Egriek is indultak az augusztus 9-én, szombaton rendezett Balaton-átúszáson, egyikükkel interjút is készítettünk. Cikkünkben „alanyunk”, Ádám részletesen mesélt az élményekről. Neki ez volt az első átúszása. Interjú.
A városi sajtó, média világából ismerjük Debnár Ádámot, ez nem titok. Így viszont kézenfekvő volt, hogy megkérjük, meséljen az élményeiről. Szombaton rendezték meg a 43. Lidl Balaton-átúszást, ez volt az első, amelyen újságíró kollégánk megmérettette magát.
– Milyen élményekkel gazdagodtál a sportprogramon?
– Alapvetően pozitív benyomást hozott az egész esemény. A szervezők előtt le a kalappal, látszik, hogy itt már minden rutinból történik. A rajtnál frissítővel készültek, naptejjel, a csomagokat le lehetett adni, hogy átvigyék a túloldalra, a cél után tehát már minden cucca ott várta az embert.
– Révfülöp a rajthely az északi parton és Balatonboglár a cél a délin.
– Igen. A kettő között 5200 méter az a távolság, amit le kell úszni. Medencében készültem, úsztam én 6 km-t is, de az teljesen más, mint élővízben.
Végülis jó időeredmény az az 1 óra 49 perc, amivel célba értem. Rosszabbra számítottam menet közben.
– „Gödörből indultál”, amikor a Balaton-átúszáshoz hasonló célokat tűztél ki.
– Igen, ezért is volt annyi a célom, hogy 2 órás időlimiten belül teljesítsem az úszást. 2024 telének végén volt egy síbalesetem, töréssel, szalagszakadással, négyből három sérült végtaggal, gipsszel, rögzítőkkel, hasba szurival, szóval mindennel, ami ezzel jár. Ehhez képest összességében jónak ítélem a mostani összképet, büszke is vagyok rá, de ugyanakkor lehetett volna jobb is.
– Miben lehetett volna javulni?
– Nem volt tapasztalatom élővízben. A Balaton közepén a hidegáramlatok egészen meglepőek tudnak lenni hirtelen, miközben a déli part közelében már igazi „beach feeling” uralkodott. Meg kell tanulni átláthatatlan tóvízben úszni, hiszen tartani kell az irányt, figyelni kell a többi úszóra is, úgyhogy egészen máshogy kell kiemelni a fejet levegővételnél. Ezt most érzem is, a jobb vállamat azért megerőltettem, de nem baj, majd elmúlik az uszodában… A táv első felén nem figyeltem, hogy mennyinél is járok, a vége felé kapcsoltam, és szerintem kevésbé kellett volna kímélnem magam, jóval korábban is erősebb tempózásra válthattam volna.
– Jövőre ügyesebben?
– Az attól függ, hogy a munka mellett lesz-e lehetőségem elindulni. Idén ugye július utolsó szombatjáról halasztották az időjárás miatt előbb egy, aztán végül két héttel a programot, a következő szombaton már nem tudtam volna leutazni. Azért megcélzom a jövő évet, mert
szeretnék javítani az időeredményen, és akkor majd én is jól megráncigálom az „Egyéni csúcsot úsztam” kolompot,
amely ott volt a célban.
– Sikerült és ez a lényeg elsőre, nem?
– De igen. És megtapasztalni milyen élmény is ez. A segítőkészség a szervezők részéről a rajtnál, a dicsérő szavak a célban, az ajándék víz, tea, alma, csoki, szőlőcukor, péksütemény, jégkrém – amit csak azért sorolok, mert ez a sok-sok apróság is olyan gesztusok, amelyekkel igazán nagyot kedveskedtek nekünk az esemény munkatársai. És persze egy hajójegy: a Siófok katamarán vitt vissza minket Révfülöpre.
– Sőt, maradandó emlékek is jutottak.
– Igen, ajándék pólót kaptunk, illetve egy szép érmet, amelybe bele lehetett gravíroztatni a nevet és a hivatalos időeredményt. A pólót szépen összehajtva elteszem emlékbe, az érem pedig az állólámpára akasztva marad mindennapi látványnak, sűrűn ránézek majd. Jövőre majd indulás előtt leolvasom újra a gravírozást is, hogy lássam az időt, minél is kell jobbat úszni…
(Nyitókép: a 43. Lidl Balaton-átúszás résztvevői Révfülöpnél 2025. augusztus 9-én. MTI/Krizsán Csaba)
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
