Heves vármegye önkéntes tűzoltói már több villámárvíznél, szabadtéri tűznél és viharkárok felszámolásakor is bizonyították rátermettségüket. Az egri székhelyű Agria Speciális Mentő és Tűzoltócsoport önkéntesei évente csaknem hetven alkalommal avatkoznak be, támogatják és kiegészítik a hivatásos egységek munkáját. Tagjai alpintechnikában és vízi mentésekben is jártasak, járműveikkel és eszközeikkel nehéz terepviszonyok között is be tudnak avatkozni. Arról, hogy miért áldozza valaki a szabadidejét bajbajutottak mentésére, Kókai Zsuzsannát, az önkéntes egyesület egyik tagját kérdezték.
A Katasztrófavédelem című online magazin friss számában Kókai Zsuzsannát Nagy Csaba tűzoltó százados, a Heves Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivőjére kérdezte.
„Gyermekkorom óta tisztelem az egyenruhásokat: rendőröket, tűzoltókat és mentősöket. Tíz évvel ezelőtt találkoztam az Agria Speciális Mentőkkel, és megragadott a segítőkészségük. Én is közéjük akartam tartozni, segíteni szerettem volna, ahogy tudok. Kezdőként azonnal megtaláltam a helyemet, ellátmányozási feladatokat vállaltam, illetve a pályázati adminisztrációba is besegítettem” – beszélt a kezdetekről Zsuzsi. Idővel aztán ő lett a csapat gazdasági felelőse, 2022-ben pedig alpintechnikai képesítést is szerzett.
De hogyan jutott el az íróasztaltól a vonulásig?
„Mindig is szerettem volna terepen kipróbálni magam. Egy riasztással kezdődött minden. Aki élt és mozgott, indult tüzet oltani, én viszont nem mehettem. Ezt akkor nagyon a szívemre vettem. Zöldfülűként nem tudtam, hogy a negyvenórás tűzoltó tanfolyam nélkül nem vehetek részt tűzoltásban. Gondoltam, ez nem lehet akadály, és a következő képzésen már ott ültem az első sorban.
Zsuzsi elmondta, hogy az első beavatkozása egy szabadtéri tűzesetnél volt. „Nem tudtam, hogy félni fogok-e vagy sem, hiszen tábortűznél nagyobb tüzet addig sosem láttam. Az égő nádas lángjai magasabbak voltak, mint én, de szerencsére nem féltem, sőt inkább élveztem a csapattal közös munkát. Az ő tapasztalatuk, bíztatásuk magabiztossá tett. Azóta, amikor csak tudok, legyen az tűzeset vagy műszaki mentés, csatlakozom hozzájuk, amikor vonulnak” – tette hozzá.
A beavatkozások során fontos az állóképesség, ezért, no meg az egészsége megőrzése érdekében Zsuzsi rendszeresen tornázik, kerékpározik. A közelmúltban kétszer is körbetekerte egy-egy nap alatt a Balatont.
A tagok találékonysága és furfangossága nyűgözi le leginkább az esetek során
„Sokszor mentünk állatokat is, volt olyan eset, ahol egy kiskutyát hat méter mélyről, ipari porszívóval szippantottunk ki sértetlenül egy szűk csőből. Egy másik esetnél egy macskát a helyszínen összeeszkábált „cicalétrával” juttattunk ki egy mély gödörből. Szeretem, hogy szinte nincs lehetetlen, hogy mindig találunk valami megoldást arra, hogy segítsünk. Örülök, hogy ennek a szuper csapatnak a tagja lehetek, büszkén viselem az egyenruhájukat. Amíg jól esik, vonulok a többiekkel, de ezen kívül is rengeteg dolgot tudok tenni a közösségért. Mivel a csoport rendszeresen rész vesz a hivatásosokkal közösen szervezett eseményeken, illetve saját magunknak is szervezünk gyakorlatokat, az ifjúsági versenyek lebonyolításában is segédkezni tudok. Az önkéntes tűzoltók versenyein bíróként vagyok jelen, de a gyakorlatok szervezéséből is ki szoktam venni a részem. A csapat és az emberek segítése a mindennapjaim részévé vált, ez teszi teljessé az életemet” – zárta gondolatait Kókai Zsuzsi.
(Fotók: Kókai Zsuzsanna archív, beküldött)
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
