A Sípark Mátraszentistván híreit rendszeresen közreadjuk oldalunkon: amikor nyitnak, amikor zárnak, amikor valami nagyszabású akcióra készülnek. Gondoltam egyet, elmentem kipróbálni, hogy ne csak a száraz tényekről szóljunk. Nem csalódtam – derül ki szubjektív élménybeszámolómból.
A téli varázs első pillanatai
Nyitásra érkeztem a parkolóba. Azonnal feltűnt, hogy már mindenki a helyén van: a kasszás hölgyek, a technikai személyzet már fel is vette a munka ritmusát, pörögnek, mert a parkolóban máris rengeteg autó állt. (Február 6-án, hétfőn) olyan hideg szél fújt, hogy hiába sütött a nap, úgy éreztem, azonnal lefagy a kezem. De aztán „csoda történt”: egyik pillanatról a másikra szélcsend lett, és így is maradt egész nap. Megérkezett az a hamisítatlan téli varázs: a hó fehérsége, a kéklő ég, a friss hegyi levegő szmog nélkül (egriként ez valóságos tüdőszanatórium).
Alpesi életérzés a közelben, a Mátrában
– nem túlzó költői kép ez, hanem az első benyomás, ami ért ott.
Minden kezdet nehéz
Nagyon régen nem síeltem, az iskolai sítáborok emléke a múltba vész, felszerelésem sincs, így a kassza után a kölcsönzőbe vezetett az utam. Egy gyors adategyeztetés (magasság, súly), és egy bakancspróba után pikk-pakk máris a sícuccom birtokában voltam. Pici szenvedés, hogy az utcai cipőmet a rutintalan síbakancsos lábammal kellett visszavinnem a csomagtartóba, de utólag visszagondolva, legalább elkezdődött a bemelegítés. Néhány nyújtó mozdulatot tettem is óvatosan, hiszen akinél nem mindennapi rutin a síelés, azért jobb ha figyel az izmaira, izületeire, bár ez mindenkinek ajánlott.
Ezután a ratrakolt hó és a sípályák vártak rám… Gyorsan átpróbáltam az alapokat: a hóekézést, hogy miként tartsam a lábaimat (például nehogy X-ben legyen a térdem), hogy miként terheljem a völgylábam, hegylábam, ha kanyarodni szeretnék, hova helyezzem a súlypontom és a többi – nyilván egy profi sízőnek ezek nevetséges apróságok már, de hát mondom: minden (újra)kezdet nehéz. (Egyébként szemfüles voltam, több gyerekcsoport is ismerkedett ezzel a nagyszerű téli sportággal, én pedig nagyon figyeltem, hogy miket mondanak nekik az oktatók.)
Indul a menet… De hova?
A legkisebb gyerekeket egy pici oktatópályán tanítják, aztán az ügyesedő kezdők áttérnek a korongos felvonó melletti lankákra, itt indultam neki az elmélet utáni gyakorlatnak. Néhány kör után, mikor technikai hiba miatt egy gyors szerelés idejére leállt a felvonó, úgy éreztem ez a jel nekem szól: ideje a nagyobb pályákat is felfedeznem, és eljutnom az ülőliftig. A kijelölt útirányhoz jobb oldalon kellett volna maradnom, de miután a terület ott épp balra lejt, sikeresen beálltam bal oldalon a csákányos felvonóhoz igyekvő sorba. Viszont nem estem el, nem ütöttem el senkit. Majdnem jó. Jöhetett a második próba, ami már jobban sikerült. Az ülőlifthez közeledve azért vannak még meredekebb méterek, élesebb kanyarok, ahol nagyon kell figyelni.
Sajnos voltak is, akik rosszabbul jártak. Kétszer voltam szemtanúja annak, ahogy a lánctalpas quad megérkezett az egészségügyi segítségnyújtókkal, és bizony, akikért jöttek, ők már nem a saját lábukon hagyták el a pályát… Innen is jobbulást kívánok nekik, remélem hamar meggyógyulnak! (Hozzátenném – és most biztos „semmihez se értő újságíró” leszek néhányak szemében -, de mindkét esetben snowboardos volt az áldozat, nem síelő, ennek tükrében én biztos nem váltanék.)
