A Magyar Nemzet sorozatában eddig bemutatta azt a hátországot, amely Gyurcsány Ferencnek lehetővé tette, hogy a nagypolitikában is villámkarriert fusson be. Az Eger Hírek ismertetésében beszámolt arról, milyen volt KISZ-es múltjában gyökerező kapcsolatrendszere, hálózatépítő rutinja, a vagyonából eredő pénzügyi függetlensége, valamint egy, a titkosszolgálatokból összeállt háttércsapata. Gyurcsány fel is használta mindezt, és megszerezte a miniszterelnöki széket. A mostani részben a 2006-os választási győzelem és a 2009-es bukás közötti időszakot mutatjuk be: a máig sokkoló őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését és az annak nyomán kialakult tüntetésekre adott diktatúrákra jellemző rendőrterrort.
A 2006-os választási győzelem után, de még a kormányalakítás előtt az MSZP-frakció zárt ülést tartott a balatonőszödi kormányüdülőben. Eleinte győzelmi hangulat uralkodott, majd Gyurcsány Ferenc emelkedett szólásra, hogy elmondja programbeszédét, százmilliárdos nagyságrendű költségvetési kiigazítást sürgetve még az önkormányzati választások előtt. A hatás drámai volt. Sok frakciótag számára ekkor vált világossá, milyen is az ország valós gazdasági helyzete. Mivel népszerűségvesztéstől tartottak, főként a vidéki polgármesterek részéről ellenállás fogalmazódott meg. Emiatt Gyurcsány bedobott néhány italt, majd 25 percben reagált az elhangzottakra. Ez a felszólalás híresült el később „őszödi beszéd” néven. Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára még aznap felhívta a Népszabadság főszerkesztőjét azzal, hogy „a főnök nagyon jó beszédet mondott”. A lap le is közölte volna az elmondottakat, ám aztán hiába várták, Gál mégsem jelentkezett. Ehelyett a szöveget Gál legépeltette. Elolvasása után azonban úgy döntött, megtiltja, hogy azt a pártvezetőkön kívül más is olvashassa
Azt hitték, ez csak paródia
A 168 Óra korabeli cikke szerint Gyurcsány beszédének azonnal híre ment, a Gál által legépeltetett változatot többen olvasták a legbelső körön kívül is, sőt alig egy hónappal később a beszéd néhány rövid, összevágott részletét informatikusok és hekkerek e-mailben küldözgették egymás között. Akkor még fel sem merült bennük, hogy a szöveg eredeti lehet, azt gondolták, hanganalizáló szoftverrel készült paródiát hallanak.
A kampányban tett ígéretek beváltása helyett a választók megszorításokat kaptak a második Gyurcsány-kormánytól: több hullámban növelték a rezsidíjakat – a gáz árát első körben harminc százalékkal –, emelték az adókat, egyebek mellett bevezették a húszszázalékos kamatadót, 15-ről 25 százalékra emelték a kisvállalkozókat terhelő adókat, megszüntették a lakáshitel után járó adókedvezményt és ingatlanadót is terveztek. Többek szerint a szocialisták ekkor szűntek meg váltópártnak lenni, és indultak el a közepes, majd kis párttá olvadás útján. Népszerűségük – és vele együtt Gyurcsányé is – zuhanórepülésbe kezdett. Az amúgy is feszült helyzet akkor robbant be igazán, amikor 2006. szeptember 17-én – írja a lap – vasárnap ismeretlenek CD-n eljuttatták Gyurcsány balatonőszödi záróbeszédének részleteit a sajtóhoz, és egy ország tudta meg magától a miniszterelnöktől: „Elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon.”
Részletek az őszödi beszédből
Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokba titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük.
Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.
Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.
És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azontúl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit.
Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük.
Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.
Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort…
Szemkilövetés, véresre vert tüntetők
Nem túlzás azt állítani, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése és az azt követő események sokkolták Magyarországot. Ennek hatásai máig érezhetők. Budapesten és több vidéki városban tüntetéssorozat kezdődött, a tiltakozók, köztük közéleti személyiségek, magyar és külföldi politikusok Gyurcsány távozását követelték. Másnap a békés demonstrálókból kivált erőszakos csoportok megostromolták a Magyar Televízió épületét. Azon az éjszakán több mint száz rendőr és ötven tüntető sérült meg.
