A kiváló festő, Galambos Tamás örömmel mesélt portálunknak egri kötödéséről, itt kialakult kapcsolatairól, művészetéről és életútjáról. Interjú.
– 85 év, Isten éltesse! Meséljen kérem egri kötődéséről.
– Eger és Hevesi táj tett engem emberré és festővé. Számomra ez a vidék a kezdet és a vég. Apai felmenőim a boldogházi Kiss család tagjai évszázadok óta jelen vannak ezen a tájon, amit Palócföldnek is nevezünk. Anyai nagyapám Kollmann János ugyan csak a 20. század elején költözött Egerbe, de a városért sokat tevő, megbecsült iparfejlesztő személyiségként és szőlőbirtokosként tartották számon. Több érdekeltsége és tisztsége mellett fertálymester is volt, egyenes gerinccel élte túl az államosítást, sosem vesztette el élet és ember szeretetét. Nevelőapám -aki később a nevére vett- dr. Galambos János gyógyszerész-jogtanácsos szintén megbecsült ember volt Egerben. A család és életem legmeghatározóbb élményei tehát Egerhez kötnek, ahol tizenhat éves koromig folyamatosan éltem és nyolcvan esztendős koromig pedig a nyári hónapokat töltöttem. Itt kezdtem a strandon négy-öt éves gyerekként rajzolni a család barátainak, Kálnoky László költőnek, Batthyány Gyula festőnek és Fehérvári Géza orientalistának a bátoritására. Majd rövidesen Bánóczy Adrienne rajzszakkörébe kerültem és tizenhárom évesen megnyertem a Képzőművészeti Gimnázium által rendezett országos rajzversenyt idős egri nagyanyám portréjával. Akkor a képeimet Egerben is kiállították az úttörő házban, bár a pártbizottság rögtön levetette a képeket, mondván, hogy kapitalista ivadék vagyok… Ezzel párhuzamosan viszont birkózni kezdtem a legendás Kun István edzőnél, ahol életre szóló leckéket kaptam és az önbizalmamat is teljesen visszanyertem. Mindeközben az időm nagyrészét -ha tehettem- pedig a strandon töltöttem úszó és vízipólós barátaimmal, mivel nővérem is válogatott úszó volt. De említhetem még Ringelhann Györgyöt, akivel szintén családi kapcsolatban álltunk és nagyon szerettem. Egertől egyébként pestre költözésem után sem szakadtam el, minden nyarat itt töltöttem, öt kiállításom volt a városban, legutóbb tavaly Sárközy Marianne fotós barátunk szervezésében a Perce galériában, ott örömmel tapasztaltam, hogy sok fiatal is érdeklődik a munkáim iránt.
– A művészetét hogyan ismertetné röviden?
– Naiv ember vagyok, de nem vagyok naiv festő-hiszek az emberi jóságban, de tisztában vagyok a jelenlévő rosszal is. Önálló jellegzetes stílust és formanyelvet teremtettem, nem csatlakoztam egyetlen divatos stílusirányzathoz se. Se a szocreál se az absztrakt törekvéseket nem szolgáltam ki se a politikát. Lelki rokonaimnak többek közt, Balázs Jánost, Szabó Vladimirt, Román Györgyöt, Gross Arnoldot, Berki Violát, Schéner Mihályt, Würtz Ádámot, Gyulai Líviuszt, Rékassy Csabát vagy a bábos Kemény Henriket tartottam.
– Mi ad témát?
– A természet és társadalom jelenségei a kereszténység és más tradíciók, mitológiák éppúgy foglalkoztattak, mint a mindennapi élet történései vagy a magyarság sorskérdései, vagy a gyermekjátékok. Az Életműkiállításom április 30-án nyílik a Dobó István Vármúzeumhoz tartozó Ziffer Sándor galériában H. Szilasi Ágota főmuzeológus asszony szakmai irányításával. Nagy öröm számomra, hogy a múzeum vezetése és Nyitrai Zsolt képviselő úr felkarolta ezt a tervet és nyolcvanhatodik évembe lépvén így térhetek vissza ismét Egerbe. Terveim már ebben a korban nem nagyon vannak, de mindenesetre annak örülnék a legjobban, ha életművem véglegesen Egerbe kerülne.
