Ahogyan azt a „szakirodalom” írja, a tejivók létrejötte a szocializmus válasza volt a sörözőre és a borozóra. Ezek a helyek kezdetben a pihenni vágyó polgári közönségnek szóltak, de az alacsonyabb osztályokból is szívesen látogatták őket. Egerben a Széchenyi utcában üzemelt egy legendás tejivó, amely szinte minden, legalább 35 évnél idősebb egriben hagyott valamiféle emléket.
Egy vasárnapi családi ebéd sok ilyen emléket tud felszínre hozni az ember életéből. Ki ne emlékezne a felnőtt korosztályból Eger ikonikus tejivójára, amely a Széchenyi utcában várta a munkába igyekvőket, vagy az onnan hazatérőket, a fiatalokat, és mindenkit, aki imádta a tejet és az abból készült finomságokat. Igazi közösségi tér volt, ahol szinte mindig találkoztunk valamelyik ismerősünkkel, akivel megvitathattuk az aktuális problémáinkat, ha máshogyan nem, akkor a folyton jellemző sorbanállás közben.
Az első tejivók már a 19-20. század fordulóján megnyíltak az országban. Az első ilyen üzletek a fővárosban létesültek, ahol elsősorban tejet, tejes italokat, másodsorban üdítőt, harmadsorban pedig péksüteményeket árusítottak. A friss kimért tej, a tejeskávé, a karamellás tej, az aludttej, a kakaó és az isteni krémtúrók mellett a kalácsok és egyéb péksütemények természetesen az egri, Széchenyi utcai tejivóban is megtalálhatóak voltak.
Ha az ember egy pillanatra behunyja a szemét és képzeletben visszautazik az időben pár évtizedet, akkor a mai napig érezheti szájában a friss tej és fonott kalács harmonikusan keveredő ízét, miközben láthatja maga körül a sürgő-forgó eladókat és a folyton jelenlévő sokaságot. A tejivóba egyszerűen trendi volt betérni. Nagyjából úgy, mint manapság a két sarokkal odébb megtalálható „Mekibe”.
A tejivókba kezdetben jellemzően a nép egyszerű gyermeke járt: varrólányok, iparoslegények, kifutófiúk – tehát azok, akik egyébként a kávéméréseket is látogatták. A kínálat nekik megfelelő volt, mert kifejezetten olcsón lehetett tartalmasat enni és inni.
A kávémérés és a tejivó között a különbség egyébként egyrészt az volt, hogy az előbbiben többféle kávét is lehetett kapni.
A tejivó, ami gyakorlatilag a rendszerrel együtt halt ki, jó dolog volt, mert együtt volt a tejtermék és a pékárú, és általában friss árukat is árultak. Ma jobbára a pékségek állnak helyt a tejivók helyett, ahol az esetek többségében szintén árulnak tejterméket, bár itt leginkább a pékárun van a hangsúly.
Minden másra pedig ott a kellemes nosztalgia.
Fotók: Fortepan
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
