A város tele van önkéntes művészekkel, akik úgy döntöttek, megmondják a tutit, ráírják a falra, hogy mindenki átélje egyedi hangjuk varázsát.
Az épületek üresen tátongó falfelületeitől csak úgy viszket az ember tenyere! Művészi vénájuk nem hagyja őket nyugodni, fel kell fújni valami újat, valami egyedit. Mert mennyivel jobb a tisztaszívű szerelmi vallomással megspékelt romantikusan omladozó vakolat, mint a sima? Egyszerűbb terápiásan a világ elé tárni elménk sötétebb bugyrait, vagy rajzfilmre állított agyunkat, mint csöndben kuksolni a sötétben.
Ugyan ki ne állt volna már meg legalább egy pillanatra a Leánykára vezető aluljáróban? Az exEgál tiri-tarka udvarára is rengeteg lopott pillantást vetettünk már, ugye?
Városszerte sűrű az előfordulásuk, van aki szereti, van, aki utálja. Közömbös vélemény általában nem nagyon van. Hát, a graffitik már csak ilyenek.
- Fotó: Nemes Róbert
- Fotó: Nemes Róbert
- Fotó: Nemes Róbert
- Fotó: Nemes Róbert
- Fotó: Nemes Róbert
- Fotó: Nemes Róbert
- Fotó: Nemes Róbert
- Fotó: Nemes Róbert
- Fotó: Nemes Róbert
- Fotó: Nemes Róbert
- Fotó: Nemes Róbert
- Fotó: Nemes Róbert
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!

