Galambos Tamás
Az 1939-ben született, idén nyolcvanöt esztendős Galambos Tamás festőművész, kortárs figurális festészetünk összetéveszthetetlen stílusú, nemzetközi hírű képviselője. Az egyik legtöbbet közölt kortárs magyar festőművész. Aprólékosan kidolgozott színpompás formanyelvével, természeti- társadalmi-politikai témákat feszegető alkotásaival önálló világot képvisel a hazai művészeti életben. Képei messziről nézve idillikusak, ám közelebb lépve emberi és történelmi drámák olvashatók ki belőlük. Az elgondolkodtató motívumok, felnagyított részletek és őszinte véleményformálás festője. Úgy gondolja, hogy ecsettel a kézben sem szabad hallgatni: a művésznek kritikát kell
megfogalmaznia, reagálnia kell a világ történéseire, múltunk megrázó eseményeire, sőt politikai fordulataira is-természetesen a művészet nyelvén. Művészetére hatással volt az ikon festészet, a reneszánsz táblaképfestészet, valamint a magyar népművészet. Stílusát a pop-arttal és a naiv festészettel egyaránt rokonítják, a Szabó Vladimir, Román György, Kondor Béla, Berki Viola, Gross Arnold, Gyulai Líviusz, Würtz Ádám, Rékassy Csaba nevével is fémjelzett „mágikus realista” alkotók egyik utolsó képviselőjeként. Ezek a mesterek a szocializmus szürke hétköznapjaival szemben egy álomvilágot, mítoszok és mesék világából szőtt alternatív valóságot teremtettek.
Galambos Tamás művészi hitvallása szerint „a festés a fikció és a realizmus ötvözete, a mese segítségével pedig érthetően lehet beszélni a jelenről és a múltról.” Talán az 1968-as prágai szovjet bevonulás emlékére festett Agyaggalamblövők és az 1976-os Szmog című gázálarcos Krisztust ábrázoló ikonikus alkotásai fejezik ki leginkább világképét. A Galambos- képeken megidézett hangyák, sáskák és lepkék, a gyíkok, a kaméleonok a portrészerűen megjelenített baglyok, a bibliai alakok, a diktátorok és a katonák, a mutatványosok, a bábjátékosok és az építmények, a tájak túlfokozott dekorativitása, tündökletessé, gyanúsan tetszetőssé érlelt szépsége furcsa ambivalens befogadói érzetek élesztője-írja munkásságának avatott ismerője Wehner Tibor művészettörténész.
Képeit, illusztrációit világszerte ismerik és olyan neves kiadók közlik rendszeresen, mint az Oxford University Press, L’Harmattan vagy a Penguin. Így került Galambos kép egy több millió példányban terjesztett Márquez-regény címoldalára is. Az 1981-es Nyár című képet 2017-ben a londoni Sotheby’s aukciósház árverezte el, mint a legtöbbet publikált kortárs magyar festményt. A természetbe olvadó női aktot az Eger környéki dombság ihlette.
A művész régi Heves megyei családból származik, ám 1947-ben a családtagok teljes vagyonát államosították, osztályidegennek nyilvánították őket. Ennek ellenére gyermekkora boldogan telt Egerben, általános iskolai tanulmányait a Líceumban végezte. Miközben versenyszerűen birkózott Kun István edzőnél, a festészet alapjait Bánóczy Adrienne egri rajzszakkörében szerezte meg. Tizenhárom évesen megnyerte a budapesti Képző és Iparművészeti Gimnázium országos rajzversenyét, képeit már ekkor kiállították. Középiskolai tanulmányait 1954 és1958 között már Budapesten folytatta, mestere Sebestény Ferenc volt a Képzőművészeti Gimnáziumban. Meghatározó élményét, az 1956-os forradalmat is gimnáziumi társaival együtt élte át. A Képzőművészeti Főiskolát 1959 és 1963 között Barcsay Jenő és Hincz Gyula osztályában végezte, pályakezdését Bernáth Aurél is támogatta.
