Négyszer a világ legjobb játékvezetőjének választott Puhl Sándor emlékére avattak domborművet – videó

Az 1994-ben világbajnoki döntőt vezető, négyszer a világ legjobb játékvezetőjének választott Puhl Sándor a napokban lett volna 70 esztendős, és július 17-én volt 31 éve annak, hogy a brazil-olasz világbajnoki döntőt vezette. Ebből az alkalomból avattak bronz domborművet Puhl Sándor emlékére csütörtökön az Uránia mozi épületén.

A sportember négy éve hunyt el. Emléktábláját Rostás Bea Piros szobrászművész készítette el. Az ünnepség előtt barátai, ismerősei emlékeztek meg egy videón a játékvezetőről, majd Berzi Sándor, az MLSZ korábbi főtitkára osztotta meg gondolatait:

Olyan magasságokat ért el, amelyet rajta kívül talált csak az aranycsapat, és az aranylabdás Albert Flórián ért el. Mint kisfiú, ahogy elmondta, ő is futballista szeretett volna lenni. Az ő korában azt hiszem, hogy ez általában jellemezte a fiúkat. Sajnálatosan térdsérülése megakadályozta ember, pedig arról álmodott, hogy egyszer majd a Népstadionban a válogatott játékosaként viszi győzelemre a nemzeti színeket. Szerencsére édesanyja sugallatára a játékvezetés felé fordult. Levizsgázott, majd 1970-ben első mérkőzését Mezőkövesddel vezette le. 8 év kemény munka után nyolc évvel később már az országos keret tagja lett, NB III-as, NB II-es mérkőzéseket vezetett, majd 1984-ben bemutatkozott az NB I-ben is, ahol ahogy hallottuk, 225 mérkőzést vezetett.

Vagner Ákos, Eger polgármestere méltatásában elmondta, sokaknak mutatott példát Puhl Sándor azzal, hogy a falusi pályáktól a nagy stadionokig jutott, mégis tudta, honnan indult.

Egy nagybetűs ember előtt tisztelgünk ma, aki a világ legnagyobb stadionjaiban fújta a sípot, de mindig tudta, honnan indul. Puhl Sándorra sokan egy kiváló sportemberként gondolnak, de mi egriek barátként, példaképként is őrizzük emlékét. Sándor nem volt hangos, nem kereste a rivaldafényt sem, a világ azonban mégis rátalált. 1994. július 17-én, amikor ő vezette a világbajnoki döntőt, milliók figyelték mozdulatait, mégis tudta, ő Egerből indult, és ezek a gyökerek adták a tartást, az erőt, a hitet ahhoz, hogy a világ tetején is megőrizze önmagában azt a szerény srácot, aki volt. Tisztesség, higgadtság, szakértelem. Ezek voltak az ő eszközei. Sikereit talán annak is köszönheti, hogy őszintén, méltósággal, következetesen élte az életét. Ez a dombormű, amelyet mostantól ezt a falat díszíti, nem csak művészi alkotás, hanem egy város szeretetét is jelképezi

-fogalmazott.

Az alkotás folyamatába is betekinthettek az érdeklődők az alkotó Rostás Bea Piros műhelyében. Majd leleplezték a domborművet.

Nagyon megtisztelő volt a felkérés. Elsősorban a Dr. Ringelhann Györgyről készült domborművemnek köszönhettem, hogy megtalált ez a felkérés engem, mert ugye én általában köveket faragtam a világban, és nagyon sokan nem tudják, hogy én nyilván szobrászként ezt is megtanultam, úgyhogy ezt is meg tudom oldani, de ez mindig egy nagyon kockázatos feladat, mert ugye főleg úgy, hogyha az embert nagyon sokan ismerték, hogy felismerik-e, így ismerik-e, főleg ugye a családtagokkal találkozni, az mindig egy nagyon szívdobogtató érzés, de szerencsére a testvére jött el hozzám, és rögtön sírva is fakadt, ami számomra azt jelentette, hogy akkor benne van a lelke is a Puhl Sándornak

mondta Rostás Bea Piros. Hozzátette:

Az alkotói folyamat maga, az elég rövidített volt, tehát nagyjából két hetem volt, ami öt intenzív éjjelt jelentett, de mindenesetre a bronz öntése az, ami sokáig tart, mert ez egy nagyon komplikált munka, egy hónapos munka az öntödének, az, hogy ezt most így lássuk kiöntve, cizellálva, patinázva. Nekem ugye az volt a szerencsém, hogy a férjem is művész, és ő adta a karját hozzá, hogy a kart meg tudjam mintázni élethűen, illetve ő volt, aki ott volt velem végig és kritikusan volt a munkámban.

Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!