„A gimnazisták rá fognak jönni, hogy az ő iskolájukban is van egy Laura”

Első regényével jelentkezett az egri kötődésű Kilián Sanna. A 14 éves korában megerőszakolt Laura történetét meséli el, hogy megmutassa: miként teheti tönkre valaki fiatalkorát 15 durva perc. A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjához (november 25-hez) kapcsolódó kiadvány bemutatóját december 8-án tartják Budapesten. Interjú.

Ha valakinek van lánya, úgy félti mint senki és semmi mást, ez egészen biztos. Ha valakit még írói vénával is megáldott a sors, akkor ebből a féltésből egy szívbe markoló, de nagyon fontos regény születhet. Az egri kötődésű, írói nevén Kilián Sannát elsőként megjelenő könyve, az „Egy képen sem voltál rajta” kapcsán kérdeztük.

– Mit jelent számodra Eger?

– 1996-ban kerültem ebbe a csodálatos városba – hiszen akkor lettem elsős a főiskolán – és 2000-ig éltem ott. Életem egyik legnehezebb döntése volt, amikor aztán elköltöztem Egerből. Kifejezetten munkaügyi okok miatt történt ez így. Persze tisztában vagyok azzal, hogy akik jártak valahova főiskolára, egyetemre, mindenki az adott várost dédelgeti a szívében. De nálam ez sokkal többet jelent, ugyanis én 2000-ben azzal költöztem el Egerből, hogy legkésőbb nyugdíjas koromtól én újra ott szeretnék élni. Úgyhogy nekem azért még erősebb a kötődésem ehhez a városhoz.

– Sőt, egri ismerőseid rendszeresen találkozhatnak is veled a városban.

– Évente kétszer-háromszor megyek Egerbe, úgyhogy igen. Mindig elmegyek ahhoz a lakáshoz, amit egyszer kinéztem magamnak. Van egy gyönyörű erkélye, és mindig arra gondolok, hogy ugyan nem tudom, hogy hány év múlva, de én vissza fogok jönni, és abban a lakásban szeretnék élni. Nem tudom, hogy miért, de ez a tervem.

– Olyan nehéz elképzelni, hogy valaki író, írónő lesz, ehhez azért különös affinitás kell.

– Hosszú volt az út. 2014-ben, egy nyári éjszakán volt egy nagyon különleges álmom. Ezután – életemben először – félálomban, hajnalban leírtam a sarokpontokat, hogy miről szólt a történet, amit a szemeim előtt láttam. És amikor reggel visszaolvastam a soraimat, akkor eszembe jutott a teljes történet, sőt több: a hangulat, a szagok. Ott volt előttem a főhősnőm arca, és arra is emlékeztem, hogyan hívják. Úgyhogy én egy komplett történetet megálmodtam, így indult.

– Ennyi lenne csupán, hogy valakiből írónő legyen?

– Nem, persze, hogy nem. Heteken keresztül „jött utánam” ez a történet, hogy úgy fogalmazzak, nem hagyott békén. És akkor azt mondtam, hogy jó, akkor leírom. Leültem és lineárisan megalkottam egy regényt. Nem voltak vázlatok, nem volt szerkesztgetés. Leültem, elkezdtem írni az elején, lett közepe és lett vége. És hát ez egy óriási meglepetés volt számomra, hogy én írtam egy regényt, egy igazi regényt, ugyanis én mindig azt gondoltam, hogy az írók, azok nem is emberek, ők nem esznek, ők nem alszanak, ők írók. Fel is tettem magamnak a kérdést, hogy hogyan is művelhetném én, az egyszerű halandó, a „sima ember” ezt a nagyszerű szakmát, hivatást. De hát akkor egyszeriben ott volt egy regény. Ezt nagyon bátortalanul néhány barátomnak odaadtam, és óriási sikere lett a körükben. Nyilván nagyon elfogultak velem kapcsolatban, hiszen barátok vagyunk, de ennél azért többet jelentett ez a sok dicséret. Amit pedig most megjelentettem, ez voltaképpen az ötödik megírt regényem, ha kronológiai sorrendben nézzük. Egyébként eddig az utolsó. 2014 és 2016 között írtam öt regényt, ezek nincsenek egymással kapcsolatban, sem tematikában, sem másban.

