jó oldala ennek a szörnyűségnek akkor az, hogy kiderült: az állat- és természetvédelem olyan magas rendű érték és életérzés, amely minden jóérzésű embert képes összefogásra ösztönözni. Ez a sokkoló bűncselekmény igazi közösségé kovácsolta a Tarna mentén mindazokat, akiknek bármilyen okból fontos az őket körülvevő természet. Ha csak egy pillanatra is, de békét és egyetértést teremtett, szinte áthidalhatatlan politikai ellentétben álló egri politikusok között is, akik így együtt döntöttek úgy, hogy erkölcsileg elítélik ezt a gyalázatos tettet.
Önök előszeretettel hangsúlyozzák az állatvédelem keresztény hagyományait. Mit jelent ez advent idején?
– Ha méltósággal és a környezetünkkel harmóniában akarunk élni, természetpusztítás helyett meg kell tanulnunk, rá kell éreznünk, vagy talán inkább elő kell hívnunk a lelkünkből az állatok szeretetének csodákatos érzését. Azt javaslom ilyenkor advent idején gondoljon mindenki egy gyönyörű jászolra, ahol az újszülött kis Jézus mellett ott találjuk édesanyját Máriát, Józsefet, a napkeletről jött három királyokat, a „napkeleti bölcseket”, Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt, az angyalt és a pásztorokat. De ott találjuk az állatokat, a bárányt, a szamarat és az ökröt is. Az állatokat, akik az emberekhez hasonlóan féltő, gyengéd szeretettel és gondoskodással veszik körbe a kis Jézust. Nos, az állatok, az elmúlt kétezer évben, Jézus születése óta nem változtak meg. Ők továbbra sem lettek gonoszak velünk, de sajnos mi azok lettünk velük. Talán nem véletlen, hogy az állatvédelem védőszentje, Assisi Szent Ferenc (1182) állította fel az első jászolt egy barlangban. Talán itt az ideje, hogy újra megértsük a jászol egyik fontos szimbólikus üzenetét: ember és állat, mind Isten teremtménye, egymásra vannak utalva, és boldog életet csak akkor élhetnek, ha kölcsönösen tisztelik egymásban Isten egyedi és megismételhetetlen teremtményét.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
