Az egri érsek szentmisét mutatott be nemzeti ünnepünkön, ma délelőtt 10 órakor az egri bazilikában. A főpásztor a szentmise kezdetén megáldotta az új kenyeret.
Homíliájában szólt arról, hogy magyar önazonosságunk és keresztény identitásunk szerves része az, hogy miként gondolkodunk Szent István királyról, aki már életében is választóvonal volt – vele, vagy ellene. Isván király életét nem lehet megkerülni, nem csak nemzete atyja, hanem mi, hivők a népünk legnagyobb szentjét és jótevőjét is tiszteljük benne. Manapság is az a kérdés: pogányság vagy kereszténység – hívta fel a figyelmet.
– A kereszténység Szent István király óta, folyamatosan olyan értékekkel gazdagította és gazdagítja mindmáig népünk életét, amelyek hozzájárulnak fennmaradásunkhoz és boldogulásunkhoz – fogalmazott az érsek. Személye és életműve pedig összeköti ezer év nemzedékeit, ezért ma is ő a választóvonal, és ő a mérték, amelyhez hozzá mérhetjük magunkat. Szent István kérdése a mai magyarok felé az, hogy visszacsúszunk-e a pogányságba, vagy megmaradunk kereszténynek. Ez tehát ma is a kérdés, mint ezer évvel ezelőtt: pogányság vagy kereszténység – mondta a főpásztor.
Ternyák Csaba azt mondta, az ünnepi szentmise evangéliuma a sziklára és a homokra épített házról évről évre lehetőséget ad arra, hogy első szent királyunk nagyságát méltassuk, aki házat és hazát épített Krisztus tanításának sziklaalapjára. Elgondolkodtató, a Jézus által használt ellentétpár, az okos és az ostoba emberről. Az evangéliumban Jézus azt nevezi okos embernek, aki nem csupán hallgatja a szavait, hanem szerinte is cselekszik, szerinte rendezi be életét. Aki így tesz, az építi sziklára a házát. Ilyen okos ember volt Szent István is, aki azonban hallgatja ugyan, de tetteiben nem követi Jézus tanítását, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki homokra épít házat. Ilyenek az első szirénhangokra elpártolnak, visszatérnek régi tévedéseikhez, és hűtlenné válnak Krisztus egyházához és a nagy király örökségéhez. Azért rendelte el, hogy minden tíz falu építsen magának templomot, hogy ezek a hit bástyái legyenek, hogy legyen hol gyakorolni a hitünket. A hit ugyanis csak akkor élő, ha gyakorolják is, és ez ma is érvény, ma is érvényes. Aki nem gyakorolja a hitét, nem jár szentmisére, nem részesül a szentségekben, nem imádkozik, nem segíti a szegényebbeket, az bár egy ideig még hívőnek tartja magát, de mivel nem gyakorolja azt, a hit lassan kikopik az életéből. A hit nem olyan ugyanis, mint az úszás, vagy a kerékpározás, amelyet azt mondják, nem lehet elfelejteni. A hitét, ha nem gyakorolja az ember, akkor előbb-utóbb elfelejti, elveszíti, és már nincsen köze hozzá – fogalmazott az érsek.
Ternyák Csaba azt mondta, ahhoz, hogy Szent István méltó és igazi örökösei lehessünk, hogy hitünket meg tudjuk őrizni, nem elég hallgatni, nem elég igaznak tartani, életté is kell váltanunk az evangéliumot. Ezt olvassuk Jakab levelében A tanítást váltsátok tettekre. Ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Mozart csodálatos koronázási miséje, amelyet művészeink és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem jóvoltából ma imádságos lélekkel meghallgathatunk nemcsak gyönyörködtet, nemcsak feltölti a lelkünket, hanem Isten jelenlétébe helyez, és jó tettekre inspirál. Akkor vagyunk István király igazi örökösei, ha megfogadjuk intelmeit, amelyeket fiához intézett, és első intelme éppen a katolikus hit megőrzéséről szól. Katolikus hitünk az ő legnagyobb öröksége. Azt írja Imrének, ha valamikor uralmad alatt akadnának olyanok, akik a Szentháromságot megosztani, vagy kisebbíteni próbálják, tudd meg, az eretnekség fejének szolgái azok, és nem a szent egyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd, hogy magad is ellenségnek és bosszulónak ne mutatkozz, mert az efféle emberek a szent egyház népét, nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy ez ne történjék meg, arra különös gondod legyen.