A Fidesz illegitimnek nevezte a hazugsággal hatalomra került miniszterelnököt, a közelgő önkormányzati választást pedig a Gyurcsányról szóló népszavazásnak minősítette. Az október 1-i helyhatósági választásokon a Fidesz jelentős győzelmet aratott: Budapest nem, de a legtöbb település ellenzéki irányítás alá került. A voksolás előestéjén Orbán Viktor 72 órás ultimátumot adott a kormányfőnek a távozásra. Gyurcsány azonban nem mondott le, helyette ezúttal is taktikázásba kezdett: bizalmi szavazást kért maga ellen az Országgyűlésben, amelynek során az MSZP-s és SZDSZ-es képviselők egyhangúlag kiálltak mellette.
Október 23-án, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján a fővárosban számos helyen demonstrációt szerveztek a hatalom ellen. Utóbbi képviselői a tiltakozó tömeget csőcseléknek, a megmozdulásokat zavargásnak nevezték. A rendőrök parancsot kaptak a kemény fellépésre.
Hajnalban a rendőrség kiürítette a Parlament előtti Kossuth teret, az ott tüntetőket kiszorították a területről. Magyarázatul azt közölték, hogy a napközben zajló állami ünnepségre érkezők biztonságát kívánják ezzel a lépéssel biztosítani. Tüntettek a Bazilikánál, ahonnan a rendőrök a tiltakozókat a Corvin közhöz terelték, s a nagyjából hétezer fős tömeg kiszorult a Nagykörútra, megbénítva az autós forgalmat. Onnan az Astoriára, majd a Deák térre vonultak a tiltakozók. A Bajcsy-Zsilinszky úton a tüntetők és a rendőrök összecsaptak.
Ekkor a demonstrálók torlaszként az útra tolták a Városháza parkban kiállított korabeli 1956-os járműveket, köztük egy T–34-es tankot, amelyet rövid időre sikerült is beindítani. A Fidesz ez idő alatt az Astoriánál tartotta saját ünnepi tömeggyűlését. A rendőrök ugyanakkor ebbe az irányba, a Fidesz-gyűlés résztvevői felé szorították tovább a Deák tér környékéről a tüntetőket. A demonstrálók így összekeveredtek a fideszes rendezvény távozóban lévő résztvevőivel. A kora hajnalig tartó tömegoszlatás során sokan súlyosan megsérültek.
Több tüntetőt meglőttek, volt, aki ezen az éjszakán vakult meg, mert lövedék találta el a szemét, másnak a keze sérült meg, sokakat pedig nagyon megvertek.
Révész Máriuszt, a Fidesz országgyűlési képviselőjét a szemtanúk elmondása szerint a rendőrök lőtték fejbe gumilövedékkel akkor, amikor – képviselői igazolványát felmutatva – erőszakosságukért kérdőre vonta őket.
Az Index 2009. novemberi tényfeltáró riportja szerint egyes rendőri egységek kirívóan törvényellenes, sőt szadista módon avatkoztak az eseményekbe. A Blaha Söröző vendégeit éjjel a rendőrség az utcára kergette, holott semmi nem utalt arra, hogy a tüntetésekhez közük lett volna. Az utcán rendőrök sorfala fogadta a menekülő embereket, ütlegelni, rugdosni kezdték őket, gumilövedékeket lőttek ki rájuk közvetlen közelről. Az előállítottak számos visszaélésről számoltak be, melyek egyes rendőrségi fogdákban és büntetés-végrehajtási intézményekben történtek. Az október 23-i események során megsérültek száma meghaladta a 150-et. Hiába éltek több százan is panasszal bántalmazásuk miatt az ügyészségen, a sisakban, maszkban, azonosítószám nélkül oszlató rendőrök többségét nem lehetett azonosítani.
Tényfeltáró vizsgálat: 80 évre titkosítva
A rendőri túlkapásokról több jelentés is született. A Gyurcsány Ferenc felkérésére vizsgálódó, Gönczöl Katalin kriminológus, volt ombudsman vezette testület az egész politikai osztályt és egyes rendőri vezetőket nevezett meg felelősként. A Morvai Krisztina vezette civil jogászbizottság elsősorban Gyurcsányt tette felelőssé.