A személyzet segít mindenben
A munkatársak segítőkészek és kedvesek – és ezt nem azért írom, mert bárki fizetne ezekért a sorokért, nem fizet. Egyszerűen ez az igazság: fel vannak készülve arra, hogy itt nem mindenki egy Lindsey Vonn, vannak kezdők, ügyetlenebbek, akik viszont szeretnék a maguk szintén élvezni ezt a téli sportot.
Egyébként a síelők között is csupa jó fej emberrel találkoztam, az ülőliften üldögélés kiváló alkalom egy kis pihentető csevegésre, vagy éppen elcsípni egy-egy érdekes mondatot. Gyors közvéleménykutatásom szerint a felnőttek közül a legtöbben Budapestről érkeztek. Volt, aki a pályák hosszát rövidnek találta Eplényhez képest, ugyanakkor a minőségét alapvetően jobbnak ítélte meg. A kedvencemet mégis egy tanulmányi versenyre készülő gimnazista srác mondta, aminek semmi köze nem volt a síeléshez, csak az iskolához: mellettem ülő édesanyjának közölte, „nem az a baj, hogy menni kell, hanem hogy nekem is”. Na, ekkor már kellő rutint éreztem síléces lábaimban ahhoz, hogy ellazuljak, és ez a poén olyan jókor jött, hogy hangosan felnevettem. Zseniális észjárás.
Na de vissza a lényeghez
Cikkünk témája a Sípark Mátraszentistván, úgyhogy inkább arról írok: 674 méterről (tszf.) indul fel az ülőlift, 822 méterre érkezik, ez a pálya legmagasabb pontja. A napokban Egerből autózva kb. a parádsasvári elágazótól találunk havat, Galyatetőn igazi téli körülmények uralkodnak már, hatalmas félretolt hókupacokkal, letúrt hó által eltemetett szalagkorlátokkal az egyébként száraz és letisztított út mentén. Az időjárási körülmények tehát mostanában adottak voltak a hóágyúzáshoz. A síparkban 30(!) darab segíti a megfelelő körülmények kialakítását, amelyet 4 víztározóból üzemeltetnek – tudtam meg a főbb technikai információkat Erbeszkorn Tamás szóvivőtől.
Ha valaki valódi téli időt akar látni, nem kell tehát messzire menni Egerből. A kicsiknek van köteles felvonó, a kezdőknek korongos, az ügyesebbeknek csákányos, aki pedig keresztbe-kasul be akarja járni az összes pályát, felülhet az ülőliftre. A jegy csak legyen ott a bal zsebben, a rendszer érzékeli, gördülékeny a beléptetés minden kapunál.
A szóvivő szerint a hőmérséklet ezekben a napokban ideális újabb adag hó „legyártására” és eltárolására, hogy minél hosszabb ideig tarthasson a síszezon. Most úgy tűnik, hogy ezúttal is bőven a márciusba nyúlik majd a téli sportolás lehetősége Mátraszentistvánon.
Szánkózni tilos
A sípark területére szánkót, vagy egyéb csúszóeszközt bevinni tilos, csak síelni és snowboardozni lehet – ez fontos lehet azoknak, akik az „alpesi életérzést” máshogy képzelnék. Ugyanakkor a tartós hidegben, ezekben a napokban a környékbeli lankák, (vagy éppen a hétvégente zsúfolt Kékestető) lehetőséget ad ezekre az egyéb téli sportokra, a havas tájban egyszerűen csak túrázni is nagyszerű – a Mátrába tehát összességében bármiért érdemes ellátogatni, csak öltözzünk melegen!
A cikkben szereplő képeket a tavasziasan enyhe időszak után, január 29-én készítette az MTI fotósa, Komka Péter, amikor végre megjött a fagy és újranyithatott a Sípark Mátraszentistván. (Forrás: Magyar Távirati Iroda, mti.hu)
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
