Kevés olyan szó maradt meg a régi egri szőlőműves nyelvből, amely ennyire hangulatosan idézi meg a múltat, mint a „Terézszedés”. Ezt a kifejezést főként Eger környékén és a Mátraalja szőlőtermő vidékein használták, és szorosan kötődik Teréz napjához, október 15-éhez.
Mit is jelentett pontosan?
A „terézszedés” a szüret utolsó szakaszát jelentette – amikor már csak a tőkén maradt néhány fürtöt szedték le. A régiek úgy tartották:
„Teréz napjára be kell fejezni a szedést, jön a Terézszedés!”
Ez az időszak már nem a nehéz munka, hanem inkább a szüret búcsúja volt. A gazdák, asszonyok, gyerekek közösen járták végig a sorokat, leszedték a „végit”, vagyis a maradékot, közben daloltak, tréfálkoztak – az egésznek ünnepi, derűs hangulata volt.
Népi hiedelmek és időjárás
A Teréz naphoz időjárási megfigyelések is kötődtek. Azt mondták:
„Teréz elviszi a meleget, hozza a hideget.”
„Teréz nap után már nem szedünk szőlőt, mert elviszi a mustot a dér.”
Vagyis Teréz nap táján rendszerint lehűlt az idő, megjelentek az első dércsípések, ezért igyekeztek addigra mindent befejezni a hegyen.
Egerben már ünnep volt
A Terézszedés Egerben és a környékbeli falvakban – mint Ostoros, Demjén, Egerszalók – kis szüreti búcsúvá nőtte ki magát. A szőlőhegyeken ilyenkor szólt a muzsika, előkerültek a boros kancsók, rotyogott a bogrács, és táncra perdültek az emberek. A „terézszedés” tehát már nem csak a munka végét, hanem az összetartozás és a hála ünnepét is jelentette.
Ma már ritkán halljuk ezt a szót, de a Terézszedés szép emlékként őrzi az egri szőlőművesek bölcsességét és életörömét – azt az időt, amikor a munka végét mindig ünneppel zárták.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
