Március 8-ára ébredtünk, teháááát: a nemzetközi nőünneplés becses napjára! Éljenek a csajok, lányok, nők és asszonyok! Évszázados „küzdelmünk” eredményeként megkaptunk egy napot, ami csak és kizárólag a „mienk”. Szeretjük.
Szeretjük, mert egy napra talán kinyújtózhatunk, amennyiben apuka elviszi a gyereket a játszóra, nem csesztetnek a munkahelyen, nem áll hegyekben a mosatlan és nem mászik magától a szennyestartó. Egyébként meg ez is egy hétköznap, most épp kedd, ami majdnem hétfő. Lehetne munkaszüneti nap – na, akkor tényleg boldogok lennénk. Lehetne piros betűs ünnepnap, akkor eggyel több lenne márciusban.
Akkor elmehetnénk termálfürdőzni, kalandparkba, fodrászhoz, manikűröshöz, masszíroztatni, shoppingolni, moziba… Nyomhatnánk egész nap a romantikus filmeket és a csokitortát. Valójában persze szinte biztos, hogy ügyintéznénk, mosnánk, takarítanánk, padlót súrolnánk, ablakot pucolnánk, főznénk, és mi sütnénk meg azt a nyamvadt csokitortát, mert meg akarjuk enni. Mert a nő az nő, maximalista, türelmetlen, hurrikán jellemű.
Jellemző mondatai: „tedd arrébb három centivel, mert fengshui”, „ne úgy, mert nem úgy kell”, „vedd le a cipőd, mert nem megy az aurádhoz”, „semmi, mindegy”, és „haggyadmá’mindegy, megcsináltam én”.
De most őszintén: ilyenek vagyunk, ilyennek szeretnek minket. Ha nem lennénk ilyen kis változatosak, akkor dögunalom lenne a világ. Nem lennének tányértördelésbe forduló romantikus vacsorák, izgalmas ajtócsapkodások, reklám közbeni indokolatlan sírógörcsök – amikkel a fiúk nem tudnak mit kezdeni-, lefülelt hajkefébe éneklős táncikálások. Nem lennének „öt perc múlva ott vagyok, már egy órája is megmondtam” kezdetű telefonbeszélgetések, se szanaszét hagyott pipereholmik, amik a frászt hozzák a férfinemre.
Egyébként, egy tüntetés emléke ez a március 8. Manapság meg a virágboltok, csokoládégyárak, csecsebecse kibocsátók paradicsomi ünnepe. Szerintem szép párhuzam: kivívtuk a szavazati jogot, a magasabb fizut, emancipálódtunk és tüntettünk. Most meg ünnepelnek minket – valamit azért csak tudunk!
Egyébként én is csak úgy vagyok, mint a legtöbb nő: nem várom el a rószaszirom szőnyeget, a mennyei kórust, de baromira tudok örülni egy (sok) doboz csokinak, vagy egy ajándék kávénak, kedves mosolynak. Kinek mi. Legyen olyan napotok, amilyet szeretnétek! Legalább nagyjából.
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
