Ezerrel tombolunk a Húsvétban, már leginkább romeltakarítás és mosogatás címen. És ilyenkor az ember eltűnődik dolgokon. Például, hogy miért egy nyúl tojja a csokitojást a kezünkbe?
Mivel így estefelé már lecsengőben van a locsolkodás, rokonlátogatás, van idő a mosogatni való fölötti elmélkedésre. Ki kell mosni a gyerek fehér ingéből a csokifoltot, amit a csokinyuszi elmajszolása után beletörölt mancsocska hagyott. Napokig lótottunk-futottunk, számoltunk, terveztünk, készültünk.
Aztán jöttek a locsolók, lehetőleg a lakótelepi napfelkeltével egy időben, hogy véletlenül se aludjuk ki magunkat az egész estést szórakozást nyújtó sütés-főzés után. Mi pedig harmatosan mosolyogtunk, majd a kezükbe toltuk a tojásadagjukat. Kicsiknek pedig előszeretettel hangoztattuk, hogy legyenek jók, mert jön „A Nyuszi”, és hozza a tojásokat. Esetleg el is rejtettük őket (a tojásokat, nem a gyereket), hogy néhány órára lefoglaljuk őket, amíg a felnőttek koccintanak és átbeszélik a szomszéd szennyesét.
Az azonban nem mindig tiszta, hogy miért tojik a szőrgombóc. Német területeken Húsvétkor az emberek gyakorta gyöngytyúkkal kedveskedtek egymásnak, amit lazán csak „hasel”-nek becéztek. Aztán a nyúl német megfelelője a „hase”. Ugye-ugye, mennyire egyszerű a képlet?
Van egy naturalisztikusabb változat is, itt a termékenység a fő szempont. A termékenység istennőjét nyúlfejjel ábrázolták, mert a nyúl amúgy is szapora állatka. S az istennőnek jó kedve támadt a tavaszünnepen, és a kedvenc nyusziját madárrá változtatta a gyereket szórakoztatására. S ez a „nyúlmadár” hirtelen színes tojásokat kezdett eregetni, ezeket meg megkapták a gyerkőcök.
Az amerikánusok szerint természetesen ők az ötletgazdák, egész pontosan a holland telepeseik, akik „húsvéti nyúlról” meséltek a gyerekeknek. De hogy a hollandoknak honnan szedték…?
Olyan ez, mint a Mikulás – vagy Télapó. Mindenkié. Egyébként érdekes, hogy van egy nyúlfajta, ami fészket rak…
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
