A régi mondás szerint igen. Van egy sajátos varázsa a kakasszóval ébredésnek, hiszen akkor minden valahogy más. Más a város, csöndes a Dobó tér, talán nem zajong még a felső szomszéd. Persze, az egyik legnagyobb tortúra kimászni az ágyból, főleg, ha muszáj.
A korán kelés igen ambivalens érzéseket kelt az emberekben. Hiszen vannak a tipikus álomszuszékok, akik alig vagy egyáltalán nem robbanthatók ki az ágyból, vannak, akik már az első napsugarakkal ébrednek maguk is, ha megfeszülnek se tudnak sokáig aludni. És vannak, akik tudnának. De nem teszik.
A korán kelés egyik előnye, hogy jó esetben reggelizünk valami finomat.
A korán kelésnek vannak okai, és előnyei. Munkába kell menni, tanulni kell – vagy helyette bármit -, le kell vinni a kutyát a toalettre, vagy éppen megfogadtuk, hogy idén akkor is egészségesebbek leszünk, ha az ég a földdel összeér, és bizony ehhez mozogni kell. Nap közben elárasztanak minket a telefonhívások, foglalkozni kell a gyerekkel, ott a főnök a nyakunkban, és még sorolhatnánk, mi minden szívja le az agyunkat, erőnket. Este meg már túl fáradtak vagyunk, kivéve talán az éjjeli baglyok táborát erősítőket, akik viszont ekkor vannak elemükben.
De kora reggel, mikor még csöndes a környék, igazán építő gondolataink támadhatnak. Ücsörögni a hűvös erkélyen paradicsomot locsolgatva vagy a konyhaasztalnál gubbasztani kettesben a nap első sugaraival, az valahogy „más”. Meghalljuk a város zaján túl a madarak énekét. Máshogy sóhajt a panel. Nem olyan forgalmas a négysávos, az egész város másmilyen.
A korán kelés másik előnye, hogy elkapjuk a város szép pillanatait!
És persze, ha időben lefeküdtünk, akkor nem vagyunk zombik. Mert ez is fontos. Hiába kelünk fel már fél hatkor, ha éjfél után feküdtünk, és úgy érezzük magunkat, mint akit kicentriztek. Abból nem lesznek építő gondolatok, csak karikás szemek. Nem lesz kedvünk sportolni, bármilyen elhivatottak vagyunk is, és a legkevésbé se leszünk kreatív állapotban. Pedig érdemes kora reggelente elmélyedni magunkban, a környékben, például munkába menet elkapni a napfelkeltét.
Kora reggel a kedvenc pékségetekben friss péksütit eszegetni, azután leülni egy szimpatikus padra egy kávéval, vagy a várost bámulva elszürcsölni a reggeli koffeinlöketet a tizedikről, esetleg egy jó séta az Érsekkertben, vagy „szökőkút-túrát” szervezni – hiszen már a Dobó téri is elemében van. Ezek mind olyan dolgok, amik feldobják az egész napunkat, és elfeledtetik velünk, hogy nem is olyan rég szitkozódva, sírásra görbült szájjal vergődtünk a takaró alatt az ébresztőóra kivégzésére készülve. Ugye?
Fotók: Nemes Róbert
Kövess minket az EH Google Hírek oldalán is a legfrissebb hírekért!
Betöltés ...