A második Orbán-kormány idején készült Balsai István-jelentés, valamint az Országgyűlés emberi jogi bizottsága 2010-es vizsgálata ugyancsak az akkori miniszterelnök felelősségét vetette fel. Az Országos Rendőr-főkapitányság vizsgálata úgy ítélte meg: a rendőség tevékenysége alapvetően törvényes volt, de hosszan sorolható szakszerűtlenségek és hibák történtek.
A rendőrterror áldozatai később ugyan kártérítést kaptak, de az érintett rendőri vezetők megúszták a felelősségre vonást, sőt többüket elő is léptették. Gergényi Péter akkori budapesti rendőr-főkapitány pedig – aki tagadta, hogy a rendőrök viperát, azaz rugós ólmosbotot használtak volna – néhány hétre rá Budapestért Díjat és Budapest Közbiztonságáért Emlékérmet vehetett át Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármestertől.
Az események után egy héttel összevont parlamenti bizottság hallgatta meg a rendőrség vezetőit, az igazságügyi-rendészeti és a kancelláriaminisztert. Utóbbi posztot Szilvásy György töltötte be akkor, aki nyolcvan évre titkosíttatta a bizottsági ülésekről készült jegyzőkönyveket. A második Orbán-kormány utóbb feloldotta a titkosítást, és kiderült, Szilvásy lehallgatott telefonbeszélgetések alapján azt állította: a zavargások hátterében „legális és nem legális körök” összefonódása állt. A rendőri fellépések arányosságát és szakszerűségét, a vipera és a gumilövedékek használatának indokoltságát vitatta a Társaság a Szabadságjogokért, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány, az Amnesty International és az ENSZ kínzások kivizsgálásáért felelős bizottsága is.
Hogybn szivárgott ki a beszéd?
Máig nem tudni pontosan, ki és hogyan szivárogtatta ki az őszödi beszédet, és az sem egyértelmű, ki juttatta el azt a sajtóhoz. A beszéd azért volt sokkoló hatású, mert maga a miniszterelnök, Gyurcsány vallott arról trágár stílusban, hogy milyen hatalomtechnikai játszmákkal, trükkök százaival sikerült hatalomban maradnia, eltitkolnia az ország valós gazdasági helyzetét, továbbá arról, hogy nem nagyon van ötletük arra, mit kellene tenni. Gyurcsány azt mindenesetre kinyilatkoztatta, miután nyilvánosságra került a szónoklata, miszerint „nemhogy nem hátrálok, de ezek után még határozottabban képviselem azt a politikát, amiben hiszek. Szenvedélyesen, mint eddig.”
Hiába lett ő – a közvélemény-kutatások szerint – a rendszerváltás óta eltelt időszak legnépszerűtlenebb miniszterelnöke, Gyurcsány ragaszkodott a hatalomhoz, és meg is tudta azt tartani. Az sem tántorította el, hogy nem maradt olyan társadalmi réteg, amely összességében kedvezően ítélte volna meg a kormánya tevékenységét. A balliberális értelmiség nagy részének segítségével igyekezett „igazságbeszédnek” beállítani szónoklatát.
IMF-kölcsönért cserébe megszorítás
Az MSZP–SZDSZ-koalíció eközben újabb megszorításokat vezetett be: a tandíjat, a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. A Fidesz népszavazást kezdeményezett az általuk pénzbegyűjtésnek nevezett terhek eltörléséért. A szociális népszavazás sikere minden várakozást felülmúlt, magas, több mint ötvenszázalékos részvétel mellett az urnákhoz járulók 82 százaléka igennel voksolt. Gyurcsány jelezte, a kieső díjakat nem fogják pótolni a költségvetésből, majd még ugyanebben a hónapban menesztette egészségügyi miniszterét, az SZDSZ-es Horváth Ágnest. A szabad demokraták erre válaszul visszahívták kormánytagjaikat, a koalíció felbomlott.
Ezután Gyurcsány kisebbségből kormányzott, az SZDSZ külső támogatásával. Ilyen körülmények között ütött be a krach, a 2008-as gazdasági világválság. A felelőtlen gazdaságpolitika miatt a magyar államháztartás hiánya már 2007-ben öt százalék volt. 2008 októberében Gyurcsány újabb megszorításokat jelentett be, valamint Magyarországra hívta a Nemzetközi Valutaalapot (IMF). Az IMF 300 milliárdos költségcsökkentést kért annak fejében, hogy hitelt adjon a csőd szélére sodródott országnak. Gyurcsányék pedig cserébe a kölcsönért befagyasztották a közszféra béreit, visszavonták a 13. havi bér, elkezdték lefaragni a 13. havi nyugdíjat. Decemberben 600 milliárdos, a bankokat megsegítő csomag következett, a forint mélypontra jutott az euróval szemben.