– Az első négy mű a fiókban marad?

– Nem szeretném. Komoly fejtörést okozott, amikor ki kellett választani, hogy melyik jelenjen meg először. Ugyanis, ha nem jól választok, akkor könnyen lehet, hogy a többi nem tud majd megjelenni. De teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt az ötödiket kell először megjelentetnem, így van szerintem a legnagyobb esélye annak, hogy a többi is majd az olvasókhoz kerülhet később.

– Egy képen sem voltál rajta – ez a címe. Mit tudhatunk a szívbe markoló történetről?

– Egy fiatal lány, Laura tíz évét mutatja be. Egy nagyon szomorú és lehetséges, hogy nagyon gyakori tíz évet mutat be. Ugyanis ez a lány, amikor a nyolcadik osztály előtti nyáron a szüleivel elment nyaralni, akkor az egyik este elment sétálni egy fiúval. A srác nem volt idegen, mert a haverjának a haverja volt, de ő lett, aki negyedóra alatt véget vetett Laura felhőtlen gyermekkorának: megtámadta és megerőszakolta. A lány remegve, rettegve, megalázva ment vissza a szülei sátrához, de ott szembesült azzal, hogy képtelen elmondani mi történt. Egyszerűen nem tudta felébreszteni az anyukáját vagy az apukáját, hogy elmondja mi történt. Képtelen volt kimondani ezeket a szavakat: megerőszakolt, fájt, bántott, kiabáltam, NEM AKARTAM.

Másnap reggel is arra kellett rádöbbennie, hogy a lelkében nem lett jobb semmi sem.

– 15 perc csupán. Mégis milyen megdöbbentő esemény. Feldolgozza ezt végül Laura?

– A regényben a 14 és 24 év közötti koráról írok. Kiderül, hogy nem csak ez a durva eset az egyetlen probléma, hanem az is, hogy nem akadt ennek a lánynak a környezetében egyetlen ember sem, aki komolyan leült volna vele, és megkérdezte volna tőle, hogy segíthet-e valamiben. A szülei egyszeriben elkezdtek neheztelni rá, hiszen az addig kitűnő lányuk nyolcadikban kis híján megbukott. Laura ösztönösen koplalni kezdett, hiszen egy olyan nő, akivel ilyen megtörtént, soha többé nem szeretne tetszeni a férfiaknak. Csontsovány lett, óriási ruhákban kezdett járni, nem voltak többé barátai. Egyetlen dolgot szeretett volna, hogy egyedül ülhessen a szobájában. Számára büntetés volt elmenni iskolába, és a szülei pedig valahogy azt gondolták, hogy egyszerűen csak tinédzser és lázadó korban van, aztán az évek során elfordultak tőle. És

ennek a lánynak a környezetében senki nem akadt, aki gondolt volna arra, hogy mi van, ha történt valami rettenetes vele, amiről képtelen beszélni.

Ami miatt nem tud aludni, ami miatt nem tud emberekkel beszélgetni. Voltaképpen ezt a tíz évet mutatom be. A végén azzal a két évvel, amit pedig egy odaadó fiú mellett tölt a főhősünk.

– Nagyon kemény sztori. Mi a célod azzal, hogy megírtad ezt a könyvet?

– Amikor a barátaim megkérdezték tőlem egy évvel ezelőtt, hogy szerintem kik fogják megvenni ezt a könyvet, akkor én azt válaszoltam, hogy valószínűleg a középkorú nők. Viszont nekem van egy álmom: hogy ne csak ők olvassák el, hanem olvassák el fiúk és férfiak, hogy megértsék, mit jelent egy nőnél, egy lánynál egy ilyen negyedóra, amin Laura keresztülment. Ami pedig számomra a legfontosabb lenne – és szerintem a fő küldetése ennek a regénynek -, hogy gimnazista korú gyerekek, fiúk, lányok olvassák el, ugyanis

rá fognak jönni, hogy az ő osztályukban, vagy az ő évfolyamukon, vagy az ő iskolájukban is van egy Laura.