Már 1960-ban önálló kiállítása volt a Képzőművészeti Főiskolán, azonban az uralkodó szocialista realizmus elveit tagadva néhány diáktársához csatlakozott és Molnár Sándor festő műtermében önképző tevékenységbe kezdtek. A Hamvas Béla szellemiségében alakult csoportra ma Zuglói Kör néven hivatkozik a művészettörténet. Tagjai többek között Deim Pál, Nádler István, Bak Imre, Hortobágyi Endre, voltak. Tevékenységüket nem nézte jó szemmel a korabeli kultúrpolitika, számos kiállításukat betiltották, műveiket kizsűrizték. Galambos csak a 70-es évektől kezdve kialakult meseszerű -a hivatalos kultúrpolitika által „gyermekinek” bélyegzett -látásmódja miatt került át fokozatosan a Tiltott kategóriából a Tűrt -be. A 80-as évektől fogva már külföldre, saját megnyitóira is kiutazhatott néhányszor.
Közel száz egyéni kiállítása volt Európában, Ázsiában, Észak és Dél- Amerikában. Többek között Helsinkiben 1964-ben, Budapesten a Mednyánszky Teremben 1966-ban, Torinóban, Firenzében, Milánóban 1968-ban, Hamburgban 1976-ban, Tokióban és Párizsban 1978-ban, Athénban 1979-ben, Caracasban 1982-ben, Los Angelesben 1984-ben, Chicagóban 1988-ban, Toyamában 1991-ben, Münchenben 1992-ben, Morges-ben 1993-ban, Zug-ban 1995-ben, mutatkozott be. Ljubljanában 2021-ben volt nagy nyilvánosságot kapott tárlata. Egerben a Rudnay Galériában 1988-ban, a Művészetek Házában 2003-ban, a Templom Galériában 2014-ben állított ki. Tagja a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének, a Magyar Festők Társaságának, a Mednyánszky Társaságnak, az Új Gresham Körnek. Tanított a Zebegényi Szőnyi István Szabadiskolában. Életéről, munkáságáról több dokumentumfilm is készült.
Szakmai díjai: 1975, 1981 Prix Suisse de la Peinture Naive, Morges, Svájc; 1980 Országos Tájképfestészeti Biennálé, Hatvan; 1980 Kohán György-emlékérem; 1981 Szegedi Nyári Tárlat díja, Szeged; 1981 Tabor Trebnje, aranyérem, Jugoszlávia; 1982 Nívódíj a Csók István Galériában rendezett kiállításért; 1984 Honvédelmi Kiállítás, a Művelődésügyi Minisztérium díja; 1984 Szegedi Nyári Tárlat nagydíja, Szeged; 1984 International Art Competition, Los Angeles; 1987 Honvédelmi Kiállítás, festészeti díj; 1987 Szolnoki Képzőművészeti Triennálé, festészeti nagydíj, Szolnok; 1988 Collection de la Ville de Paris, Halle Saint Pierre, Párizs; 1988 Munkácsy-díj; 1988 Iskola Galéria Festészeti Biennálé, Fesztiváldíj, Budapest; 1988 Szegedi Nyári Tárlat díja, Szeged; 1991 Szolnoki Biennálé, Szolnok; 1992 Szegedi Nyári Tárlat fődíja, Szeged; 1993 Henry Rousseu-díj, Ligabve e altri -díj, Palazzo Vecchio, Firenze; 1998 VI. Kortárs Képzőművészeti Tárlat, A Magyar Fejlesztési Bank díja, Budapest; 2003 XXXIII. Alföldi Tárlat, A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fődíja, Békéscsaba; 2004 X. Táblaképfestészeti Biennálé, A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fődíja, Szeged. 2006 Klebelsberg-díj.
Művei jelen vannak köz és magán gyűjteményekben: Magyar Nemzeti Galéria; Hadtörténeti Múzeum; Dunaszerdahely, Kortárs Magyar Galéria; Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum; Miskolc, Herman Ottó Múzeum; Pécs, Janus Pannonius Múzeum; Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Nizza- Musée Anatole Jakovsky; Toyama- Nishida Museum; Szölke gyűjtemény; László gyűjtemény; Kövesdy gyűjtemény; Merics gyűjtemény; Völgyi-Skonda gyűjtemény; Kopcsik gyűjtemény.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