A történelem tanúsága szerint – hívta fel a figyelmet Ternyák érsek –, Szent István műve kiállta az idők próbáját. Igaz ugyan, hogy halála után egy időre ismét erőre kapott a pogányság, és a régi rendszer hívei el akarták törölni életművét. A szentegyház népét nyomorultul megrontották és szétszórják – írja az intelmekben. Azóta hányszor és hányszor megismétlődik ugyanez. Volt azonban, van azonban mindig egy szent maradék, amely hűséges marad az örökséghez és a Boldogasszony tiszteletéhez. A századok folyamán ugyanis nemcsak a külső ellenség, német, tatár, török, osztrák vagy orosz jelentett veszélyt, hanem a pogányság is, újra és újra, legkülönbözőbb formákban felütötte a fejét. Volt, amikor a régi pogányság tisztelői tértek vissza, volt, amikor az új pogányság fenyegette az ő örökségét. A fogyasztói szemlélet, a hedonizmus és az ősi pogányság szelleme.
Nekünk is szólnak Szent István intelmei. Legyünk óvatosak és éberek. A hit kérdésében nem köthetünk semmiféle kompromisszumot, nem szolgálhatunk két úrnak. Nem lehetünk egyszerre keresztények és pogányok is. Nem elégedhetünk meg azzal sem, hogy a magunk módján vallásosak legyünk. Maradjunk hűségesek, István király valódi örökségéhez, romlatlan katolikus hitünkhöz. Szent István arra tanít, hogy a hitünk akkor tiszta, ha azt a pápával egységben lévő püspökök és papok vezetésével éljük meg – emelte ki a főpásztor.
Kedves testvérek, láthatjuk végül – mondta az érsek –, hogy az evangéliumi okos és ostoba ember példázata, sokkal aktuálisabb, mint gondolnánk. Nem élhetünk tovább úgy, mint a régi ember, aki rabszolgája, önző egyéni vágyainak, az élvezetek, a birtoklás és a siker hajszolásának, hanem mint új ember, aki hasonlóvá válik Krisztushoz, és megnyílik mások felé, úgy, hogy Isten iránti szeretetből odaajándékozza önmagát.
Szent II. János Pál pápa így fogalmazott a Hősök terén annak idején: ez Jézus stílusa, aki kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ez Szent István életstílusa is, amelyet örökségként hagyott rátok. Az Isten és a felebarát iránti konkrét szeretet nem elégszik meg néhány jó cselekedettel, hanem kötelességének érzi, hogy nagylelkű szolgálattá alakítsa át egész életét. Az ilyen szeretet megújítja a családot. A szülők kölcsönösen egymásnak adják magukat, együtt pedig odaajándékozzák magukat gyermekeiknek, és ezáltal a családjukat az isteni terv szerint formálják. Az ilyen szeretet megújítja a munkát, a közjó előmozdítása érdekében vállalt tevékenységgé és szolgálattá teszi azt. Végül megújítja a társadalmat. Emberibbé az isteni tervhez méltóvá teszi. Kedves testvéreim, a szent pápa arra tanított, hogy a hit egyáltalán nem elméleti kérdés, hanem nagyon is gyakorlati. Valójában arról van szó, hogy hogyan élünk úgy, mintha Isten nem is létezne, vagy pedig abban a hitben, annak tudatában, hogy van Isten az égben, és egyszer tetteinkről számot kell adnunk, hogy elnyerhessük a megígért jutalmat. Ehhez kérjük a Nagyboldogasszony anyai oltalmát, Szent István király, Boldog Gizella és Szent Imre herceg, valamint az összes magyar szent és boldog közbenjárását, hogy esedezzenek értünk, és kérjék az egek urát, hogy példájukon felbuzdulva nyomukban járjunk, és mindhalálig kitartsunk őseink szent hitében – mondta Ternyák Csaba egri érsek.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