És nem kinevetni kell ezeket az embereket, hanem feléjük fordulni bizalommal, szeretettel, odafigyeléssel.

Így a legnagyobb segítséget a fiataloknak tudná nyújtani ez a könyv, és nagyon remélem, hogy valahogy el fog hozzájuk jutni a híre, hogy írtam egy történetet róluk, nekik.

(Nyitókép forrása: harmonet.hu) A könyv borítója:

December 8-án mutatják be a könyvet Budapesten

November 25-e a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Ehhez a témához szorosan kapcsolódik Kilián Sanna: Egy képen sem voltál rajta című regénye, ami december elején kerül a boltokba és a webáruházakba. A könyv egy nőket, férfiakat, családokat rendkívüli mértékben érintő témáról szól: mit okoz egy 14 éves lányban, ha erőszakkal veszik el a szüzességét? – áll a kérdés a könyv sajtóközleményében.

Vannak olyanok, akik a 18. születésnapjukon válnak felnőtté. A kevésbé szerencsések negyedóra alatt, egy fiúval verekedve a tóparton. Hol találkozik a felnőttek és a gyerekek világa? Jelen esetben egy nemi erőszaknál – negyedóra és felnőttél, visszavonhatatlanul. Erről szól ez a könyv.

Olyan tíz évet mutat be a regény, amikor Laurának nem voltak tervei, egyetlen egy sem azon kívül, hogy túlélje az aznapot. Amit azon az éjszakán a tóparton átélt, beépült az agyába, és kisiklatott minden mást. Míg a vele egyidős lányok szórakozni jártak és incselkedtek a fiúkkal, ő bujkált minden és mindenki elől. Kerülte a szülei kérdéseit, amik túl hamar elmaradtak, és mindennél jobban kerülte a férfiak tekintetét.

Szól a könyv a két mindent meghatározó férfiról: az elsőt nem érdekelte, hogy Laura nemet mond, a másodikat pedig, tíz évvel később, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. De vajon olyan az igazi szerelem, szeretet, amilyennek a filmekben látjuk? Egészséges, fiatal emberek, előttük hatalmas jövővel? Vagy van másféle is? Igazi, mély és odaadó – két egészen eltérő korú ember közt? Egy olyan ember, mint Laura, másképpen szeret – nehezebben talál valakit, akiben bízhat, de ha egyszer, sok-sok idő után megszereti őt, akkor mélyen, örökké.

És szól Laura szüleiről is, akik valahogy már nem emlékeznek a kislányra, aki Laura volt kétéves korában. Mert, pont mint egy szerelem, úgy a szülői szeretet is elmúlhat. Nem maradt más a szívükben, csak neheztelés – mert Laura olyan más lett.

„Az ismerősöd ismerőse nem az ismerősöd” – Laura történetének ez az egyik fő tanulsága. Hiszen egy haver haverjában a fiatal lányok megbíznak – nagyon is gyakori út ez a bizalomtól a teljes bizalmatlanságig. Laura környezetében egyetlen ember sem akadt, aki valóban ki akarta volna deríteni, mi történt a lánnyal a nyáron, ami után egy egészen más emberré vált.

Egy lány három élete: akár ezt a címet is kaphatta volna a regény. A kislány Laura, akinek felhőtlen volt a gyerekkora – a tinilány élete a támadás után – végül a két boldog év, amit a szerelmével töltött. A történet ezt a három idősíkot dolgozza fel. Egy lélektani utazás, ami nem azt mutatja be, hogy mi történt Laurával, hanem azt, hogy benne mi minden történt annak a bizonyos negyedórának a következtében. Kilián Sanna első regényének könyvbemutatója 2022. december 8-án este 7 órától lesz az Európa Bisztróban.

Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!