A legszűkebb bizalmi kör március 13–14-én az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tokaji szállójában gyűlt össze titkos megbeszélésre – derül ki a 168 Óra által megjelentetett, Frontsebészet című könyvből. A találkozón nemcsak a legközvetlenebb stábtagok, Ficsor Ádám kabinetfőnök, Keszthelyi András miniszterelnöki főtanácsadó, a következő évben tragikus körülmények közt elhunyt Daróczi Dávid kormányszóvivő és Gréczy Zsolt kommunikációs főtanácsadó volt jelen, hanem – Gyurcsány kérésére – egykori, a kommunikációt irányító munkatársak is: Gál J. Zoltán volt kabinetfőnök és Szigetvári Viktor. Sőt ott volt Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége is.
Kiderült, hogy nem tudnak olyan megoldást, ami egyszerre kerüli el a gazdasági csődöt és a teljes politikai vereséget. A tokaji megbeszélésen vetődött fel az a forgatókönyv, hogy Gyurcsány mondjon le a miniszterelnökségről, ám irányítson továbbra is ő a háttérből, posztját pedig vegye át egy „avatárja”. Gyurcsány végül 2009. március 21-én nyújtotta be lemondását.
A Fidesz új választásokat akart, azonban ezt az MSZP–SZDSZ-többség elutasította. Szappanoperának tűnő miniszterelnök-jelölti válogatás után végül Bajnai Gordonban, Gyurcsány régi ismerősében és korábbi miniszterében találták meg az utódot, ő lett az „avatár”, aki a 2010-es választásokig átült a miniszterelnöki székben.
Levél egy ismeretlen ismerőstől
Nem sokkal lemondása után anonim, Gyurcsány Ferencnek címzett nyílt levelet közölt a Reakció nevű online lap. A Sötétség délben címet viselő levélről azóta sem derült ki, hogy ki írta, a benne tett megállapítások egy része mindenesetre – főként ennyi idő távlatából – nemcsak figyelemreméltónak, hanem valósnak is bizonyult. A levél írója szerint ő régi szocialista, aki még a KISZ-es időkből ismeri Gyurcsányt.
Beszámolójának lényege pedig az, hogy a fékezhetetlen egójú Gyurcsány csak a hatalmat akarja, ehhez eszköznek használja az MSZP-t, addig, amíg szüksége van rá. Mindenkiről tud valami terhelőt, politikai ellenfeleivel szemben pedig akár titkosszolgálati módszerek bevetésétől sem riad vissza.
A levél nagy vihart kavart az MSZP belső köreiben. Az ügy komolyságát jelezte, hogy a párt nemzetbiztonsági kabinete is összeült, és komoly vizsgálatok indultak a szerző felderítése érdekében.
Bukás után indul a maraton…
Miniszterelnöki bukása után Gyurcsány Ferenc 85 százalékos támogatottsággal még megszerezte az MSZP pártelnökségét. Ám a megyei MSZP-elnökökkel folytatott megbeszélése után e pozíciójáról is lemondott. A 2010-es választásokon a Fidesz győzött, ekkor aratták első kétharmados győzelmüket. Az MSZP méreteset bukott, Gyurcsány mégis újra beülhetett – igaz, egyszerű képviselőként – a Parlamentbe, mert kialkudta magának a pártlista biztos befutó, negyedik helyét. Általános volt a vélekedés, hogy neki politikai értelemben vége, s a történelmi bukás után hamarosan eltűnik a süllyesztőben.
Miniszterelnök korában Gyurcsány – akinek a főzés és az amatőr bőrdíszművesség mellett a futás a hobbija – gyakran edzett a Margitszigeten, egy időben hetente egyszer futva tette meg a Szemlőhegy utcai villája és a Kossuth tér közötti, hat kilométeres távolságot, mi több, korábban a maratont is lefutotta. Pontosan tudta és tudja, hogy a politika is a hosszútávfutók, nem a sprinterek műfaja. Ezért némi bemelegítés után újabb, máig tartó hajrába kezdett.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
